8 klasszikus és közkedvelt idézet Edward Cullennel

Ma ünnepli a születésnapját Edward Cullen, ennek örömére úgy gondoltam, előveszünk néhány idézetet vele. 

Twilight rajongóknak ezek már igazi klasszikusok, de valljuk be: azért jól esik nosztalgiázni! 

Hirtelen mintha megadta volna magát.
– Rendben van, és mire vagy kíváncsi?
– Hány éves vagy?
– Tizenhét – vágta rá.
– És mióta vagy tizenhét éves?
Az ajka megrándult az elfojtott mosolytól.
– Már egy ideje – ismerte be végül.
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat 

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat 

– Alkonyodik – mormolta Edward, és a nyugati szemhatár felé nézett, bár az eget felhők takarták. Mintha az esze valahol egész másutt járna. Amikor újra felém fordult, a pillantásunk találkozott.
– Ez a nap legbiztonságosabb része a mi számunkra – válaszolt a kimondatlan kérdésemre. – A legkönnyebb időszak – De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben… egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség, nem gondolod?
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

…Tudod, Jacob, ha nem lennél az esküdt ellenségem, aki ráadásul még az életem értelmét is el akarja lopni tőlem, akkor azt hiszem, határozottan kedvelnélek.
– Talán… ha nem lennél egy undorító vámpír, aki azt tervezi, hogy kiszívja az életet abból a lányból, akit szeretek…akkor…na nem, még akkor sem!
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás 

– És ekkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…
– Micsoda buta bárány!
– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat 

– Fél a tűtől – mormolta Edward magában, és a fejét csóválta.
– Egy szadista vámpír, akinek feltett szándéka, hogy halálra kínozza….. ugyan kérem, az nem probléma, rohan találkozni vele. Viszont egy infúzió, ugye…..
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold