Laura Steven: Minden, csak nem oké {Értékelés + Nyereményjáték}
Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ennyit az üzenetről.
A történet lefolyása egyébként nagyjából tetszett. Nekem kicsit lassan indult be a sztori, amikor viszont beindult, már sokkal jobb lett minden - bár itt-ott talán még így is el tudtam volna viselni, ha pörgősebb valamivel.
Felépítését tekintve nagyon tetszett, hogy blogbejegyzések formájában ismerhettük meg a történetet, igaz, azért itt maradtak bennem kérdőjelek. A blogot Izzy nyilvánosan vezeti, hiszen az egyik osztálytársa egy ponton rá is talál. Én blogger vagyok, és nem mondhatjuk, hogy a nagyon rejtőzködő, titokzatoskodó bloggerek közé, bár nem az életemről blogolok - mégis elgondolkoztam rajta itt-ott, hogy ezek a mondatok-részek valóban olyanok-e, amiket el tudom képzelni, hogy egy blogger csak úgy feltegyen a netre úgy, hogy mindenki olvashassa. Nagyon mélyen megismerhetjük Izzy gondolatait, érzéseit - főleg azután, hogy a tömeg ennyire falkapta a sztoriját, meglepőnek tartanám, ha ez mind a neten kötött volna ki. (Vagy én értettem félre és egy ponton kiderült, hogy van, amit nem tett közzé?)
A blogbejegyzések kapcsán jókat röhögtem Izzy utólag beletoldott megjegyzésein is, igaz, ezek a sztori vége felé elég megcsappantak, ezt sajnáltam kicsit.
Összességében nem volt rossz ez a könyv, de többet vártam. Vártam, hogy jobban feldúljon, megmozgasson, hogy azt az érzést hozza elő belőlem, hogy most rögtön mennem kell és csinálnom kell valami nagyon feministát. Ez pedig sajnos elmaradt. Nem mondom, hogy nem háborított fel, mert de - csak nem eléggé. Azért ha valami lazát és nagyon mait akartok olvasni, és olyan YA könyvet kerestek, ami realisztikus, de nem romantikával van tele, akkor ez a ti könyvetek. (Bár azért romantika is akad.) Nagyon örültem, hogy a könyv nagyjából lezárt, bár nyilván maradtak levegőben logó szálak - de mind úgy, hogy el tudom fogadni így, nyitottan is lezárásnak. De azért kíváncsi vagyok, hogyan tovább.
a Rafflecopter giveaway
07/03 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
07/05 - Nem félünk a könyvektől
07/07 - Sorok között
07/09 - Olvasónapló
07/11 - Kelly és Lupi olvas (extra)
07/13 - Hagyjatok! Olvasok!
07/15 - Deszy könyvajánlója
A blogturnéról
Főszereplőnk, Izzy átlagos 18 éves. Viccelődik, bulizik, sörözik, randizik… aztán néhány kompromittáló kép és egy őt alázó weboldal hatására zaklatni kezdik. Izzy a mindennapossá vált zaklatások miatt elgondolkodozik azon, hogy nagyon nem oké, ahogy a világ a tinédzser lányokkal bánik… Ha szeretnétek tudni, mit gondolnak bloggereink az Izzyt ért támadásokról, akkor tartsatok velük a könyv blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Minden, csak nem oké című regényt!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 352
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789634990437
Sorozat: Izzy O'Neill 1.
Kezelhető-e standalone-ként? igen
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,17)
Megrendelési linkA 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem
mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…
Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké.
Az első mondat:
"Helló! Szerintem azért vetted meg ezt a könyvet, mert olvastad a könyvajánló blablablát, hogy elszegényedett árva lány vagyok, és az össznemzeti szajhaszégyenítő kampány kellős közepébe kerültem, és az jutott az eszedbe, hogy ő, ez nagyon klassz, pont az a szívfacsaró mese, ami nekem kell, hogy jobban érezzem magam a saját életemben, hogy tudjam, másnak még rosszabb meg ilyesmi, de nyugi, azt mondom, nyugi, csillapodj le..."
Véleményem
A Minden, csak nem oké az előzetes meghatározás szerint egy feminista YA regény, úgyhogy nagyon örülök, hogy az utamba sodorta a sors és a Blogturné Klub.
A regény főszereplője Izzy, aki már önmagában is nagyon furcsa karakter. A szülei meghaltak egy autóbalesetben, így árvaként nőtt fel meglehetősen szabadon gondolkozó nagymamájával. Épp ezért nem túlságosan gazdagok, így Izzynek nincsenek lányos álmai, nagyon is a realitások talaján áll. Két legjobb barátja van, Dany és Ajita, akikre mindenben számíthat. És hogy milyen Izzy? Nagyon szabadszájú, a végtelenségig makacs és próbál minden nehéz szituációt humorral kezelni - miközben valójában ezek nagyon is megviselik őt.
A történet akkor indul be, amikor Izzy élete sok szempontból a feje tetejére áll: Dany furcsán kezd el viselkedni, Izzy pedig áldozatul esik a "bosszúpornónak" - egy srácnak küldött meztelen képe felkerül az internetre, innentől kezdve pedig a figyelem középpontjába kerül, nem jó értelemben.
Emellett Izzynek ki kell találnia azt is, mit kezdjen a jövőjével, hiszen pályaválasztás van, és ez igencsak nem könnyű, amikor nincs pénzed egyetemre és épp a te pucér képeiddel van tele minden.
És persze ott vannak a pasik és a legjobb barátok is, akikkel normál esetben sem könnyű, hát még ilyen nehezített pályán.
Bevallom őszintén, kicsit nehéz dűlőre jutnom ezzel a könyvvel, mert nagyon hullámzó élmény volt olvasni.
Vallomás következik: sajnos nem igazán tudtam megkedvelni Izzyt. Közel állhatna hozzám a szabadszájúsága és a kitartása, ráadásul blogol, ami nálam mindig pirospont - de valahogy így sem tudtam megkedvelni. Sokszor maga alatt vágja a fát, rengeteg rossz döntést hoz a könyvben, és bár ez mind nagyon emberi, sajnos a könyv célján nálam ez elég sokat rontott.
Itt jön a képbe ugyanis az, amitől feminista címkét kapott a kötet. Izzy nem egyszerűen a bullying áldozata, hanem annak egy nagyon specifikusan nőkre irányuló stigmatizálásé. A főszereplőnk ezt rendszeresen hangsúlyozza és nem győz rámutatni a kettős mércékre a szexualitással kapcsolatban. A könyv igyekszik rámutatni arra, mennyire máshogy reagálnak az emberek arra, amikor egy srácról derül ki, hogy aktív nemi életet él, kerül fel róla esetleg meztelen fotó vagy kerül a köztudatba, hogy lefeküdt már ezzel-azzal, mintha ugyanez egy lánnyal történne. És ez bizony nagyon fontos üzenet, mert sajnos ez pontosan így van. És az a legszebb az egészben, hogy ez is olyan társadalmi probléma, ami annyira mélyen beépült a normába, hogy sokszor már észre sem vesszük, annyira természetes.
Ez tehát egy nagyon fontos üzenet, és itt-ott meg is volt az az igazi "menjetek a fenébe, mennyire igazságtalan ez" érzésem bőven, amikor pedig Izzy kiállt magáért, képzeletben elmormogtam egy "ez az, csajszi"-t.
Viszont pontosan azért, mert Izzy ennyire olyan, amilyen - néha azt éreztem, hogy olyasmit is ennek a számlájára ír a könyv, amiben Izzy nyakig benne volt. Sokat gondolkoztam olvasás közben, hogy ez áldozathibáztatás-e, mint ahogyan Izzy sokszor rámutat a könyvben. Azt gondolom, a könyvben vázolt szituáció sokkal összetettebb annál, minthogy csak egyik vagy csak másik oldalnak legyen igaza. Izzyvel igazságtalanul bánnak, ez tiszta sor. Az, ami vele történik, végtelenül felháborító. De 100%-os áldozatnak sem tudom elfogadni mindenben. Vannak dolgok, amiknek a következményeit természetszerűleg viselnie kell az embernek. A nemi erőszak, az emberről készült pucér képek megosztása, a folyamatos zaklatás - ezek nem ilyen dolgok, ezek nem lehetnek következmények. Az viszont, hogy az embert megítélik a viselkedése alapján, sajnos vagy nem sajnos, tetszik vagy nem tetszik, így van. Persze, befigyel a kettős mérce, ami egészen elképesztően kiakasztó, de attól még tény, ami tény: Izzy egy sor rossz döntést hozott.
Ezt pedig pontosan azért sajnálom annyira, mert az üzenet számomra így nem volt annyira tiszta. És most repkedhetnek felém a kövek, amiért ezt leírtam, de azért Izzy nemi életével kapcsolatban legalább 2 dolgot fel tudnék hozni, ami nem a kettős mérce miatt durva. Ha ugyanez fordított nemi felállásban történt volna, valószínűleg akkor sem tapsikoltak volna neki, legalábbis a normálisabbak biztosan nem.
A regény főszereplője Izzy, aki már önmagában is nagyon furcsa karakter. A szülei meghaltak egy autóbalesetben, így árvaként nőtt fel meglehetősen szabadon gondolkozó nagymamájával. Épp ezért nem túlságosan gazdagok, így Izzynek nincsenek lányos álmai, nagyon is a realitások talaján áll. Két legjobb barátja van, Dany és Ajita, akikre mindenben számíthat. És hogy milyen Izzy? Nagyon szabadszájú, a végtelenségig makacs és próbál minden nehéz szituációt humorral kezelni - miközben valójában ezek nagyon is megviselik őt.
A történet akkor indul be, amikor Izzy élete sok szempontból a feje tetejére áll: Dany furcsán kezd el viselkedni, Izzy pedig áldozatul esik a "bosszúpornónak" - egy srácnak küldött meztelen képe felkerül az internetre, innentől kezdve pedig a figyelem középpontjába kerül, nem jó értelemben.
Emellett Izzynek ki kell találnia azt is, mit kezdjen a jövőjével, hiszen pályaválasztás van, és ez igencsak nem könnyű, amikor nincs pénzed egyetemre és épp a te pucér képeiddel van tele minden.
És persze ott vannak a pasik és a legjobb barátok is, akikkel normál esetben sem könnyű, hát még ilyen nehezített pályán.
Bevallom őszintén, kicsit nehéz dűlőre jutnom ezzel a könyvvel, mert nagyon hullámzó élmény volt olvasni.
Vallomás következik: sajnos nem igazán tudtam megkedvelni Izzyt. Közel állhatna hozzám a szabadszájúsága és a kitartása, ráadásul blogol, ami nálam mindig pirospont - de valahogy így sem tudtam megkedvelni. Sokszor maga alatt vágja a fát, rengeteg rossz döntést hoz a könyvben, és bár ez mind nagyon emberi, sajnos a könyv célján nálam ez elég sokat rontott.
Itt jön a képbe ugyanis az, amitől feminista címkét kapott a kötet. Izzy nem egyszerűen a bullying áldozata, hanem annak egy nagyon specifikusan nőkre irányuló stigmatizálásé. A főszereplőnk ezt rendszeresen hangsúlyozza és nem győz rámutatni a kettős mércékre a szexualitással kapcsolatban. A könyv igyekszik rámutatni arra, mennyire máshogy reagálnak az emberek arra, amikor egy srácról derül ki, hogy aktív nemi életet él, kerül fel róla esetleg meztelen fotó vagy kerül a köztudatba, hogy lefeküdt már ezzel-azzal, mintha ugyanez egy lánnyal történne. És ez bizony nagyon fontos üzenet, mert sajnos ez pontosan így van. És az a legszebb az egészben, hogy ez is olyan társadalmi probléma, ami annyira mélyen beépült a normába, hogy sokszor már észre sem vesszük, annyira természetes.
Ez tehát egy nagyon fontos üzenet, és itt-ott meg is volt az az igazi "menjetek a fenébe, mennyire igazságtalan ez" érzésem bőven, amikor pedig Izzy kiállt magáért, képzeletben elmormogtam egy "ez az, csajszi"-t.
Viszont pontosan azért, mert Izzy ennyire olyan, amilyen - néha azt éreztem, hogy olyasmit is ennek a számlájára ír a könyv, amiben Izzy nyakig benne volt. Sokat gondolkoztam olvasás közben, hogy ez áldozathibáztatás-e, mint ahogyan Izzy sokszor rámutat a könyvben. Azt gondolom, a könyvben vázolt szituáció sokkal összetettebb annál, minthogy csak egyik vagy csak másik oldalnak legyen igaza. Izzyvel igazságtalanul bánnak, ez tiszta sor. Az, ami vele történik, végtelenül felháborító. De 100%-os áldozatnak sem tudom elfogadni mindenben. Vannak dolgok, amiknek a következményeit természetszerűleg viselnie kell az embernek. A nemi erőszak, az emberről készült pucér képek megosztása, a folyamatos zaklatás - ezek nem ilyen dolgok, ezek nem lehetnek következmények. Az viszont, hogy az embert megítélik a viselkedése alapján, sajnos vagy nem sajnos, tetszik vagy nem tetszik, így van. Persze, befigyel a kettős mérce, ami egészen elképesztően kiakasztó, de attól még tény, ami tény: Izzy egy sor rossz döntést hozott.
Ezt pedig pontosan azért sajnálom annyira, mert az üzenet számomra így nem volt annyira tiszta. És most repkedhetnek felém a kövek, amiért ezt leírtam, de azért Izzy nemi életével kapcsolatban legalább 2 dolgot fel tudnék hozni, ami nem a kettős mérce miatt durva. Ha ugyanez fordított nemi felállásban történt volna, valószínűleg akkor sem tapsikoltak volna neki, legalábbis a normálisabbak biztosan nem.
Ennyit az üzenetről.
A történet lefolyása egyébként nagyjából tetszett. Nekem kicsit lassan indult be a sztori, amikor viszont beindult, már sokkal jobb lett minden - bár itt-ott talán még így is el tudtam volna viselni, ha pörgősebb valamivel.
Felépítését tekintve nagyon tetszett, hogy blogbejegyzések formájában ismerhettük meg a történetet, igaz, azért itt maradtak bennem kérdőjelek. A blogot Izzy nyilvánosan vezeti, hiszen az egyik osztálytársa egy ponton rá is talál. Én blogger vagyok, és nem mondhatjuk, hogy a nagyon rejtőzködő, titokzatoskodó bloggerek közé, bár nem az életemről blogolok - mégis elgondolkoztam rajta itt-ott, hogy ezek a mondatok-részek valóban olyanok-e, amiket el tudom képzelni, hogy egy blogger csak úgy feltegyen a netre úgy, hogy mindenki olvashassa. Nagyon mélyen megismerhetjük Izzy gondolatait, érzéseit - főleg azután, hogy a tömeg ennyire falkapta a sztoriját, meglepőnek tartanám, ha ez mind a neten kötött volna ki. (Vagy én értettem félre és egy ponton kiderült, hogy van, amit nem tett közzé?)
A blogbejegyzések kapcsán jókat röhögtem Izzy utólag beletoldott megjegyzésein is, igaz, ezek a sztori vége felé elég megcsappantak, ezt sajnáltam kicsit.
Összességében nem volt rossz ez a könyv, de többet vártam. Vártam, hogy jobban feldúljon, megmozgasson, hogy azt az érzést hozza elő belőlem, hogy most rögtön mennem kell és csinálnom kell valami nagyon feministát. Ez pedig sajnos elmaradt. Nem mondom, hogy nem háborított fel, mert de - csak nem eléggé. Azért ha valami lazát és nagyon mait akartok olvasni, és olyan YA könyvet kerestek, ami realisztikus, de nem romantikával van tele, akkor ez a ti könyvetek. (Bár azért romantika is akad.) Nagyon örültem, hogy a könyv nagyjából lezárt, bár nyilván maradtak levegőben logó szálak - de mind úgy, hogy el tudom fogadni így, nyitottan is lezárásnak. De azért kíváncsi vagyok, hogyan tovább.
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
A Minden, csak nem oké című regény egy LMBT+ szállal rendelkező történet, ezért a mostani lesz a feladatotok, hogy felismerjétek melyik szintén LMBT+ YA regényből származik az egyes állomásokon található idézet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“nem akarok se sovány, se hagyományosan szép, se hetero, se lángelme lenni. nem, amit én igazán akarok – és amit soha nem fogok megkapni –, az, hogy megbecsüljenek.”
A turné menetrendje
07/03 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
07/05 - Nem félünk a könyvektől
07/07 - Sorok között
07/09 - Olvasónapló
07/11 - Kelly és Lupi olvas (extra)
07/13 - Hagyjatok! Olvasok!
07/15 - Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések