Will Herondale befejezetlen levele a családjának - Extra Cassandra Clare-től magyarul

Will születésnapja alkalmából megint "leporolunk" újabb két extra tartalmat Cassandra Clare Árnyvadász könyvei, most egészen pontosan a Pokoli szerkezetek kapcsán.

Annak idején több extra tartalmat is lefordítottam az akkori Árnyvadász rajongói oldalra, ezek közül most első körben egy extra kis "novellát" veszünk elő.

Ez pedig nem más, mint Will befejezetlen levele, amit a családjának írt. Ezt Cassandra Clare maga írta, tehát nem fanfiction - én csak fordítottam. Itt-ott módosítottam egy-két dolgot a régi fordításhoz képest.

Apám, Anyám, my Chwaer fach*!

Ma van a tizenhetedik születésnapom. Tudom, azzal, hogy írok nektek, megszegem a Törvényt. Tudom, hogy valószínűleg darabokra szaggatom ezt a levelet, miután befejeztem, ahogy minden korábbi születésnapomon tettem tizenkét éves korom óta. De akkor is írok, hogy megemlékezzek az alkalomról, ahogyan sokan évente elzarándokolnak a sírokhoz, hogy emlékezzenek a szeretteik halálára. És hát mi nem vagyunk halottak egymás számára?

Kíváncsi vagyok, hogy amikor felkeltetek ma reggel, emlékeztetek-e arra a tizenhét évvel ezelőtti napra, amikor fiatok született. Kíváncsi vagyok, gondoltok-e rám, elképzelitek-e az életemet itt, a Londoni Intézetben. Kétlem, hogy el tudjátok képzelni. Itt minden annyira más, mint a mi házunk a hegyekben, a végtelen, tiszta kék éggel és a távolba nyúló zölddel. Itt minden fekete és szürke és barna, és a naplementét füst és vér színezi.

Kíváncsi vagyok, aggódtok-e, hogy magányos vagyok, vagy hogy anya, mint mindig, félt-e, hogy megfáztam, mert megint kalap nélkül mentem ki az esőbe. Itt senki sem aggódik ilyenek miatt. Annyi minden van, ami bármelyik pillanatban megölhet minket, hogy egy kis megfázás semmiségnek tűnik.

Kíváncsi vagyok, tudtátok-e, hogy hallottalak titeket, amikor eljöttetek értem tizenkét éve. Összegömbölyödtem az ágy alatt, hogy kizárjam a hangokat, ahogy a nevemet sírjátok. De hallottalak titeket. Hallottam anyát, ahogy a kisfiát hívta. Addig haraptam a kezem, amíg vérezni nem kezdett, de nem jöttem le, és Charlotte végül meggyőzött titeket, hogy menjetek el. Azt gondoltam, majd megint jöttök, de soha többé nem tettétek. A Herondale-ek már csak ilyen csökönyösek.

Emlékszem a hatalmas sóhajokra, amiket kiadtatok, minden egyes alkalommal, amikor a Tanács eljött, hogy megkérdezzék, csatlakozni kívánok-e a Nephilimekhez és elhagyni a családomat, én pedig minden alkalommal nemet mondtam és elküldtem őket. Kíváncsi vagyok, tudtátok-e, megkísértettek: a dicső élet ideája, a védelmező harc és gyilkolás, amit egy férfinak tennie kell. Ez a vérünkben van: a hívás a szeráfokhoz és az irónokhoz, a Jelekhez és a szörnyekhez.

Kíváncsi vagyok, miért hagytad el a Nephilimeket, Apám. Kíváncsi vagyok, Anyám miért nem választotta a Felemelkedést, és hogy Árnyvadász legyen. Azért, mert kegyetleneknek és hidegnek találtad őket? Én nem. Charlotte kifejezetten kedves hozzám, keveset tud arról, mennyire nem szolgáltam rá. Henry őrült, de jó ember: megnevettetné Ellát. Kevés jót tudok mondani Jessamine-ról, de ártalmatlan. Amilyen kevés jót tudok mondani róla, olyan sok jót kell elmondanom Jemről – ő a testvérem, akiről Apa mindig úgy gondolta, szükségem lenne egyre, vér a véremből, bár nem vagyunk rokonok. Bár minden mást elveszítettem, legalább egy valamit nyertem az ő barátságával. És van a háztartásunknak egy újabb tagja is. A neve Tessa. Szép név, nem igaz? Amikor a felhők a hegyek fölé úsztak az óceán felől – ez a szürke a szeme színe...

* my Chwaer fach rész abban a verzióban, ami Cassie honlapján olvasható, nincs benne, de abban, amit például Ed Westwick felolvasott igen. Jelentése: húgom.