Breaking News

Anna Todd: Miután 1-3. {Értékelés}

Ez az értékelés a sorozat első 3 kötetéről szól.
Mivel 3 adatlapot nem szeretnék idetenni, ezért csak az első részét hozom, onnantól már megtaláljátok a többit. 




Kiadó: Gabo
Oldalszám: 490
Fordító: Gondáné Kaul Éva
ISBN: 9789634060833 
Sorozat: Miután 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: van
Bechdel-teszt: megbukott 
Moly link
Goodreads link (3,73)
Megrendelési link
EGY ​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT
MEG VILÁGSZERTE.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.

Az első mondat:


"Az egyetem fontos része az életünknek."

Véleményem


Nem nagyon hiszem, hogy lett volna lehetőségem elkerülni Anna Todd Miután című sorozatát. Pedig amikor bombaként robbant, bevallom, számomra nem jelentett semmit.

Töredelmes vallomás következik: nem tartoztam azok közé, akik One Direction rajongók voltak (bár jó pár évvel később megállapítottam, hogy bizony jó pár számunkat szeretem), és alapból sem tartozom azok közé, akik sok olyan fanficet olvasnak, amiket celebek ihlettek. Hát még angolul!

Szóval nem is csoda, hogy anno engem a Miután jelenség elkerült, és csak kicsit később figyeltem fel rá. 

Viszont nem tudom, miért, de éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kíváncsiságomból végül olvasás legyen. És bizony a filmet sem láttam - azt meg a könyv miatt, mert előbb olvasni szerettem volna. (És jaj, úgy érzem, nagyon jól tettem. Olvasva a könyvet a szereposztás egyáltalán nem jön be, és kötve hiszem, hogy azt és a sztorit ismerve a film után nekifutottam volna a sorozatnak.)

Mindenesetre nem is olyan régen "megszállt" az ihlet és nekiestem a szériának.

Egy dolgot szeretnék rögtön tisztázni, mert talán meglepő lehet a számotokra: minden részről külön terveztem írni. Aztán minél előrébb jártam a sorozatban, annál biztosabb voltam, hogy csak egy értékelést írok az egész szériáról - végül elolvastam az utolsót, és tudtam, hogy erről külön kell írnom, így végül csak az első három rész értékelést vontam össze.

És hogy miért tettem ezt, amikor soha nem szoktam ilyet? A válasz egyszerű: mindegyik könyv pont ugyanarról szól.

Na de kezdjük az elején! 




A Miután sorozat egy new adult történet, és egy tipikus new adult történetes alapszituációval indul. Tessa, a főszereplőnk épp most kezd az egyetemen. Az ő helyzete viszont kicsit nehezebb, mivel egyedülálló édesanyja burokban nevelte, és egyetlen célt nevelt bele a lányába: a maximalizmust. Tessa a tökéletes diáklány: kedves, udvarias, szorgalmas, jól tanul, odafigyel a felnőttek tanácsaira, illedelmesen öltözik, és soha de soha nem tesz olyat, amivel bajba keverhetné magát. Még egy hasonlóan jól szituált és jólnevelt pasija is van, akivel csupán annyi a probléma, hogy egy évvel alatta járt a gimiben, így még nem tud vele jönni az egyetemre.

Tessa élete aztán fenekestül felfordul, amikor kiderül, hogy egy egészen más beállítottságú lánnyal került egy szobába: ő szeret bulizni, ráadásul vadabbnál vadabb barátai vannak.

A jó hír: kiráncigálja a főszereplőnket az unalomból. (Ahogy az várható.)
A rossz hír: a főszereplőnk bajba keveredik, nem is egyszer. (Ahogy az várható.)

A baj viszont igazából túl tág kifejezés, a baj itt igazából egy konkrét ember, akit Hardinnak hívnak.

Hardin mindent megtestesít, amit a közmondásos rosszfiúkról gondolunk: bunkó, beszólogat, tetkói és piercingjei vannak, rendszeresen iszik, lóg óráról és még sorolhatnánk...

Természetesen főszereplőink között megvan a kémia és - nem árulok zsákbamacskát - összejönnek. 

Innentől kezdve az első három rész történetét nagyon könnyű összefoglalni: összejönnek, összevesznek, szétmennek, összejönnek, összevesznek, szétmennek, összejönnek, összevesznek, szétmennek és ezt még ismételjétek el néhányszor. 

Túlzásnak tűnhet, amit írok, de higgyetek nekem: egyáltalán nem az. 

Persze útközben vannak még részletek, például bulik, jó sok másik srác (Tessa oldaláról), néhány másik lány (Hardin oldaláról), egyetem, munka, még több buli meg egy sor családi konfliktus. 

Gyakorlatilag a családi konfliktusok adják a történet izgalmasabb részét, még ha némileg szappanoperásak is. Merthogy a gyengus románc és a két picsogó szereplő erre kevésbé alkalmas.

A new adult, meg úgy általában a romantikus történetekre összességében is jellemző, hogy nem annyira a történetvezetésben, mint inkább a hangulatban, a párbeszédekben, a stílusban, a humorban, esetleg a karakterekben tudnak újat hozni, hiszen két szereplő románcát nagyon nehéz igazán eredetin megírni. 

De ez a könyv másból sem állt, csak ilyen klisékből - abból viszont biztos, ami biztos, jó sokat felhasznált az írónő. 

Ez nem is csoda, hiszen szinte végig érezni azt, ami sok fanfictionre nagyon jellemző: azt, hogy folyamatosan fenn akarja tartani a figyelmet, fejezetről fejezetre, valamilyen újabb fordulattal, fejezetvégi függővéggel. Fanfiction-körökben ez jól bevált gyakorlat, és teljesen védhető is. Ha fejezetenként kerül fel a történet az internetre, akkor úgy kell megérni, hogy az olvasó később is visszatérjen. Hogy rágja belül, hogyan tovább - szóval ilyen szempontból sokkal inkább hasonlít a klasszikus szappanoperákra, mint a legtöbb regényre, ahol nagyjából egyben kapja a sztorit az olvasó. 

Ez viszont egyben olvasva nagyon töredezetté teszi a történetet, mert nagyon gyorsan váltják egymást nagy érzelmi magasságok és mélységek, ha úgy tetszik, egyik konfliktus jön a másik után. (Ehhez hozzátesz az is, hogy az írónő egyébként elég rövid fejezeteket írt, valószínűleg ez is oda vezethető vissza, hogy amatőr fanficíróként minél többször akart fejezetet feltölteni a türelmetlen olvasóknak.)

Illetve van még egy csapdahelyzet, ami a sztori fanfiction létéből fakad. Tisztességes huzavonás románcoknál úgy szokás, hogy biztos, ami tuti, már a sztori elején elnyújtja kicsit a szerző, míg a szereplők összejönnek. (Sorozatok esetén ez jellemzően azt jelenti, hogy legkorábban az első rész végén jönnek össze a szereplők, vagy valamikor a könyv közben egyszer összejönnek és az a nagy lezárás, hogy szétmennek.) Ez magával hozza a feszült várakozást, ami egy regény esetében bőven elég ahhoz, hogy előrelendítsen, hiszen máris ott a következő oldal.

Egy fanfiction esetében viszont nem engedheti meg magának a szerző, hogy sok fejezeten keresztül ne történjen igazán semmi, hiszen ha az elején nem ránt be, tutira nem fogsz visszatérni később. Persze ezt egy jó és tapasztalt író ennél kreatívabban is meg tudja oldani, de ha nincs más ötlet, akkor valamiféle kezdeti katarzist hozhat is, ha a szereplők között már rögtön a sztori elején történik valami. (Hozzáteszem, még ezt is meg lehet oldani kreatívan, mint ahogy például Kylie Scott tette a Taktus esetében.)

Így viszont a szereplőink egészségtelenül hamar összejönnek, innentől pedig örök szerelem és örök harag között pattognak ide-oda, mint a labda egy teniszmeccsen. 

Ez eleinte még lehet, hogy izgalmas (már ha az ember el tudja viselni a főszereplőket - erre még visszatérünk), de egy idő után rendkívül fárasztóvá válik. Már akkor is, ha egy könyvön belül történik mindez, hát még ha 3 (vagyis igazából 4) teljes regényen keresztül! Az első rész után még azt reméltem, hogy lesz ez jobb, és nem titkoltan az volt a továbbolvasásom egyik oka, hogy kíváncsi voltam, mégis hogyan lehet ebből kihozni a szereplőket - jelentem sehogy. A második és harmadik rész között pedig már az hajtott kíváncsiságból, hogy mégis hányszor lehet eljátszani ugyanazt. Nos, Anna Todd szerint akár végtelenszer...




Még egy dologban nagyon látszik, hogy ez a könyv fanfictionnek indult. Anna Todd rengetegszer hivatkozik más könyvekre, jobbára egyébként klasszikusokra: a Büszkeség és balítéletre, az Üvöltő szelekre, itt-ott Hemingwayre... Ez eleinte megmarad pusztán hivatkozásként, de egy ponton eljutunk odáig, hogy hosszú idézetek kerülnek a könyvbe ezekből a művekből. Ettől olyan érzésem volt, mintha hasonló összekötő-időhúzó-oldaltöltő elemek lennének, mint a Vad angyalban az állandó diszkózás volt, amikor legalább fél percig nem történt semmi, csak azt néztük, hogyan rázzák magukat falatnyi ruhában a csajok. 

Apropó, falatnyi ruha. Még egy fontos oldalkitöltő-fanfictionolvasókat lelkesíteni célzó dolog van a könyvben. Illetve nem is egy, hanem rengeteg: erotikus jelenet. Hardinnak és Tessának ugyanis a szex a megoldás mindenre. Én szóltam.


Ez már önmagában megszaggatja a kedves olvasó idegrendszerét, de ugye erre még jönnek a korábban már emlegetett szappanoperaszerű csavarok.

Meg a két tébolyult, idegesítő főszereplő. Meg szinte kivétel nélkül az összes tébolyult mellékszereplő. 

Kezdjük talán Hardinnal, ő a nehezebb dió, mindenféle szempontból. Ő testesítené meg azt a rosszfiút, akibe az ember lánya minden észérv ellenére fülig beleszeret. Ami engem illet, szeretek rosszfiúkról olvasni, szerintem az olvasmányélményeim ezt szépen bizonyítják. DE! Azt azért el kell mondanom, még az én rosszfiúkat imádó lelkemben is van egy határ. Egy bűvös határ, ami elválasztja a szexi rosszfiút a büdös paraszttól.

Hardin gyakorlatilag beköltözött ennek a határnak a rossz oldalára, szinte már az első megjelenésétől. Én próbáltam megkedvelni, tényleg próbáltam. De annyi rohadékságot csinál (már bocsánat), ami mellett nem lehet elmenni. Komolyan mondom, döbbenten állok az előtt, hogyan lehetséges, hogy ezért a srácért ennyien rajonganak! Hardin mellett Draco Malfoy, Christian Grey és *** illesz be ide bármely random rosszfiút *** ártatlan, ölelnivaló királylány. Persze, persze, részeken keresztül próbálják megetetni az olvasóval, hogy Hardint igazából sajnálni kell, mert hát szegényt annyi trauma érte, és érzelmileg annyira nem oké a srác - ami igaz is, brutál háttérsztorit rittyentett neki Anna Todd, ezt el kell ismernem. De ettől még nem válik mindaz normálissá, amit tesz. És még a legmegbocsátóbb ember sem tudna mit kezdeni ezzel a gyökérrel - már ha ép eszénél van. 

Ezen a ponton jön be a képbe Tessa. Eleinte úgy tűnik, ez a lány csak naiv, mert tapasztalatlan. De aztán oldalról oldalra, részről részre egyre többet tudunk meg róla, és egyre inkább bebizonyosodik, hogy nem naiv, hanem egyszerűen egy idióta. Ráadásul ha a hülyesége nem lenne elég, akkor egy ponton ezt elkezdi tetézni mindenféle etikátlan dologgal, itt SPOILER!!! leginkább a hűtlenséget emelném ki. SPOILER VÉGE!!!

Tessa buta. Felelőtlen. Le akarja nyomni az írónő a torkomon, mint egy okos, jólnevelt lányt, de valójában ez a csaj alkalmatlan az életre, és pont leszarja, hogy mit tesz a családjával, a barátaival, az ismerőseivel - csak hadd bámulhassa boci szemekkel Hardin izmait. 

Van tehát két idegesítő főszereplőnk. De még ezt is lehet súlyosbítani, méghozzá két dologgal:

1. 
Tessáért mindenki odavan. Mindenki.
Itt van nekünk ez a csaj, aki buta, mint a tök - hozzá képest a sokat szidott Twilight főszereplő Bella egy földreszállt angyal és igazi példakép. Szóval itt van nekünk ez a faék egyszerűségi csaj, akitől mindenki, de szó szerint mindenki elájul. (Na jó, nyilván a fő szemétládáktól eltekintve.) Striguláznom kellett volna, összesen hány pasi zúg bele teljesen és akarja mindenáron randira vinni - de annyian voltak, hogy már nem volt erőm nyilvántartani. Mindenesetre egy kezemen nem tudnám megszámolni.
Emellett ott van még Hardin családja, akik szintén el vannak tőle ájulva - de annyira, hogy előbb küldik el a saját fiukat, mint Tessát. (Még Hardin családját szerettem a legjobban a sztoriban, szóval le a kalappal előttük, hogy ezt bírták idegileg. De azért igaz, ami igaz, náluk is voltak gondok, na.)

2.
Lehetne idegesítő a két főszereplő külön-külön, ha párosként működnének. De nem működnek.

Ha emberek megkérnének, hogy mondjak példát az olvasmányaimból egy ártalmas, mérgező kapcsolatra - Tessát és Hardint mondanám.

Néhány dolog, amit ezek ketten elkövetnek egymással, a teljesség igénye nélkül:
  • Állandóan veszekednek
  • Hazudnak egymásnak
  • Megcsalják egymást
  • Manipulálják egymást
  • Földbe döngölik a másik önérzetét (rendszeresen)
  • Átverik egymást (ezt szeretném a sima hazugságok fölé helyezni, ezért emeltem ki külön)
  • Szakítanak (szerintem ebben a tekintetben rekorderek is - komolyan érdekelne, hogy van-e olyan könyv, amiben többször szakítanak és jönnek össze szereplők, mint itt)
  • Titkolóznak egymás előtt
  • Kiteregetik a szennyest mások előtt

És ezt a listát most csak gyorsan feldobtam ide fél perc alatt. Nem fejezi ki egészen pontosan, milyen kártékony kapcsolat is az övék.


Az igazán veszélyes viszont az, hogy ezzel együtt a könyv gonosz. Ugyanis olvastatja magát, és még azt is képes elérni, hogy az ember - főleg a gyengébb pillanataiban - szurkoljon ennek a két szerencsétlennek. Pedig a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy mindkettejüknek jobb lenne egymás nélkül. 

És hiába sejti a kedves olvasó, hogy ez bizony már nem lesz jobb, és a sorozat végéig ezt a huzavonát fogjuk játszani, mégis továbbmegy. Kicsit olyan volt számomra ennek a sorozatnak az olvasása, mint a katasztrófaturizmus: testközelből nézhetek egy vonatszerencsétlenséget, de egyszerűen képtelen vagyok elfordítani a fejem.

Na, ilyen volt a Miután sorozat első 3 része a számomra. 

És hogy a zárókötetet miért szedtem mégis külön? Hamarosan kiderül. ***

EGYNEK ELMEGY/CSAK MAZOCHISTÁKNAK


*** Jaja, nem úsztátok meg, hogy én is eljátsszam a függővéget, hogy visszagyertek majd a folytatásra. 😜

5 megjegyzés:

  1. Én nem bírtam cérnával és a 2.kötet felénél befejeztem.Egyetértek minden mondatoddal!

    VálaszTörlés
  2. És csak kinyitottam láttam a hülye oldal törést és vissza raktam a bolt polcára azzal hogy soha

    VálaszTörlés
  3. Én végigolvastam mindegyik kötetet kíváncsiságból, de hogy hányszor tettem le mindegy egyes könyvet az megszámolhatatlan. Számomra borzasztó élmény volt mindegyik olvasás, éppen ezért a filmet sem néztem meg nagyon sokáig, és bevallom ott is a kíváncsiság nyert.
    Másfél óra alatt sem elviselhető, takarítás mellé külön alkalmas, mivel úgy se figyelsz a filmre....
    Teljesen egyetértek mindennel amit leírtál.

    VálaszTörlés
  4. Szia Deszy!
    Elsőként azt kell elmondanom, hogy megnyugtattál: nem nálam van rosszul bekötve valami. Az első kötetet kezdtem el, de azt sem bírtam befejezni. Konkrétan rühelltem a két főszereplőt, és ahogy viselkedtek, éltek számomra elfogadhatatlan volt. Hardint nagyon jól jellemezted, valóban egy gyökér. Tess pedig az áldozat mintapéldánya. Ilyen piedesztálra emelni egy bántalmazó kapcsolatot -és benne a bántalmazót...döbbenet volt számomra.
    Örülök, hogy ezt így leírtad, mert szerintem sokan hallgatnak rád és adnak a véleményedre olvasói körökben. Ha csak egy ( de reményeim szerint sokkal sokkal több) fiatalt elgondolkoztattál, már megérte megírnod ezt a posztot.

    VálaszTörlés
  5. Szia Deszy,
    egyedül az utolsó résszel nem értek egyet: én nehézkesen olvastam..
    Az utolsót könyvet már nem vállaltam be, inkább a gyökérkezelés!
    Köszönöm, hogy megírtad ezt az értékelést, azt hittem, hogy velem van a baj, amiért nem kedvelem, hiszen világsiker, még film is készül belőle! :D

    VálaszTörlés