Tomi Adeyemi: Erény ​és bosszú gyermekei {Értékelés + Nyereményjáték}

Tomi Adeyemi: Erény ​és bosszú gyermekei

A blogturnéról

Tomi Adeyemi Orisha legendája sorozat elsodorta a világot: az első kötetet egy sor olvasói és szakmai díjra jelölték, így magasan volt a léc a második kötetnek is.

A Blogturné Klub 5 tagja most annak nyomába indul, sikerül-e vajon megugrania ezt a lécet az Erény és bosszú gyermekeinek. 

Eközben tartsatok velünk a játékban is, és ügyesek vagyok, a Maxim Kiadónak hála a könyvet is megnyerhetitek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Vér és csont gyermekei értékelés

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 402
Fordító: Sóvágó Katalin
ISBN: 9789634992967
Sorozat: Orisha legendája 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,89)
Olvass bele!
Megrendelési link

Vérre menő versenyfutás után Zélie-nek és Amarinak végre sikerült visszahozniuk Orisa földjére a mágiát. Csakhogy a szertartás a vártnál félelmesebb erőket szabadított fel, és nemcsak a mágusok képességeit adta vissza, de a mágus-ősöktől származó nemesség varázsló örökségét is feltámasztotta. 

Zélie most egy olyan országban küzd a mágusok egyesítéséért, ahol az ellenség ugyanolyan hatalmas, mint ők. Mikor a királyi udvar a hadsereggel szövetkezik Orisa uralmáért, Zélie harcba száll, hogy támogassa Amari trónigényét, és megvédje az új mágusokat a zsarnokság dühétől. 

 A polgárháború fenyegetésétől pattanásig feszült helyzetben Zélie rájön, hogy vagy módot talál az ország egyesítésére, vagy végig kell néznie Orisa széthullását.

Az első mondat:

"Próbálok nem gondolni rá."

Véleményem

Kissé problémás volt az indulásom a könyvvel, mert annyi minden történt az első részben, annyi szereplő volt benne, hogy az alap dolgokon, a kötet végső csavarján és azon kívül, hogy nagyon tetszett, bevallom, kevés dologra emlékeztem.

Szerencsére segítségemre sietett a könyv Wikipédia oldala, ahol részletes ismertetőt találtam a történetről, és egy AHA! élmény keretében átismételtem.

Ezután már fejest is ugrottam a második részbe.

És nem véletlenül fogalmaztam így, ez ugyanis nem egy nyugodalmas olvasmány. Már az első rész sem volt az, de bátran ki merem jelenteni, hogy a második kötet még jobban táncol az ember idegrendszerén. Nem egy olyan pillanatom volt, amikor közmondásosan a falhoz vágtam volna a könyvet, miközben az járt az eszemben, hogy ez a regény tipikusan az, ami eléri, hogy élvezzem, hogy szenvedek. 

Épp ezért rettentő nehéz lesz spoilerek nélkül írni a történetről. De azért megpróbálom.

Az első regényt azzal a nagy csavarral hagytuk ott, hogy Zélie szertartása nem pont úgy sikerült, ahogyan azt tervezte, így pedig nem csupán a mágusok kaptak varázshatalmat.

Ebben a regényben sokkal többet megtudunk ennek a körülményeiről és arról, hogy milyen következményei lettek a dolognak. A helyzet ugyanis nem annyira egyszerű, mint azt gondolnánk. Egyrészt van, aki kapott ilyen hatalmat, van, aki nem. Másrészt elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy azoknak, akik csak újonnan, a szertartás miatt kaptak természetfeletti képességeket - mint például Amari - nem pontosan ugyanúgy működnek a képességei, mint a régi mágusoknak. 

A világ szempontjából ez az egyik nagyon fontos tényező. De nem csak a nyilvánvaló okokból, hanem azért is, mert így Zélie népe is rákényszerül, hogy jobban a képességeik mélyére nézzenek. Mi okozza, hogyan használják, hogyan tudnák még jobban kiaknázni? 

A világ szempontjából a másik fontos kérdés természetesen az éppen dúló háború. A helyzet ugyanis még sokkal bonyolultabb lett, mint az első részben volt, és ha tisztán YA olvasói szemmel nézem, sokkal egyedibb és különlegesebb is lett. Az első rész esetében volt egy egyértelmű gonoszunk. A hősnőnk és segítői dolga pedig egyértelműen az volt, hogy ezt a gonoszt legyőzzék.

Az Erény és bosszú gyermekei viszont szépen rávilágít arra, hogy ez nem ennyire egyszerű. Az, hogy egyetlen gonoszt legyőztek, még nem változtatja meg gyökeresen a világot. Nem szűnik meg hirtelen a régóta húzódó ellentét a két oldal között, sőt - ez csak tovább éleződik annak köszönhetően, hogy most már ott vannak a "köztes" esetek is, a titanok. (Az egyszerűség kedvéért így írom, tudom, hogy a könyvben nem ilyen az i a szóban.) A határok némileg elmosódtak, de nem oldódik meg annyira a probléma, mint azt gondolhatnánk. Az ellentétek ugyanis megmaradtak, csak most már mindkét oldal soraiban vannak olyanok, akik természetfeletti pusztításra képesek. Nem túl jó hír.

A könyv pedig szépen körüljárja ezeket a problémákat, ezt pedig nagyon szerettem. Egyre inkább mosódik el a határ a jó és a rossz között, nem olyan egyértelműek a dolgok, hogy csak végletekben gondolkozhassunk. Ugyanis ebben a könyvben minden hősünkben megtalálni a jót és a rosszat egyaránt. Olyan érdekes kérdések merülnek fel például, hogy mi lehet az ára a békének? Melyik a jobb választás - magad mögött hagyni mindent, ahogy van, nem jól - vagy harcolni és sok értékes dolgozni beáldozni egy esetlegesen megszülető béke reményében? 

Szintén nagyon érdekes, ahogyan a könyv nem csupán a pártokat állítja szembe egymással, hanem családtagokat és barátokat is. 

A konfliktusok kérdését pedig nagyon éretten kezeli, pont azért, mert az esetek többségében mi, olvasók sem feltétlenül tudjuk, melyik a jó döntés. Minden döntésnek meglehet az előnye és a hátránya is, semmi sem csak jó vagy csak rossz. 

Épp ezért a főszereplőkről is nehéz dönteni.

Több nézőpontkarakterünk van ebben a kötetben is, nem sorolom fel őket, mert már az is spoiler lenne. 

Mindenesetre ha csak az Amari-Zélie vonalon maradunk, nagyon érdekes kettejük kapcsolata a könyv során. Gondolhatnánk, hogy mindkettejüknek ugyanaz a célja: hogy békében élhessenek. De ez még nem jelenti azt, hogy ezt a békét pont ugyanúgy képzelik és ugyanazokat az áldozatokat hajlandóan meghozni érte. Amari és Zélie is sokszor egyensúlyoznak a szürke zónában morálisan. És mivel mindkettejük gondolatait ismerjük, nagyon nehezen lehet rájuk sütni, hogy gonoszak - egyszerűen esendőek.

Egyébként pont ezek az összetett kérdések és a szereplők közötti rettentő bonyolult kapcsolati viszonyok tették igazán izgalmassá és feszültté a történetet - legalábbis számomra. Voltak persze stratégiai megbeszélések és izgalmas csatajelenetek, voltak nagy fordulatok és csavarok, és jellemzően utóbbiak miatt akartam elhajítani is a könyveket. De a könyv alaphangulatát számomra sokkal inkább a belső vívódások adták meg, ezek tartották fenn a feszültséget az olyan oldalakon is, amikor tulajdonképpen nem is igazán történt semmi izgalmas. 

Érzelmileg ettől vált igazán erőssé a történet. És ez az, amit mindig emlegetek, amikor arról írok, hogy valamiben nem volt elég érzelem - ez az, amit hiányolok. Nem a romantika. Nem is feltétlenül örök életre szóló barátságok. De ha már szóba került: ebben a könyvben sem a szerelmi szál, sem a barátságok nem egyértelműek és tiszták. Nincsenek kész válaszok. És ez így van jól.

Egy-két dologba bele tudnék kötni azért, de ezek elég spoileresek lennének, ezt pedig véletlenül sem szeretném. Na jó, egy nem spoileres van: hogyan szorult ennyire háttérbe Tzain és miért?

Szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon szerettem ezt a könyvet és egy-két apróságtól eltekintve a fő problémám az, hogy egyszerűen nem tudom, hogy fogom kibírni a folytatásig. A folytatásig, aminek még angol megjelenési dátuma sincs! JAJ.

KEDVENC LETT

Nyereményjáték

Az Erény és bosszú gyermekei játékban egy kis igaz-hamis kalandozásra invitálunk. Minden állomáson találsz egy-egy állítást az írónő vagy a sorozat kapcsán. Neked nincs más feladatod, mint eldönteni, igaz vagy hamis az állítás, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Tomi Adeyemi vendég volt Jimmy Fallon The Tonight Showjában.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

január 29 - Deszy könyvajánlója

január 30 - Sorok között

február 1 - Fanni's Library

február 3 - Kelly és Lupi olvas

február 5 - Utószó