Moziztam - A vezércsel

Le vagyok maradva, A vezércsel ugyanis tavaly november-december táján ment nagyot a Netflixen. De bevallom, akkor azt hittem, ez engem nem érdekel. Egy depresszív sorozatra számítottam, amiben sok a sakk.  

De úristen, mekkorát tévedtem - A vezércsel ugyanis instant szerelem lett nálam.

A Deszy könyvajánlója csoportban megosztottam veletek, hogy a laptopom egy technikai bonyodalom miatt a rendszergazdához került, aztán végül még egy oprendszerfrissítés is volt, így gyakorlatilag 2 napra laptop nélkül maradtam. Ha nagyon akartam volna, kitúrhattam volna valamelyik családtagomat a saját számítógépe/laptopja elől, és nekem is van egy kis tablet-netbook hibrid cukiságom, de azon nem igazán szeretek bejegyzést írni. Úgyhogy két napra többé-kevésbé lecsatlakoztam az internetről. 

A Netflix viszont telefonon is elérhető, és épp szembejött velem többször A vezércsel, úgyhogy gondoltam egyet és belenéztem. Aztán ledaráltam az egészet. És azóta is vissza-visszanézek egy-egy jelenetet, megnéztem már több kulisszák mögöttis-érdekességes videót is, és bevallom, bár maga a sakk most sem ragadott magával, egy pillanatra még így is elgondolkoztam, hogy megnézzek egy videót, amiben az egyik trükköt elmagyarázzák - végül csak az tartott vissza, hogy több mint 40 perc volt a videó, és azért van egy határ.

Na de kezdjük is az elején: miről szól A vezércsel? 

Főszereplőnk, Beth Harmon fiatal korában árva lesz és nevelőintézetbe kerül. Itt ismerkedik meg a két dologgal, ami függővé teszi: a nyugtatókkal (amit akkoriban gyakran adtak az intézeti gyerekeknek, hogy ne keverjenek bajt) és a sakkal (amit a takarítótól tanul meg). Hamar kiderül, hogy nagyon tehetséges sakkjátékos, viszont pontosan a nyugtatófüggősége miatt egészen addig nem tudja komolyabban gyakorolni a sportot, amíg egy családhoz nem kerül. Innen pedig már csak az a kérdés: elég jó-e Beth, hogy érvényesülni tudjon a sakk világában? Főleg, hogy ez egy férfiak uralta világ még ma is, hát még a 60-as években, amikor a történet játszódik. És vajon meg tud-e küzdeni a függőségével, vagy a nyugtatók nem hagyják szabadulni.

A sorozat hangulata nagyon érdekes. Természetesen drámáról beszélünk és egy drogfüggő főszereplőről, így habkönnyűnek semmiképp nem lehet nevezni A vezércselt. Viszont ezzel együtt rettentő szórakoztató és nagyon izgalmas is. 

A sakkot világ életemben érdekesnek, de nem különösebben izgalmasnak tartottam. A sorozat készítői viszont nagyon ügyesen gondoskodtak róla, hogy ez megváltozzon. Nagyon sok a közeli a szereplőkről, így látjuk minden érzelmüket, minden változást. Magukat a játszmákat is meggyorsították, hiszen míg egy standard sakkmérkőzés órákig is eltarthat, itt ennyi idő nem lett volna - a szereplők sokkal gyorsabban rakosgatják a bábukat. Azt is fontos megjegyezni, hogy nem kell szakértőnek lenni hozzá, hogy tudjuk követni az eseményeket - az olyan sakkhoz szinte egyáltalán nem értő nézők is érteni fogják, mi zajlik, mint én. De nem is távozunk szakértőként - rengeteget beszélnek ugyan a játékról, de semmit sem rágnak a nézők szájába, így ha tudsz sakkozni és érted, mi történik, király, ha nem, nem magyarázgatják csak épp annyira, hogy érezd, amit érezned kell. És persze a zenével is rájátszanak, ami különösen tetszett.

És persze a sakk végig fontos a történetben, végső soron mégis Beth fejlődéstörténetét követhetjük végig, a sakkon kívül az élet minden területén. Beth-nek magára kell találnia, sportolóként és emberként is, és az is nagyon érdekes, hogyan változik a hozzáállása az élethez és a kapcsolatokhoz - legyen szó akár arról, hogy az embernek kik jelentik családját, akár arról, amit a barátságról megtanul. 

Beth már a sorozat elején nagyon karakán, határozott személyiség és ezt öröm volt nézni. Szüksége is van erre az erejére, hiszen nőként könnyen semmibe vennék ebben a sportban, ha a) nem lenne ilyen tehetséges és b) nem lenne elég önbizalma ahhoz, hogy kiálljon magáért.

Az adaptációk szerelmesei egyébként ismerős arcokkal is találkozhatnak a sorozatban. Beth-t Anya Taylor-Joy (Emma) alakítja zseniálisan, és feltűnik Thomas Brodie-Sangster (Trónok harca, Az útvesztő) illetve Harry Melling (a Harry Potter filmek Dudley-ja) is. 

Nekem instant szerelem lett, úgy érzem, sokszor fogom még nézni.

Az előzetes: