Tracy Wolff: Sóvárgás {Értékelés}

Tracy Wolff: Sóvárgás

Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 656
Fordító: Lukács Andrea
ISBN: 9789632667881 
Sorozat: Sóvárgás 1.
Kezelhető-e standalone-ként? nem
Nézőpont: E/1
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,79)
Olvass bele!
Megrendelési link

A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.

Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.

A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít filmadaptációt.

Az első mondat:

"A szélső terminál ajtajánál állok, a repülőgépet nézem, amire hamarosan fel fogok szállni, és közben mindent elkövetek, hogy ne boruljak ki teljesen."

Véleményem

Erről a könyvről már sokat hallottam, és szinte minden alkalommal, amikor szembe jött velem, azzal tálalták, hogy ez az új Twilight.

Namármost... én hiszek az ilyen hasonlítgatásokban, amikor emberektől-bloggerektől hallom, mert időnként jó támaszt nyújtanak, ha be akarod határolni a stílust, az érzést, amit hoz a könyv. Viszont a marketinggépezet úgy rátelepedett már erre, hogy gyakorlatilag minden új fantasy a Trónok harca, minden új disztópia az új Hunger Games. Értitek, túl sok.

Ezért igencsak fenntartásokkal kezeltem ezt az új Twilight dolgot. 

Most pedig azt kell mondanom: bizony volt alapja az összehasonlításnak.

Ez a könyv egy kis Harry Potterrel beoltott Twilight, és olvasás közben újra ugyanazt éreztem, mint tinikoromban, amikor életemben először álltam neki a Twilight szériának.

Cuki romantikus, megspékelve némi izgalommal, sok jó mellékszereplővel, egy érdekes és szerethető (bár egyelőre nem túlságosan bonyolult) világgal. 

A kép forrása

Na de ne szaladjak ennyire előre, vissza az elejére!

A Sóvárgás főszereplője, Grace éppen úton van Alaszkába, ahol a nagybátyjánál fog élni, miután a szülei életüket veszítették egy autóbalesetben. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem túlságosan lelkes, és ezen az érzésen nem sokat javít, hogy a bentlakásos iskola, ahol a nagybátyja az igazgató, igencsak furcsa intézmény. Váratlan események történnek, Grace pedig állandóan úgy érzi, kilóg a sorból. 

Persze akadnak páran, akik segítenek a rosszérzésén.

Közülük az első részben őket emelném ki:

Macy, a támogató unokatestvér.

Flint, a roppant barátságos ügyeletes népszerű jófiú

Jaxon, a rejtélyes, veszélyes és szexi pasi

– Na jó, most összezavarodtam. Biztos, hogy ugyanarról a Jaxonról beszélünk? – Behúz a legközelebbi alkóvba, azután megfogja és erősen megszorítja a kezemet. – Nagyon magas, nagyon jóképű, nagyon félelmetes? Fekete haj, fekete szem, fekete ruha és ultradögös test? Ráadásul olyan arrogáns, mint egy rocksztár… vagy mint egy nem túl kis ország önjelölt diktátora?

A fülszöveg némileg spoileres, én ennyire nem szeretnék konkrét lenni, mindenesetre maradjunk annyiban: van természetfeletti szál a könyvben, azt viszont nem szeretném lelőni, egészen konkrétan milyen lények vannak a sztoriban, és a fenti szereplők közül ki micsoda.

Mindenesetre gondolom, innen azért már kb. egyértelmű, hogy jön a képbe a Twilight és a Harry Potter. 

De azért valamit szeretnék leszögezni, mert ettől kicsit féltem. Nem lesz az a fajta klasszikus szerelmi háromszög, mint a Twilightnál, ahol van egy lény meg egy másik, akik ellenségek, és aztán Team Edward és Team Jacob... Van kusza szerelmi szál, főleg, ha halad előre az ember a sorozatban (mire írom ezt az értékelést, már a második könyvet is olvastam), de nem ennyire egyértelműen Twilight.

Az első könyvet nagyrészt két dolog viszi előre: a nagy rejtély, hogy most mi is történik az iskolában, másrészt a szerelmi szál.

A rejtély egy része amúgy tök jól megfejthető, igazából amolyan agyamat eldobom meglepetés nem volt. Ezzel együtt a végjáték elég izgire sikerült, és azért vitte előre végig a regényt az, hogy végre megtudjuk már, mi történik.

– Akkor tisztázzunk valamit! Amiatt, hogy én a) a világ legdögösebb sráca vagyok – fintorog, amikor ezt mondja – b) mindenki hajlong előttem és c) nem gyakran szoktam fázni, úgy döntöttél, hogy földönkívüli vagyok.

A szerelmi szál pedig... Oké, elismerem, lehet mondani, hogy instalove. De igazából az a fajta, ahol van egy csettintés, utána pedig azért még töltenek is együtt időt a szereplők. Mindig van benne egy kis extra veszély, ami pont arra jó, hogy megfűszerezze a végtelenül rózsaszín-romantikus jeleneteket. Igen, Jaxon ebben a részben Edward pepitában. Nekem viszont ezzel semmi gondom nem volt. 

Egyébként a könyv sok rövid fejezetből áll, hosszú és vicces fejezetcímekkel - nem tudom, ti szoktátok-e azt csinálni, hogy átugorjátok a fejezetcímeket. De ha igen, akkor mondom: itt ne tegyétek!

Grace Bellánál szerethetőbb főszereplő - igaz, a tinis vívódás benne is megvan jócskán, viszont azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy megventésre vár és nem mond ellent semmiben Edwardnak Jaxonnak.

Összességében azt mondanám, aki szerette a Twilightot és szívesen élné át újra azt a tinis-olvadozós lelkesedést, amit akkor - annak nagyon ajánlom. Annak viszont, aki nem, nem biztos, hogy tetszeni fog. 

És még egy gondolat, készüljetek lelkileg: függővég. Nyúlni akartok majd a következő könyvért. Rögtön. És ha azt hittétek, hogy trilógia (mint én), akkor mondom, ez egy jelen állás szerint hat részes sorozat. De azt mondom, érdemes belevágni, ha a fenti Twilight-kritéria igaz rátok.

NAGYON AJÁNLOM