Zárjuk le (utólag) a félévet!

Még a Facebook oldalon ígértem egy félévzárós bejegyzést, de annyi minden történt utána, hogy egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy leüljek és összeszedjem a gondolataim.

De most úgy döntöttem, ha már itt a hosszú hétvége, 1 hónap csúszással, de azért mégis megteszem!

Általában az első félévről

Röviden, tömören az jut eszembe az év első feléről, hogy egy meglehetősen kaotikus fél év volt. Sok minden történt, állandóan jött valami változás, valami intéznivaló. 

És azért is vicces, hogy ezt írom, mert eközben mégsem tudok nagy konkrét eseményeket kiemelni, amik rettentően meghatározóak voltak. Nem voltunk óriási utazáson, nem váltottam állást, nem kezdtem el semmi radikálisan új dolgot... egyszerűen csak zajlott az élet.

Az év első fele könyvekben

Az olvasásaim alapján a káosz látszik is. Ez most megint egy olyan évnek ígérkezik, amire azt tudom mondani, nem az olvasás éve volt. 

Amúgy is lassan indultam, januárban egy olvasásnak jelölésem sincs Molyon. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem olvastam januárban, sokkal inkább azt, hogy a sok teendő, kísérletezgetés, posztolás és egyebek mellett nagyobb eséllyel nyúltam a régi kedvencekhez, és olvastam újra őket, mint hogy elkezdjek egy teljesen új történetet.

Februárban aztán már próbálkoztam, ráadásul magyar nyelven olvastam egy fantasy sztorit, de óriási hatással nem volt rám. A választás nem volt véletlen, az utóbbi időben nehezebben vonódtam be fantasy sztorikba, és ezen próbáltam változtatni. Elolvastam, nem volt rossz, de semmi extra, szóval nem mondanám, hogy kirántott volna a fantasys olvasási válságomból.

Utána jött és tarolt nálam a Heated Rivalry sorozat, ennek nyomán pedig nyilván el kellett kezdenem a könyveket, amiket azóta két részletben le is daráltam, és nem bántam meg. Bár a sorozat közepe nekem kicsit leült, de Scott és Kip, Shane és Ilya, illetve Troy és Harris abszolút megéri az olvasást.

Közben próbálkoztam még fantasy vonalon, viszont rá kellett jönnöm, nálam most jobban csúsznak a nem high fantasy világban operáló sztorik, úgyhogy paranormális romantikus vonalon mentem tovább. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kissé rákattantam idén a "fated mates" vonalra, és keresem az igazán jó ilyen sztorikat, amiket még nem olvastam, főleg paranormális romantikus-urban fantasys vonalon - sajnos egyelőre nem túlságosan nagy sikerrel. Pedig keresem, keresem, még egy poliamor könyvet is elkezdtem, pedig alapvetően nem különösebben szeretem az ilyen sztorikat, de hát... valahogy azt látom, hogy a frissebb mate-es könyvek esetében egyre több az olyan, ahol már nem elég az egy-egy párosítás, hanem rögtön többen vannak kapcsolatban.

Az olvasási válságomról amúgy semmi sem mutat jobb képet, mint az, hogy olyat tettem, amit nem szoktam: skippeltem könyveket az adaptáció miatt. Volt egy nagy Maxton Hall darám az év első felében, és utána nagyon-nagyon tudni akartam, mi fog történni - és egyszerűen nem volt türelmem elolvasni az első két könyvet, még úgy sem, hogy tudom, nem egy az egyben adaptáltak mindent. Szóval nem olvastam még az első két Maxton Hall könyvet - ellenben a harmadikat letoltam. 

Kísérletezgettem angol nyelven egy-két jónak ígérkező ötletet feldobó könyvvel, hátha találok valami gyöngyszemet, amiről még nem hallottam - de sajnos eddig minden idei olvasásom ezen a fronton közepes volt. Jó ötletek, nem túl jó kivitelezéssel.

Végül nyár elején elkezdtem az újabb Amazon Originals kisregény-sorozatot, ami kifejezetten nyári témákkal operál. Most már nem ez az első Amazon Originals széria, aminek nekiállok, és szerintem folytatni is fogom ezt a vonalat folyamatosan - sőt, nézegetem, hogy pótoljak régebbi megjelenéseket. Bár nem egyformán jó az összes írás, általában mindegyikkel elég jól elvagyok, és egy-egy nagyon jó is szokott akadni. Azt pedig kifejezetten élvezem, hogy a nagyobb évszakos témákra ráfűznek egy kisregény-fűzért - Valentin-nap, Halloween, karácsony, nyári vakáció... Bár továbbra sem érnek el akkora elköteleződést nálam, mint hosszabb társaik, a regények, és sokszor kívánom a jobb sztoriknál, bár inkább regények lettek volna, az kifejezetten jól esik a válságosabb időszakaimban, hogy nem kell elköteleződnöm egy sztori iránt 300-600 oldalakra, és viszonylag gyorsan beindulnak az események, nem töltünk azzal akár 40-50 vagy még több oldalt, hogy egyáltalán megtudjam, kik a szereplők és hol járunk.

De hogy azért számosítsak is, számításaim szerint 5712 oldalt olvastam az év első felében, július 2. előtt. Ez 19 cím, amik között regények és kisregények is vannak. (Nem biztos, hogy teljesen pontosak az adatok, több olyan könyv volt, amit én töltöttem fel Molyra, pont ebben az időszakban, szóval lehet, hogy valamit még július 2. előtt olvastam, a Moly szerint viszont később.)

Továbbra is igaz a tendencia, ami az elmúlt években jellemző rám: nagyrészt angolul olvastam őket, a 19-ből csak 5 volt az, amit magyarul fogyasztottam. Bár meg kell jegyezni, hogy nagy részük meg sem jelent (még) magyarul, hiszen direkt keresgélek-kalandozok.

 

Könyves események

Az év első felében elég sok könyves eseményen jártam. Ezekről egy ideig tudósítottam is Instagramon (erre még visszatérünk), úgyhogy nagy részükről tudhattok, ha ott is követtek.

Belefért az évbe mozizás, raktárvásározás, dedikálások, jártam a Comic Conon is, ami hatalmas élmény volt, illetve fesztiválok témában kint voltam a BookvibeZ-on és persze a Könyvhéten. Fontos hozzátenni, a felsorolt események némelyikén (pl. az előbb említett Könyvhéten) dolgoztam, ezzel együtt ezek számomra amolyan hibrid események - akár dolgozom, akár nem, a könyves esemény nyilván olvasóként akkor sem hagy hidegen.

Listaszerűen:

Február

• Könyvmolyképző tatabányai raktárvására

Március

• Bridgerton sütikóstolás
• Reminders of Him premier előtti vetítés
• Comic Con

Április

• Zarándoklat az Etelés Hunger Games kihelyezésnél
• Bookvibez Fesztivál
• Könyvmolyképző Raktárvásár
• Az ördög Pradát visel mozizás a CIB-bel

Június

• Könyvmolyképző Sajtóklub
• Könyvhét
• Mansi Shah dedikálás

Július

• Látogatás a Könyvmolyképző raktárában

Augusztus

• Könyvmolyképző Raktárvásár / Ottali esemény

Könyves tartalomkészítés

Természetesen az év első felének fontos eleme volt az életemben a könyves tartalomkészítés, ahogy 10+ éve mindig. 

Főleg a januáromat határozta meg nagyon az ezen való merengés és kísérletezgetés, valamennyire nagy eséllyel érzékeltetétek is - és nagy eséllyel azért szerepe van abban is, hogy ennyire kevés új dolgot olvastam az évkezdő hónapban. 

Az első negyedévben eléggé ráfeküdtem az Instás tartalomkészítésre, és ez meg is látszott. Lettek elég jó számokat elérő posztjaim, a legviccesebb talán az volt, hogy a Bridgerton Labello kollekciója kapcsán készült tartalmaim közül virális lett egy-kettő, és tele volt a komment szekció brazilokkal, akik a helyi Nivea fióknak könyörögtek, hogy náluk is legyen ilyen.

Nem fogok hazudni: sok munka volt vele. És az is tény, hogy bár jobban élveztem az Instázást, mint korábban, még mindig nem olyan otthonos számomra, mint a Facebook. Ez van, én már csak ilyen boomer vagyok.

Ezzel együtt nagyon határozottan gondolkozom rajta az utóbbi 1 hónapban, hogy vissza kéne találni oda, és kialakítani egy ritmust.

Az elcsúszás oka részben a havi összegzős posztom volt. Ezeket én nagyon szerettem csinálni, viszont talán ez volt mind közül a legmelósabb - aminek köszönhetően megcsúsztam vele, de az mégis csak furcsa, ha a hónapot indító előző hónapos hónapzárás és a hónap adaptációit előrevetítő bejegyzései nem jönnek ki a hónap elején. Emiatt maradtak üres napok, csak amíg el nem készülnek a hónapindítók... aztán azok megcsúsztak, és végül elakadt az egész folyam. Hát így lett üres az Instagram oldalam. Megint. 

Tartalomgyártás kapcsán egy másik téma is foglalkoztat, méghozzá a hosszabb tartalmak. Tudom, tudom, mostanában a rövid videóké és a könnyen átlapozható carouseleké a főszerep, ezzel együtt időnként vannak olyan könyves témák, amiknél úgy érzem, tök jó lenne hosszabb kifejteni vagy akár beszélgetni.

A Lopott Szavak podcastet ezért szeretem csinálni, de tény, ami tény, mindketten elfoglaltak vagyunk Andival, ezért nem könnyű a helyzet. A Bridgerton és az Off Campus élő kibeszélőket viszont nagyon élveztem, és úgy láttam, sokatoknak jól esett rentelni kicsit.

Szóval visszatérve: gondolkozom a hosszabb, kifejtősebb témák lehetőségein. Egyre kevésbé érzem, hogy erre a blogbejegyzés a legjobb választás. Látom is, helyenként magamon is tapasztalom, hogy a hosszabb bejegyzéseket elolvasni extra energia és figyelem, ami nem mindig van meg - miközben leülni meghallgatni egy videót, becsatlakozni egy élő videóba vagy akár meghallgatni egy podcastet sokkal jobban beilleszthető a mindennapokba. 

A Facebookon töretlenül aktív vagyok, talán aktívabb, mint valaha. És azt hiszem, az utóbbi években a legtöbb változást most eszközöltem a Facebook oldalon. Na nem azért, mert én akartam, sokkal inkább azért, mert a Facebook istenei így gondolták. 

Az algoritmus nagy úr, és be kellett látnom, hogy alkalmazkodni kell a változó körülményekhez. Így lett egyre kevesebb a linkes és a megosztott bejegyzés, és egyre több a képes, kommentszekcióban elhelyezett linkekkel. Remélem, mostanra már megszoktátok ezt a rendszert.

Filmek és sorozatok

Amennyire nem csúszik az olvasás, annyira csúszik a sorozatdarálás idén. 

Na de abból is leginkább tényleg a dara. Sok sorozatepizódot lepörgettem már idén, ami nem is olyan meglepő, ha tudjátok, hogy zene és podcastek helyett én munka és blogolás közben a háttérben általában sorozatokat pörgetek - azok közül is leginkább a nyomozós sorozatokat, mert fogalmam sincs, miért, ezek mellett elég jól tudok haladni.

Szóval pörgött tovább az Esküdt ellenségek - Különleges ügyosztály darám és folytattam A szellem ereje sorozatot is.

Adaptációs vonalon természetesen én sem maradtam le a Heated Rivalry őrületről, a Bridgerton következő évadát is megnéztem azonnal, és az Off Campus szériát is ledaráltam.

Adaptációs vonalon megnéztem a Reminders of Himet, ahogy említettem az eseményeknél, premier előtti vetítésen. A CIB-nél bankolok, és meghívtak egy helyi mozizásra, Az ördög Pradát viselt így néztem meg moziban. Szintén moziban láttam A Hail Mary-küldetést, ki nem hagytam volna, annyira imádtam anno a könyvet.

Elkezdtem az Outlander spin-offját, a Vér a véremből sorozatot is, bár bevallom, az idegrendszerem nem bírta, úgyhogy a felénél egyelőre félbehagytam. Kosztümös sorozatos vonalon megnéztem a Seeking Persephone sorozatot is, ez egy kis, függetlenül projekt, ami itt-ott érződik is, de azért aranyos történelmi romantikus. Anno a könyvet is olvastam, de az már régen volt.

Szóval bár arányaiban mindent leuralnak a nyomozós sorozatos daráim, igazából elégedett vagyok az idei filmezéseimmel, néhány kifejezetten jó adaptációt volt szerencsém látni az év első felében.