Gail McHugh: Ütközés


Gail McHugh: Ütközés


Fülszöveg:
Egy elmulasztott első találkozás…


Majd egy második esély…


Emily Coopernek nemrég halt meg az édesanyja. Próbálja feldolgozni gyászát, s mivel befejezte főiskolai tanulmányait, úgy dönt, New Yorkba költözik, hogy új életet kezdjen.


Dillon Parkernek megvannak a maga titkai, ám mindent elkövet, hogy enyhítse Emily bánatát. Tisztában van vele, hogy képtelen a lány nélkül élni. Kedves, figyelmes és gondoskodó vele, megvan benne mindaz, amire Emily egy férfiban vágyik.


Ám a lány megismeri Gavin Blake-et, a gazdag és hírhedt, veszélyesen elbűvölő playboyt. Emily önmaga előtt is próbálja tagadni fellobbanó vonzalmát, de Mr. Magas Sötét Jóképűt nem olyan fából faragták, hogy könnyedén elengedje a lányt. Saját múltbéli fájdalmán túllépve semmi nem állíthatja meg Gavint, hogy elnyerje Emily szívét.


Ez a váratlan találkozás arra készteti Emilyt, hogy átértékelje korábbi döntéseit, és új választásokkal szembesül, amelyek régi barátságokat dönthetnek romba, szíveket törhetnek össze, és örökre megváltoztatják az életét…

Véleményem:
Kezdem a lényeggel: ez a könyv csalódás volt. 

Az alaptörténet semmi extra, sok erotikus regényre jellemző klisével, de ez igazából nem zavart volna. Annak örültem, hogy Emily nem ártatlan kislány, és az is kicsit tovább fokozta az izgalmakat, hogy Emilynek már volt pasija, aki ráadásul a másik főszereplő legjobb barátja. 

Viszont ha ettől eltekintünk, az egyetlen értelmes lény a történetben Olivia, Emily legjobb barátnője. És azért is nagy szó, hogy ez a véleményem, mert azért ő is extrém kicsit. 

Mielőtt a főszereplőkről szót ejtek, előbb ki kell térnem Dillonra, mert ő az, aki miatt a két főszereplőt sem értettem. Dillon egy bunkó. Sajnos nem tudom szebben leírni, mert olyan dolgokat tesz a történetben, aminek már a tizedéért megérdemelné, hogy Emily elküldje a fenébe. Megcsalja, veri, hanyagolja, érzelmileg gyötri, becsapja, szexuálisan teljesen alárendeli, a tulajdonának tekinti... Minden jó, amit el lehet róla mondani, hogy anyagilag támogatja a lányt, de azt hiszem, ez azért nem sokat jelent, ez is csak abból fakad, hogy szüksége van egy kirakati babára, akit mutogathat. Annak tükrében, hogy miket csinál a jelenben, őszintén szólva kissé érthetetlen számomra, hogy lehet, hogy korábban elvileg annyira támogatta Emilyt, amennyire azt a lány állítja. 

Na de lényeg a lényeg, Dillon egy veszett ember, egy olyan férfi, akivel nem is szabadna senkinek szóba állnia. Agresszív, krónikus hazudozó és felsőbbrendűségi komplexussal is küzd. És itt bukik el a legjobb barát szál, ami nekem tetszett volna - ha jól meg van írva. (Annak ellenére, hogy nyilván már ez is klisé lett volna.) Ugyanis azzal, hogy Dillon ennyire értéktelen ember, az egész értelmét veszti. Egy pillanatig sem értettem, hogy miért lehet ő Gavin egyik legjobb barátja, és főként miért tart ki mellette nagyon sokáig ilyen hűségesen, amikor tökéletesen tisztában vele, hogy miket tesz. És nem csak hogy hagyja - miközben neki pont az kedvezne, hogy Dillon lebukjon -, hanem még segít is neki. Legalábbis a történet elején. És pontosan ez az, ami miatt nem mondhatom, hogy 100%-osan megkedveltem Gavint. Egy erotikus történetbe férfi főhőst írni nem olyan nehéz feladat, legalábbis Gavinnél sokkal jobb férfi főhősökről is olvastam, még a legrosszabb erotikus történetben is. Ugyanis bár biztatónak indul és lehetett is volna jó karakter, a fentebb leírt dolgok miatt a jó tulajdonságai ellenére végig ott maradnak az ember fejében ezek a megkérdőjelezhető cselekedetei. 

Emily oldaláról nézve pedig még ennyire sem értem. Nyilvánvaló számára, hogy Gavint szereti. A férfi, akivel együtt jár, fizikálisan és érzelmileg is terrorizálja, és mégis állandóan visszaszalad hozzá. Konkrétan dilis a csaj, az egyik legrosszabb főszereplő, akiről olvastam, és ez komolyan nagy szó. 

A történet nagyon hosszúra nyúlik. Mivel az olvasó már a 10. oldalnál pontosan tudja, kit kellene a lánynak választania, oda a feszültség is. Már ami a jó feszültséget illeti. Mert egyáltalán nem azért izgultam, hogy vajon hogy alakul a szerelmi háromszög és mi lesz Gavin és Dillon barátságával. Feszültséget csak az keltett bennem, hogy ebben a történetben senki sem normális, és senkinek sincs egy épeszű reakciója sem. Végig ideges voltam, de nem azért, mert izgultam, hanem mert legszívesebben mindenkit jól helyretettem volna. Próbál az írónő behozni egy csavart, aminek elvileg a tetőpontnak kellene lennie, amitől az ember lefordul a székről izgalmában, de addigra már annyira mérges a szereplőkre és annyira klisés a csavar is, hogy csak értetlenül csóválja a fejét. 

És mivel nyilvánvaló már a történet legelején is, hogy mi lenne a helyes, az egész könyv egy hosszú szenvedéssé válik. Az ember csak azért olvas tovább, hogy végre megkapja a nyilvánvaló lezárást, de tudjátok mit? Nem kapja meg. Nincs is jobb érzés, mint hajnalban, a könyv végén ráébredni, hogy nincs lezárva a sztori, hanem egy sorozatról van szó. Igen, az én hibám, rendesen utána kellett volna néznem. De ha már az első résznél azt érzem, hogy oda az izgalom, és már így is túl hosszúra nyúlt a dolog, nem tudom, hogy lehet ebből épkézláb sorozat.

A történeten és a szereplőkön kívül azonban volt még problémám a stílussal is. A szemszögváltások is furcsák voltak néha, és mivel erotikus könyvről beszélünk, ahogy az várható volt, a fogalmazás és a kidolgozottság nem a legjobb. De a fordítás az valami pocsék! Nem olvastam az eredetit, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de... Például a 28 éves Gavint, aki egyébként egy vállalat vezetője fiúként emlegetni férfi helyett már alapból furcsa (gondolom, a he-t sikerült rosszul helyettesíteni), de ennél nagyobb gondok is vannak. A kedvenc példám, hogy a könyvben a szerelmes pillanatokban a hajat nem elsimítják, hanem kotorják! Kotorják?! 
A helyzetet tovább fokozza, hogy tele van káromkodással a könyv, amivel nekem alapból nincs problémám, de ilyen mennyiségben és teljesen indokolatlan szituációkban hihetetlenül idegesítő volt, és konkrétan kirántott a történetből.

CSAK MAZOCHISTÁKNAK

Rendeld meg a képre kattintva!