Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door (Életem a szomszédban)

Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door

Fülszöveg:

"Az egyik dolog, amiről anya nem tudott, és biztosan ellenezte volna, hogy nézni szoktam a Garrett családot. Állandóan."

A Garrett család minden, ami a Reed család nem. Hangos, rendetlen, szeretetteljes. És minden nap a tetőtér kiugróján ücsörögve Samantha Reed azt kívánja, bár egy lehetne közülük... amíg egy nyári este Jase Garrett felmászik hozzá és mindent megváltoztat.

Ahogy lassan egymásba szeretnek, legyőzve az első szerelem minden furcsaságát és átélve minden szépségét, Jace családja befogadja Samanthát - még úgy is, hogy ő viszont titokban tartja a sajátja előtt. Aztán valami elképzelhetetlen történik, a talaj pedig kicsúszik Samantha lába alól. Hihetetlen döntést kell hoznia. Melyik tökéletes családot fogja megmenteni? Vagy itt az ideje, hogy magát mentse?

Magával ragadó első regény családról, barátságról, az első szerelemről és arról, hogyan legyünk hűségesek ahhoz az egy emberhez, akit szeretünk anélkül, hogy elárulnánk egy másikat.

Véleményem:

Ennek a könyvnek a borítója fogott meg, és a szomszédban lakó fiús történetek általában cukik szoktak lenni, úgyhogy kíváncsi voltam. És nem is csalódtam. 

A főszereplőnk, Samantha egy steril világban él az édesanyjával és a nővérével. A világában látszólag minden tökéletes: a házukban egy porszemet sem találni, az anyukája népszerű és mivel politikus, mindenki ismeri, ő maga pedig jól tanul, csinos és még ráadásul gazdagok is. Viszont amint az ember közelebbről megismeri, rájön, hogy ez nincs így. Az otthonukból hiányzik minden melegség, az édesanyjuk félelmetesen korlátozza őket, szinte már megfojtva a lányait az aggodalmaskodásával, miközben ő maga alig tölt időt velük. Emellett rettenetesen sznob is, ha ez nem lenne elég. Sam nővére már túl van a lázadó korszakán, így ő nem fél szembenézni az anyjukkal, de Samantha a tökéletes lány, akitől nem ezt várják. Ráadásul következnek a választások, ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet, mert az édesanyjuk legfőbb célja, hogy újra nyerjen, és ennek érdekében mindent hajlandó a háttérbe szorítani. 

A hosszú évek hidegsége alatt Samanthát egy dolog tartotta életben. A szobája ablakán kimászva figyelte a csillagokat, és a szomszédban lakó családot, ami nem is különbözhetett volna jobban az övéknél. Sam nem ismeri az apját, még meg sem született, amikor megijedt és elhagyta őket. A szomszédban azonban Mr és Mrs Garrett boldogoknak látszanak, és sorra születnek a gyerekeik. Egészen pontosan nyolc, amit mindenki rossz szemmel néz a környéken. Ahogy az szokás, ítélkeznek. De Samantha látja a másik oldalt is. Azt, hogy milyen boldogok, mennyit nevetnek, hogyan játszanak, hogyan vigyáznak az idősebbek a kisebbekre. A család valahogy hívogatja, és bár nem tudja összeszedni a bátorságát, hogy tényleg meg is ismerkedjen velük, szokásává vált, hogy egyszerűen csak nézi őket. 

Aztán egy nap végül mégis megismeri Jase-t, a harmadik gyereket, és ez mindent megváltoztat. Ténylegesen is elmerül ebben az egészen más életben, ahol pelusokat kell cserélni, ahol senkinek sem tabu, ha Mrs Garrett szoptatni kezd egy kisbabát és ahol egy-egy elhagyott játék meg a káosz, ami nyolc gyerekkel jár, senkinek sem okoz problémát. Nem gazdagok, nem népszerűek, de a családjuk minden nehézség ellenére irigylésre méltó.

A Garrett család minden tagját imádtam. A kicsik elképesztően aranyosak, és nagyon tetszett, hogy az írónő vette a fáradságot, hogy a legkisebbeknek is egyéniséget adjon. Egy percre sem okozott problémát elkülöníteni a nyolc gyereket, pedig eleinte aggódtam, hogy nem fog menni. Nyilván Jase-nek jut a legnagyobb szerep, mert ő a másik főszereplő, és őt is nagyon lehet szeretni. Nem rosszfiú, vannak félelmetesen cuki pillanatai. És bár a szerelmi dolgokban vannak szégyenlősebb pillanatai a tapasztalatlansága miatt, amikor a családjáról van szó, igazán érett. 

Samanthával nagyon aranyosak együtt, és bár őt is nagyon megkedveltem, azért volt egy-két olyan pillanatom, amikor rákiabáltam volna a lányra, hogy gondolja már át mit csinál, mert nem lesz ennek jó vége. Itt most konkrétan a titkolózásra gondolok, mert Sam ugye nem meri elmondani az édesanyjának, hogy milyen kapcsolatban van a szomszédokkal. 

És egyébként azt vártam, hogy majd ezzel kapcsolatban lesz a nagy konfliktus meg a tetőpont a végén, de nem. És ennek hihetetlenül örültem! Szóval ilyen szempontból nem volt olyan klisés a történet, mint azt vártam volna. Amúgy is vannak komoly kérdések, amikkel foglalkozunk az első szerelmen kívül is, főleg Samantha két legjobb barátját illetően, akik mellesleg ikrek. Timnek drogproblémái vannak, és Nannel kapcsolatban is van egy komoly téma, amit érintünk, de ez spoileres, szóval nem árulom el. Emellett pedig kapunk egy jó nagy adagot a politika minden aljasságából, főleg a történet vége felé, és ebben nagy szerepet kap Sam édesanyjának új pasija. 

Ő meg az anya valami olyan félelmetes reakciókat váltottak ki belőlem, egy ponton konkrétan képes lettem volna benyúlni a könyvbe és jól megpofozni mind a kettőt. 

Szóval ez egy alapvetően nagyon kedves szerelmi történet néhány komolyabb témával, nagyon szerethető karakterekkel, mind a főszereplőket, mind a mellékszereplőket illetően, és két olyan szereplővel, akiket legszívesebben elküldtem volna a fenébe, de karakternek nagyon eltaláltak. A végén pedig a csavar nagyon hatásos és váratlan.

Ha valami hibát kellene említenem, akkor az a történet legvége, kicsit az az érzésem, hogy nem lett igazán jól lezárva. Nincs probléma, nincs függővég, de egy-két mellékszereplővel kapcsolatban még maradtak bennem kérdőjelek (pl. Nan), és arra is kíváncsi lennék, hogy hosszú távon hogyan küzdenek meg a különbségekkel a szerelmeseink. Ja, és nagyon-nagyon érdekel, hogy mi lett Jase főiskolai vágyaival. 

A jó hír, hogy érkezik a második rész, amit több okból is nagyon várok. Egyrészt a főszereplő páros mindkét tagját, főleg Timet imádtam az első részben, másrészt remélem, hogy ezekre a kérdőjelekre választ kapunk a folytatásban, még ha más szemszögből is.  

Nagyon-nagyon örülök, hogy My Life Next Door lett a címe és nem The Boy Next Door, mert a történet tényleg sokkal inkább arról szól, hogy milyen Samnek belecsöppennie a szomszéd világba, mint csak Jase-ről és a szerelmi szálról. Igazából a könyv végére önmagát találja meg.

Ja, és néhány roppant hasznos szót is tanultam a könyvből, például megtudtam, hogy a kétféle köldöktípusra van külön szó, illetve hogy a hímnemű bébiszitter a manny. 

NAGYON AJÁNLOM