Jenny B. Jones: There You'll Find Me


Jenny B. Jones: There You'll Find Me

Fülszöveg:
Finley-t a gyász hozta Írországba. A szeretet vezeti majd haza.
Finley Sinclair nem tipikus 18 éves. Éles eszű, kemény és űzött. A Manhattani zenei konzervatórium meghallgatására készülve Finley-nek meg kell komponálnia a saját dalát. De a kreativitása odalett, amikor elveszítette a bátyját, Willt. 
Elhatározza, hogy külföldön tanul majd, Írországban, hogy követhesse Will úti naplóját. Ez az a hely, ahol a fiú a legközelebb érezte magát Istenhez, és Finley reméli, hogy neki is segít majd megtalálni a békét azután, hogy elveszítette őt. Így jelentkezik egy csereprogramra és repülőre száll.
Beckett Rush az ügyeletes szívtipró, Hollywood rosszfiúja, is Írországba tart, hogy befejezze utolsó vámpírfilmjét. A repülőn találkozik Finley-vel. Ő az egyetlen lány, aki immúnisnak látszik vele szemben. Beckett meggyőzi őt, hogy legyen az asszisztense, ő pedig cserébe idegenvezetőként segít neki a kirándulásaiban. 
Amint Írországba ér, Finley kezd megtörni. A bátyja elvesztése és az iskolai nyomás, a meghallgatása és az, ami közte és Beckett között kezd kialakulni - bármi is legyen az -, új és veszélyes helyzetbe sodorja. De mikor fog Isten ténylegesen is megjelenni ebben a smaragd mennyországban? 
Aztán megtapasztal valamit, ami gyökeresen megváltoztatja az életről kialakított képét. Meggyőzheti-e Isten, hogy minden, amit keresett, végig ott vele az úton?

Véleményem:
Nem ismertem az írónőt, és nagyon úgy tűnik, hogy a fülszöveget sem olvastam el elég figyelmesen, amikor ennek a történetnek nekiálltam. Goodreads-en találtam rá, tetszett a borító, és olyan könyvek között ajánlották, amelyeket szeretek. Futólag beleolvastam a fülszövegbe, és gondoltam, ez nekem való. 

Ezért is lepett meg annyira, hogy ilyen nagy szerepet kapott a történetben Isten keresése. Persze utólag, figyelmesebben elolvasni a fülszöveget, ez várható lett volna. Mindenesetre a címben a kezdeti feltételezésem alapján nem a bátyját találja meg Finley, hanem Istent. Nem vagyok vallásos, így nagyon furcsa volt arról olvasni, hogy egy tizenéves lány életében ekkora szerepe legyen Istennek. Tele volt a regény bibliai idézetekkel, Finley Írországban egy katolikus iskolába jár, a zenei különtanára egy apáca, és a célja, hogy megtalálja azt a keresztet, amelyet bátyja naplójában látott egy fényképen. Szóval ez a történet elválaszthatatlan a vallástól, a hittől, és ezt ateistaként kis távolságtartással szemléltem. Nem azért, mert bármi problémám lenne a vallásossággal vagy Istennel, csupán ez a téma eléggé kívül esik a komfortzónámon. 

A történet összességében nem olyasmi, amiről eddig nem hallottunk. Nekem kicsit a Milyen is a boldogság? jutott róla eszembe, de rengeteg olyan történetet ismerünk, amelyben a sztárvilág árnyoldalai is előkerülnek és/vagy a főszereplő a lány egy sztárral kezd randizni. Viszont ez a vallásos téma határozottan elválasztja a történetet azoktól, legalábbis én még nem találkoztam hasonlóval. Ezért ha valaki ódzkodik attól, hogy egy Istent kereső lányról olvasson, akkor ez nem az ő története.

Persze a vallásos témán kívül kapunk itt mást is. Egyrészt a szerelmi szálat, mert azt hiszem, mindenkinek nyilvánvaló, hogy a két főszereplő között szövődik valami. Aranyosak együtt, szerettem a közös jeleneteiket. 
Van ezenkívül egy iskolai projektünk is, amelynek keretében Finley-nek egy idős hölgyet kell látogatni. Mrs. Sweeney megkeseredett, senkit sem enged a közelébe, de Finley elhatározza, hogy ő igenis segít a haldokló asszonynak, akinek a múltja titkokat rejt. 
Illetve még egy komoly témát boncolgatunk: az étkezési rendellenességek, nevezetesen az anorexia. Finley mániákusan törekszik a tökéletességre, és ennek jegyében az egyik eszköz, amivel rendet kíván teremteni az életében, az a táplálkozása. Mániákusan számolja a kalóriákat, és még azokat is azon nyomban lefutja vagy lebiciklizi. 
Mivel gimis történetről van szó, persze kapunk egy adaggal a sulis viszályokból is.

Összességében tehát elég sok kérdéssel foglalkozunk: a gyásszal, a sztárvilág sötétségével, a megfelelni akarással, Isten megtalálásával, az ihlet keresésével, étkezési rendellenességekkel, megbocsátással...
Mindezt pedig tényleg egy szál fűzi össze, amiről már korábban beszéltem, méghozzá a hit, hogy az ember hite miben és mennyiben tudja segíteni az élet terheinek cipelését. 

A befejezést kicsit gyorsnak éreztem, ennél sokkal jobban ki lehetett volna bontani a végét, mert nem kaptunk teljes képet arról, hogy végül mi történt, még úgy sem, hogy külön epilógust írt a szerző. Ezt sajnáltam.

Aranyos, egyszer olvasós történet volt, tulajdonképpen nem bántam meg, hogy olvastam, a vallásos téma miatt kicsit más volt, mint a szokásos olvasmányaim.

EGYNEK ELMEGY

Rendeld meg a képre kattintva!