Monica Murphy: Heti csaj

Monica Murphy: Heti csaj

Fülszöveg:

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.

Vélemény:

Az alapsztori nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mi lesz belőle. A színjátszás sztori kecsegtető, ilyesmi van a Színjátékban is, bár minden más tekintetben más a történet.

Drew épp haza készül Hálaadásra, de semmiképpen sem akar egyedül szembenézni a problémáival, így végül szélsőséges döntésre jut. Felfogadja Fable-t, akinek a srácok között megvan a híre, hogy játssza el az egy heti szünetre a barátnőjét. 

Fable elvállalja a munkát, mivel egyedül tartja el magát, az öccsét és részeges édesanyját. Már az elején tisztázzák, hogy ezért cserébe nem lesz szex, tényleg csak eljátsszák, hogy együtt vannak. 

Ám arra egyikük sem számít, hogy a dolog még komolyabbra fordul. Nem csak a szex kerül képbe, hanem az érzelmek is. Ahogy Drew és Fable szép lassan megismerik egymást, a legjobb és legrosszabb tulajdonságaikat, rá kell jönniük, hogy talán egymásnak tökéletesek. 

Na jó, ebben a történetben sok mindent imádtam! Nagyon tetszett Fable karaktere, nem nyafogott, nem szenvedett. Igazán céltudatos, erős nő, megy előre, akármi is történetik, mert tudja, hogy dolgoznia kell magáért és az öccséért. Az élet megviselte, kicsit talán csalódott is, és így a nem megfelelő dolgokban keres vigaszt. De ettől még független, határozott, tudja, mit akar és nem várja el, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Viszont szerencsére akármilyen erős, akkor is csak nő marad, aki érzelmileg elképesztően intelligens, aki képes az önfeláldozásra, képes vigaszt nyújtani, ha támaszra van szüksége azoknak, akiket szeret. Ettől lesz olyan szimpatikus.

Közben pedig ott a másik főszereplő, Drew, aki egy összetört lélek. Lehet, hogy menő, híres focista az egyetemi csapatban, aki még jóképű is és gazdag és rengeteg haverja van. Mégis falat húz maga köré, mert attól tart, ha valaki megismeri a múltját és azt, hogy ki is ő igazából, akkor mindenki elhagyja majd. 

Ők ketten nagyon jó párost alkotnak, tökéletesen kiegészítik egymást. Persze néha elbeszélnek egymás mellett, de ez így ilyen történetben szinte kötelező elem, és az esetek többségében még ez sem probléma. Voltak nagyon aranyos jeleneteik, például amikor elmennek ruhát venni Fable-nek, azt nagyon szerettem, ahogyan a kis titkos jelszavukat is, amivel kimentették egymást. Soha többet nem olvasom el ugyanúgy a pillecukor szót.

Ami a történetet illeti, nagyon tetszett, hogy Drew múltjának rejtélye szép lassan bontakozott ki, és még ha az ember sejtette is, hogy nagyjából mi következik, kaptunk egy olyan csavart, ami még meg tudott lepni mindenkit vagy ha nem is, legalábbis sokkolja az olvasókat. 

A vége viszont... Akinek nem az a reakciója, amikor befejezi a könyvet, hogy egyből nyúl a következőért - már ha megteheti -, azzal nem tudom, mi van. Ilyen függővéget írni! Hihetetlen. De nagyon jó befejezés egyébként, még ha kínzó is.  

Összességében egy nagyon kedves történet, egy komoly szállal, de még azt is sikerült viszonylag könnyedén tálalni. Semmi eget rengető nincs benne, mégis olvastatja magát, és úgy megszeretjük a szereplőket, hogy nem akarjuk abbahagyni. Ezért - meg mert nem túl hosszú - nagy eséllyel pályázik az egy szuszra olvasós könyv státuszra.

NAGYON AJÁNLOM