Breaking News

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás


Életem minden kínját rímbe ölöm
Slammed - Szívcsapás

Egy szívet melengető, de azért némileg fájdalmas történet szerelemről, egy gyönyörű hobbiról és a felelősség terheiről.


A blogturnéról



Egy újabb new adult gyöngyszem kerül a magyar könyvesboltok polcaira a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. Colleen Hoover neve már nem ismeretlen a számotokra, hiszen a Hopeless - Reménytelen szívszorító története rengeteg olvasó szívét rabolta el. Íme egy újabb könyv az írónőtől magyar nyelven, amelyért szintén érdemes rajongani!
A Blogturné Klub 7 bloggere népszerűsíti a könyvet július 29-től augusztus 4-ig. Minden nap újabb bejegyzésekkel jelentkezünk, extrákkal és természetesen nyereményjátékkal. Tartsatok velünk!

Eredeti cím: Slammed
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738290
Fordító: Barthó Eszter
Sorozat: Slammed 1.
Függővég: nincs
Moly link
Goodreads link (4,34)
Megrendelési link

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/colleen-hoover-slammed-6635?ap_id=DeszyApja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom.

Véleményem

A Reménytelen után mindenki Colleen Hoover könyvet akar olvasni, legalábbis én azt vettem észre, hogy ezt a könyvet mindenki izgatottan várja. Én is úgy vártam, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz ahhoz képest. Azóta több kérdést is kaptam, hogy jobb vagy rosszabb, vagy van-e olyan jó, és mindig azt válaszolom: a Slammed más. De akkor nézzük meg, miért is! (Igen, ez egy amolyan rendhagyó, kicsit összehasonlító értékelés lesz.)

Layken élete Skyéhoz képest meglehetősen hétköznapi: szüleivel és kisöccsével élt, iskolába járt, nem volt magántanuló és soha nem okozott neki több gondot érintkezni valakivel, mint egy átlagos lánynak. Némileg talán visszahúzódó, de boldog. Az ő élete édesapja halála után változik meg gyökerestől. Nem elég, hogy meg kell birkóznia a gyásszal, még egy költözés is a képbe került. Voltam hasonló helyzetben - bár szerencsére költöznünk végül nem kellett -, így bátran mondhatom: Layken még egész jól viseli a dolgot. Skyhoz hasonlóan viszont ő is az első napjára készül az új iskolájában.
Layken arra számít, semmi jó nem lesz ebben a költözésben, amíg meg nem ismeri a szomszéd srácot, Willt. Hirtelen mintha minden a helyére kattanna: vele minden könnyű, egy érzelmes, cuki srác, és Layken szárnyal a boldogságtól. Nem sokáig, mert valami kiderül, ami közéjük állhat. Nem kell aggódni, nem lövöm le mi, bár elég hamar kiderül.

Szóval a Reménytelenhez hasonlóan itt is kapunk egy cuki fiút, aki persze nem csak jóképű, de gondoskodó és némileg talán titokzatos is. Willt pedig különösen egyedivé teszi a hobbija, ami már a könyv címében is megjelenik: Will verseket is, majd ezeket a helyi slam-esteken elő is adja. A slam témát kifejezetten imádtam! Még egy olyan könyvet sem olvastam, amiben a slam költészet előkerült volna, és milyen kár. Annyi, de annyi lehetőség rejlik benne, jó, hogy végre észrevették. Szinte már kedve támad verset írni az embernek. (Sajnos nem csak szinte. :D) Ráadásul elgondolkoztam, hogy ez íróként is milyen nehéz feladat. Olyan verset adni a szereplők szájába, ami működik. És jelentem: működik. Mind.
És itt jön be egy újabb dolog, amit a Reménytelen rajongói szeretni fognak, Colleen Hoover ebben a könyvében is megvan: az apróságok, amik különlegessé és egyedivé teszik a sztorit. Lehet ez egy név kétértelmű felhasználása - kezdem azt érezni, ez Hoover specialitása -, egy hobbi, egy Darth Vaderes mamusz, mindenesetre ezek az apróságok ugyanúgy megvannak a Slammedben is, mint a Reménytelenben. 

Kicsit még visszatérve a szereplőkre Laykenen és Willen kívül kifejezetten megkedveltem a két öcsit, nagyon kellettek ebbe a történetbe, nem csak azért, mert szerepük van a cselekményben, hanem azért is, mert bár elmehetett volna igazán komor irányba a könyv, kicsit az öcsik miatt sem ment. Azok a jelenetek, amikor Layken és Will együtt játszanak a tesóikkal, mindig megmosolyogtattak és igazán megmelengették a szívemet. 


Ami még fontos, hogy a Reménytelenhez hasonlóan a Slammed sem egy egyszerű kis romantikus történet, több komoly témát is érintünk, amit a spoilerek miatt most inkább nem írok le.

Tehát cuki pasi, pipa; apróságok, pipa; komoly téma/témák, pipa. Akkor mégis miért állítom annyira, hogy a Slammed más, mint a Reménytelen?

Az ok a könyv hangulata. Számomra a legfőbb különbség a hangulatban rejlett. A Reménytelen olvasásakor gyakorlatilag már az elején érezzük, hogy valami sötét és súlyos közeleg a múltból, és kisebb-nagyobb részleteiben, de ki is találhatjuk, és szinte mazochistaként olvasunk tovább, számítva a tragédiára. A Slammed viszont ehhez képest nagyon sokáig könnyed. Számtalan komoly témát érint, amiket nehéz nevükön nevezni spoilerek nélkül, de például ilyen a szülők elvesztése, a fiatalok nyakába szakadt hirtelen felelősség. Mindezek ellenére azonban a Slammed nem fáj olyan húsbavágóan, mint a Reménytelen. Mert míg a Hopelessben tényleg reményünk sincs arra, hogy megússzuk kínok nélkül, addig a Slammedben a fájdalom tompább, hétköznapibb, és az élet szépségei még a legdurvább helyzetekben is bekúsznak a képbe. A Reménytelen nem borogatja az ember lelkét, hanem inkább a fájdalom után tép még rajta kettőt. A Slammed viszont enyhébb, kicsit simogat is, és úgy egészében az alaptéma sokkal hétköznapibb és befogadhatóbb, mint az, ami a Reménytelen alapját adja.

Így tehát megint csak ismételni tudom magam: nem jobb, nem rosszabb, más. Biztos vagyok benne, hogy más-más vonása áll majd közel az olvasók szívéhez. Ha engem kérdeztek, én azt mondom, a Reménytelen jobb, különlegesebb könyv, de a Slammedet fogom többször újraolvasni. Na erre varrjatok gombot, nem igaz?

NAGYON AJÁNLOM


Olvassatok bele a képre kattintva!

konyvmolykepzo.hu/reszlet/slammedreszlet.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra

Szerintem a legtöbb embernek van olyan korszaka az életében - valószínűleg valamikor tinikorban -, amikor úgy érzi, feltétlenül verseket kell írnia. Legalábbis a környezetemben számos emberrel találkoztam, aki így járt, és valahol, az egyik fiókban jó mélyen elásva még mindig megvannak ezek a... költemények.
Merthogy persze a legtöbb költőpalántáról kiderül, hogy ahogy mondani szokás, nem veszett el benne az a bizonyos költő. Ettől függetlenül szép emlékként őrizzük a verseket, és jókat mosolygunk a kísérleteken meg azon, hogy azt hittük, mi leszünk az új Ady és József Attila.
És igen, nekem is volt ilyen korszakom, és rettentő pocsék verseket írtam. Ezért nem is próbálkozom velük többet. De miközben a Slammedet olvastam, és azt, ahogyan a szereplők kifejezik az érzéseiket ezekkel versekkel, megint csak "költeni" támadt kedvem. Nem lettem jobb, az biztos. De legalább jót mosolygok majd mindig, amikor eszembe jut, hogy a Slammed ezt is kihozta belőlem megint.
És bár olyan bátor nem vagyok, hogy kiálljak egy színpadra és előadjam - micsoda ereje tud lenne egy jó slam estnek! -, azért nektek megmutatom, miért is nem vagyok költő. :D


Lap lap után
elveszve a sorok között
lap lap után
szívemben érzések kavalkádja.
Kétségbeesés és szerelem,
de már csak lapok vannak hátra.
Véges számú sor és betű,
darabról darabra morzsolgatom,
rántom ki a talajt a talpam alól.
De hajt tovább
lap lap után
hajt a vágy, a tudás, a megélés,
úgyhogy tovább megyek,
lap lap után.
Kétségbeesés és harag és értetlenség
és fájdalom és vágy.
Lap lap után
beszippant és meggyötör.
Szerelmes vagyok, és húsomba vág a kín,
és összetörik a szívem, és harcolok a világért,
és elveszítek mindent.
Mazochista vagyok, de kell nekem
lap lap után
minden érzelem.
Mellettem ajtó nyílik, zárul,
felkel a nap, majd lemegy,
emberek jönnek-mennek,
szólongatnak, beszélgetnek.
De én nem vagyok ott,
csupán asztráltestem becsapó körvonalait láthatják,
ahogy a kanapén kucorog,
kezében könyv, orrán szemüveg, ajkán mosoly.
Mert halad lap lap után.
Testem fakó vonásai megtévesztőek,
azt hinné mindenki, ott vagyok.
Ám közben lelkem máshol lebeg.
Elveszett a lapok között.


Nyereményjáték


A kiadó által felajánlott 3 példány Slammed - Szívcsapás könyvet sorsolunk ki a turné végén azok között, akik beírják a helyes megfejtéseket a Rafflecopter dobozba.
A 8 blog mindegyikén találtok majd pár soros dalszöveg részletet, a dolgotok pedig, hogy kitaláljátok a dal címét és az együttes nevét, majd a megfelelő helyre beírjátok.

A mai dalrészlet:

Ten million more in books written beneath my bed
I wrote or read them all when searchin’ in the swarms
Still can’t find out how to hold my hands


a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

07/29 Kristina blogja
07/30 Kelly Lupi olvas
07/31 Angelika blogja - 10 dolog
08/01 Dreamworld - Idézetek & Johnny Depp filmajánló
08/02 Deszy könyvajánlója
08/03 MFKata gondolatai - Basagne recept
08/04 Media Addict

Nincsenek megjegyzések