Denise Jaden: Soha nem elég
Ebben a sztoriban mindenki beteg
Soha nem elég
Egy egyáltalán nem könnyed történet egy sajnos nagyon is mindennapos témáról: az evészavarokról. És persze még sok minden másról: féltékenységről, depresszióról, barátságról, szerelemről...
A blogturnéról
A Könyvmolyképző Kiadó most is egy különleges könyvet hozott el nekünk, mi pedig be szeretnénk mutatni nektek egy blogturné keretében augusztus 8-15-ig. Megindító és nyersen őszinte könyvet ismerhettek meg benne egy testvérpárról, akiket egy titok szakít szét.
Tartsatok velünk, ezúttal a szórakoztató extrák mellett komoly témákról is lesz szó, érdemes követni a turnét.
Azért hogy ne maradjatok vidámság nélkül a szokásos módon nyereményjáték kíséri a turnét, ahol ismét a könyv három példányát nyerhetitek meg.
Eredeti cím: Never Enough
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 358
ISBN: 9789633737828
Fordító: Szabó Krisztina
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,91)
Megrendelési link
Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét.Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?
Véleményem
Elég felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Amikor nekiálltam, egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. De még ahhoz képest sem, amire a regény elején számítottam. Bizonyos szempontból sokkal többet, mégis voltak dolgok, amik kevésbé vagy egyáltalán nem tetszettek.
Az mindenképpen értékelendő, hogy a könyv bátor. Ez talán a legfontosabb: hogy ez a regény nem egy tucat love story. Tiniknek szól ugyan és lányoknak, de sokkal fontosabb és kínzóbb kérdések kerülnek a középpontba. Az írónő nem félt bátran hozzányúlni egy tipikus tabutémához: az étkezési zavarokhoz. Nem szeretnék mélyebben belemenni a történetnek ebbe a részébe, csupán a spoilerek miatt, mindenki fedezze fel magának, hogy ez a betegség pontosan milyen módon kerül elő a történetben. Mert az már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy elő fog kerülni. Ugyanis adott nekünk a főhősünk, Loann és a nővére, Claire. Loann alacsony és kissé túl kerekded, eközben pedig képtelen feloldódni a nagyobb társaságokban. Vele ellentétben nővére, Claire tökéletes: gyönyörű, vékony, népszerű és még tehetséges is. Ráadásul még a családon belül is mintha mindenki őt helyezné az előtérbe. Loann a szürke egér, aki a háttérből figyel, és legyünk őszinték, irigykedik.
Nagy eséllyel minden testvér között van egyfajta féltékenység és irigység, vagy legalábbis rivalizálás, ha nem is állandóan és nem is súlyosan, de a testvérek már csak ilyenek. Kell az ideális versenyszellem, szerintem ez elkerülhetetlen. Két nővérem van, nálunk is megvolt ez. A testvérek ezért lopkodják egymás játékait, ezért hasonlítják a fiatalok a saját teljesítményüket mindig az idősebbekhez, és még sorolhatnám. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretik egymást, egyszerűen csak ilyenek a testvérek. Akinek van tesója, az tudja ezt. Van azonban, amikor ez már túllép a normális szinten, mint ahogyan ez Claire és Loann esetében is történt. A következmények pedig félelmetesek lehetnek: kóros önbizalomhiány, állandó és beteges bizonyítási vágy és megfelelési kényszer. Különösen, ha még a szülők is rátesznek egy lapáttal ahelyett, hogy megpróbálnák kezelni a helyzetet.
Loann úgy érzi, mindent a nővére, Claire kapott meg, neki pedig csak a maradék jutott. Claire vállát pedig ez a hatalmas teher nyomja: mindig jobbnak, mindig tökéletesnek lenni, még akkor is, amikor belül a legkevésbé sem érzi magát annak.
Az olvasó meg egyik érzésből a másikba esik. Eleinte még talán azt hisszük, egy klasszikus szenvedős tinisztorit kapunk: Loann féltékeny a nővérére, bele van zúgva a pasijába, és mindenféle hülyeséget csinál. De ahogy halad előre a történet, rájövünk, hogy nem a tinik szerelmi drámáin van a hangsúly, hanem valami sokkal fontosabbon és olyasmin, ami sokkal nagyobb lelki sérüléseket okozhat, mint egy tinirománc. Itt a szereplők önértékelése és ennek zavara kerül a középpontba. Emellett pedig a szülők szerepe mindebben, ugyanis Loann és Claire példáján nagyon szépen látszik, milyen fontos, hogy a szülők megfelelően kezeljék csemetéiket, ha pedig többen vannak, ne kivételezzenek egyikkel-másikkal. Hiszen ha nem így tesznek, akkor egyrészt szakadékot keltenek a testvérek között, másrészt pedig az egyik gyereket agyonnyomja a túlzott elvárás, a másik gyereknél pedig negatív önkép alakul ki, azt hiszi, ő semmire sem elég jó: nem elég szép, nem elég tehetséges.
Szóval visszatérve, az olvasó egyik érzésből a másikba esik. Vannak szituációk, amikor nagyon jól tudunk azonosulni Loann problémáival, hiszen valószínűleg mindenkinek voltak korszakai, amikor egyszerűen képtelen volt kibékülni magával, és úgy általában kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan igyekszünk bizonyítani magunkkal kapcsolatban. Máskor viszont egyszerűen nyúlna az ember azért a bizonyos péklapátért, és ráordítanak Loannre, hogy ne legyen már ennyire vak és ennyire hülye. Ugyanez pedig érvényes Claire-re is. Nekem a történet nagy részében kifejezetten antipatikus volt, de előfordultak pillanatok, amikor megmutatta az emberi oldalát, azt az oldalát, amiért megértettem, hogy minden nehézség ellenére Loann szereti és küzd érte.
Rajtuk kívül pedig ott volt még a két kifejezetten rossz szülő, meg Claire pasija, akiben Loann bele van zúgva, isten tudja, miért. Ugyanez érvényes Loann barátnőire és Claire barátnőire is, egyszerűen egyiket sem voltam képes megkedvelni.
Talán a legszimpatikusabb szereplő még mindig az új barát, a nem kicsit furcsa Marcus, aki egészen másféle sebeket hoz magával a családi életéből. Itt bukkan elő egy újabb komoly téma, ami mostanában sajnos meglehetősen divatos - sajnos, mert ez azt jelenti, hogy ez valóban probléma -, a családon belüli erőszak. Marcus volt még talán az, akit a leginkább megkedveltem, akit bár nem mindig, de a legtöbbször megértettem.
Összességében azonban az a nagyon érdekes ebben a regényben, hogy mindenki beteg. Kisebb-nagyobb mértékben, de senki sem teljesen normálisan, senkit sem tud maradéktalanul megkedvelni az olvasó. Minden szereplőnek vannak dilijei, vannak jellembeli hibái, szó szerint is elkövetnek hibákat, tulajdonképpen halmozzák őket. Tehát ezt a sztorit az ember úgy olvassa végig, hogy nem is biztos, hogy happy endet kíván minden értelemben. Hiszen egyszerűen egy ennyire realisztikus, sőt már-már kiforgatottan negatív világban mi is hozhatna megkönnyebbülést? Érezzük, hogy ha ebben a történetben habos-cukormázas boldog befejezést kapnánk, az egyszerűen nem lenne hihető.
Persze azért nem csak sötét fellegek lebegnek az ember feje fölött olvasás közben. Kifejezetten üdítő és édes volt Loann és Marcus kapcsolatának kibontakozása, az egymás mellett éldegélő idegenektől az egészen szoros kapcsolatig. Talán pont a terheik miatt érezzük úgy, hogy jó páros lesznek, még úgy is, hogy külön-külön egyik sem teljesen százas.
Írtam viszont, hogy voltak dolgok, amik nem tetszettek. Az egyik pontosan az volt, hogy igen nehezen tudtam azonosulni a szereplőkkel, pont azért, mert nem hogy nem kedveltem meg őket, de még csak semlegesek sem maradtak. Egyszerűen csak nem szerettem őket, idegesítettek. Átgondolva jó ötlet, hogy a sztoriban senki sem teljesen ép, hiszen ez egy ilyen történet, de olvasva eleinte nagyon furcsa volt, hogy igazán senkihez sem tudtam ragaszkodni. Senkit nem kedveltem meg annyira, hogy életre magammal vigyem a szereplőt a gondolataimban. Igaz viszont, hogy itt a sztorin és az üzeneten van a hangsúly, azt kell magunkkal vinni tovább, nem a szereplőket.
A másik dolog, ami nem tetszett, pontosan ebből fakadt. Volt egy pont a történetben, amikor meg kellett állnom, és letennem kicsit. Nem mondom el, mi is történt pontosan, de konkrétan küzdöttem vele. Ugyanis nem éreztem hihetőnek, lelki terhek és rajongás ide vagy oda. Innentől kezdve pedig a főhősnőnkre kifejezetten haragudtam.
Na de összességében kellene értékelnem a könyvet. Nem mondom, hogy életem legjobb olvasmánya volt, és hogy maga a regény maradandó lesz. De azt gondolom, hogy az üzenete elképesztően jó, és nagyon örülök, hogy valaki elég - már elnézést - tökös volt ahhoz, hogy egy ilyen történetet írjon tiniknek. Nem finomkodunk, nem szépítünk. És ezekre a gondolatokra, arra, hogy az étkezési zavarok mennyire súlyos betegségek, és hogy mennyire sok fiatalt érintenek manapság, igenis szükség van. Beszélni kell róla, mert a mai média uralta világban félelmetesen könnyen kialakul az önbizalomhiány, a hamis testkép, napról napra nők ezrei, tízezrei, talán százezrei kezdenek bele az újabb és újabb fogyókúrákba, vagy keresnek ennél egyszerűbb utat. Innentől kezdve pedig sajnos már egyenes út vezet a betegségek kialakulásához.
Ezért tetszett a könyv. Bevállalós, és a végén ezt az utószóval még nagyon szépen meg is fejeli. Az a fajta könyv, amit nagyon szívesen megvennék a tinilányomnak, ha lenne. Ha csak néhányan döbbennek rá a könyv olvasása közben, hogy milyen tévképzetek alakulnak ki bennünk, vagy éppen arra, hogy máris betegek, talán észrevétlenül, akkor már bőven megérte. A könyv maga nálam erős közepes, talán gyenge négyes, viszont szuper üzenettel, ami miatt bátran merem ajánlani.
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Blogturné extra
Ezúttal csak egy dallal készültem, ami szerintem nagyon jól passzol a történethez.
Nyereményjáték
Loann, a főhősnőnk új szenvedélye a fotózás. Részleteket örökít meg a nagy képekből és albummá rendezi őket.
Most mi is fotós játékra hívunk titeket. Minden blogon találhattok egy kitűzött fotót, ami egy közeli valami ismert dologról. Nektek kell rájönnötök, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter megfelelő mezőjéébe.
Nem kell félni, nem lesz nehéz, de annál szemet gyönyörködtetőbb a feladat.
A nyeremény mint mindig, most is a könyv egy-egy példánya, amit három szerencsés nyertes kap meg.
Játékszabályok:
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
Most mi is fotós játékra hívunk titeket. Minden blogon találhattok egy kitűzött fotót, ami egy közeli valami ismert dologról. Nektek kell rájönnötök, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter megfelelő mezőjéébe.
Nem kell félni, nem lesz nehéz, de annál szemet gyönyörködtetőbb a feladat.
A nyeremény mint mindig, most is a könyv egy-egy példánya, amit három szerencsés nyertes kap meg.
Játékszabályok:
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
A blogturné menetrendje
08/08 Bibliotheca Fummie - Fotózás
08/09 Dreamworld - Biscotti
08/10 CBooks
08/11 Nem harap a... - Bulimia
08/12 Media Addict
08/13 Deszy könyvajánlója
08/14 Könyvszeretet
08/15 Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések