Gwyneth Minte: Emily, hol vagy?

Nyomtalanul eltűnt - Lehet rosszabb?
Emily, hol vagy?

A blogturnéról

Képzeljétek el, hogy egy napon teljesen váratlanul eltűnik a nővéretek! Ugye, milyen szörnyű? Nos, pontosan ebbe a helyzetbe élhetitek magatokat, ha a Blogturné Klubbal tartotok az Emily, hol vagy? turnéjában. De ez persze még nem lenne túl izgalmas, ha nem próbálnánk meg rögtön kideríteni, hová tűnhetett Emily. És pontosan ezt fogjuk tenni. És ha ügyesek vagytok a nyomozós játékunkban, a könyvből is nyerhettek!

Eredeti cím: Vermisst: Emily
Kiadó: Vivandra
Oldalszám: 264
Fordító: ?
ISBN: 9786155347061
Sorozat: nem
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (1,50)
Megrendelési link

A gimnazista Emily három hónapja eltűnt. A családjának fogalma sincs arról, vajon él-e még, vagy már régen halott. Az erdőben egy lány holttestére bukkannak, de nem Emily az, csak nagyon hasonlít rá. Ki lehet ez a másik lány? A rendőrség tehetetlen. Ezért Johanna, Emily húga úgy dönt, hogy önálló nyomozásba kezd barátja, Robin segítségével. Kifaggatják Emily barátait, akiktől váratlan információkhoz jutnak. Ahogy egyre közelebb érnek az igazsághoz, a tetteshez, Johannát annál nagyobb veszély fenyegeti… Izgalmas, feszültségekkel teli ifjúsági krimi. Olvasása közben betekintünk a mai középiskolások életébe, miközben szembesülünk egy rejtélyes bűnügynek a családokra, az iskolára, a kisvárosra gyakorolt hatásával is.

Véleményem

Viszonylag ritkán olvasok krimiszálas történetet, még ha nem is igazán tudom, miért alakult így. Mert szeretem őket, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ritkán kezdek bele, de ha mégis, akkor nagy eséllyel szeretni fogom.

A történetet három hónappal azután kezdjük, hogy főszereplőnk, Johanna nővére eltűnt. Emily hollétéről senki nem tud semmit - még azt sem, hogy ő maga szökött meg vagy bűntény történt. Amikor azonban előkerül egy Emilyhez hasonló külsejű lány holtteste, az események beindulnak, és Johanna a saját kezébe veszi nővére eltűnésének nyomozását.

Nem mondom, hogy nagyon megkedveltem volna Johannát. Alapvetően forrófejű tinédzserre utal, hogy fogja és a kezébe veszi a nyomozást, amit a felnőttek nem tudtak megoldani. És a korának megfelelően hoz is néhány nagyon is megkérdőjelezhető döntést, viszont szerettem benne, hogy végig halad előre, és amikor eldöntötte, hogy kutatni kezd, akkor abba sem hagyja. Nagyon szerettem a barátságát Robinnal, még ha végig azért drukkoltam is, hogy valami több legyen közöttük és végre ráébredjen a fiú, hogy nem Emilyt szereti igazán, hanem a húgát.

És ha már itt tartunk, Emilyt kifejezetten antipatikusnak találtam. A hétköznapi lány, akiről kiderül, hogy csinos és aki egyszer csak minden eszközt bedob, hogy népszerű legyen: drága cuccokat hord, bulikba jár és olyan dolgokra bólint rá, amelyekre természete szerint nem tenné. És talán pont azért volt ennyire zavaró, amiket tett, mert láttunk már ilyet mind, valószínűleg nem is egyszer. És ennek alapján különösen idegesítő volt, hogy a célját el is érte: mindenki belezúgott, aki XY kromószómákat tudhat a magáénak.

Viszont a két egyáltalán nem tökéletes és habitusban nagyon is különböző lányban volt valami jó is: a kapcsolatuk. Akinek van testvére, az tudja, hogy az esetek többségében a testvéri kapcsolat nem csak móka és kacagás. Van ott jó nagy adag irigység és féltékenység, időközönként az ember agyára megy a másik, és ez így van jól. Viszont minden különbözőség és összekapás ellenére a testvérek azért testvérek, mert még így is szeretik egymást. És ez megjelent Emily és Johanna kapcsolatában is, ennek nagyon örültem. Mások. Nem értenek mindig egyet azzal, amit a másik tesz, sőt... Mégis Johanna hajlandó a végsőkig elmenni, hogy megtalálja a nővérét, és Emily is védeni akarta a húgát.

Ami a bűntényt illeti... Nem mondom, hogy lerágtam a körmömet, mert az nem lenne igaz. Még csak azt sem, hogy nem voltak különösen gyanúsak egyes szereplők, nem ok nélkül. De azért azzal, hogy két szálon futott a történet (egyrészt Emily és a másik szőke lány nyomozása tekintetében, másrészt pedig Emily eltűnésének okában), tulajdonképpen lekötött a regény.

Az is tetszett, hogy több szemszögből ismerhettük meg a történetet. Például nagyon érdekes volt Emilyék édesanyjának fejében kalandozni, még ha fájdalmas is volt. (Ez is tetszett: megjelent, hogy egy ilyen tragédiára egy egész család rá tud menni...) Másrészt akinek a szemszögeit nagyon szerettem, a nyomozó volt. Néha nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam vagy nevessek-e rajta, hogy egy tizenéves lány lepipálja a saját munkájában.

A mai tinédzserekről sem túl biztató képet festett a szerző, ennek is örültem: hátha átgondolják, mit tesznek és hogyan. (Hú, ez most úgy hangzott, mintha legalább hatvan éves lennék.) Előkerülnek azok a kérdések, amelyekről érdemes beszélni, például a bulis drogozás, a haveri összetartás negatív hatásai...

Összességében az Emily, hol vagy? nem vált a kedvenc olvasmányommá, azt mondanám, hogy egyszer szórakoztató volt, de azért egyáltalán nem volt tökéletes. És kénytelen vagyok egy fél pontot levonni a számomra furcsa lezárásért, mert úgy érzem, lett még volna ott hely legalább egy-két fejezetnek, mert így maradtak még bennem kérdőjelek.

Nyereményjáték

A könyvben főhőseinknek össze kell szedniük minden ügyességüket és minden nyomozói képességüket, hogy kinyomozzák, hová tűnt Emily. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a hivatalos szervek nem állnak a helyzet magaslatán.

Ti vajon képesek lennétek észrevenni a fontos, de a fontos apróságokat, ha nektek kellene rájönnötök egy rejtély megoldására? Most kideríthetek! Ugyanis ebben a nyereményjátékban a figyelmeteket és a logikátokat tesszük próbára. Nincs más dolgotok, mint rájönni a megfejtésekre, és beírni őket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba. Nem probléma, ha nem sikerül mindent megfejteni, már egy helyes válasszal is esélyesek vagytok a nyereményre. És plusz pontokat szerezhettek, ha lájkoljátok a Blogturné Klub, a Vivandra Kiadó és a résztvevő bloggerek Facebook oldalait. Sok sikert!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Illetve ha 72 órán belül nem válaszoltok az e-mailre, automatikusan új nyertest sorsolunk!

- Higgye el, alig láttam valamit! – mondta a tanú a nyomozónak.
- Hogyhogy alig? – nézett rá az. – Hiszen az előbb azt állította, hogy belátott a mosókonyhába, és éppen akkor lesett be az ablakon, amikor a házfelügyelő a teknőben lepedőt mosó Kovácsnéhoz fenyegetően közeledett egy szamurájkarddal.
- Így igaz. Ugyanis épp az udvaron álltam, amikor az asszony felsikoltott. Csakhogy odakint mínusz tíz fok volt a hőmérséklet, a mosókonyhában felszálló gőz meg bepárásította az ablakot. Mire tenyérnyi csíkot töröltem az üvegen, már csak annyit láttam, hogy a házfelügyelő a baltával belevág a lámpába, és a következő pillanatban minden sötétségbe borult.
- Jól vigyázzon, mit mond! – figyelmeztette a felügyelő. – A hamis tanúzást ugyanis a törvény szigorúan bünteti.
Csakugyan hamis volt a tanú vallomása? Miért?