Volt egyszer egy megnyitó...


Sziasztok!

Megnyitott a Könyvmolyképző Kiadó saját boltja! Szerintem ez a legtöbb emberhez már eljutott, legalábbis remélem. Ha pedig még nem, akkor most! :)

Mindenesetre ott voltam a szerdai ünnepélyes megnyitón, és a csütörtöki első napon, és végre hozom a beszámolómat én is. 



Az, hogy a Könyvmolyképző boltja ilyen hamar megnyit, a Könyvfesztiválos Vörös Pöttyös talin derült ki, amikor is Lele József, a kiadó ügyvezetője meghívóval lepte meg a jelenlévőket. A meghívó május 6-ára szólt, ami sokkolóan közeli dátum volt. Aztán érkeztek sorban a cikkek arról, hogyan veszi át a Könyvmolyképző az Ulpius könyvesboltját - akár többet is. Közben gőzerővel zajlottak az előkészületek a háttérben, nagyban is (átalakítások), kicsiben is (zsákbamacska szövegek megírása). A lassan kialakuló skizofréniám ebben is benne volt: félig kívülről, félig belülről figyeltem az eseményeket. Bennem is rengeteg kérdőjel volt, miközben néhány dolgot azért már sejtettem a boltról. 

Az biztos, hogy nagyon izgatott voltam, és alig vártam a megnyitót, több okból is. Rettentően érdekelt, milyen lesz a bolt ideiglenes külseje, mi lesz a megnyitón, és hát ez mindig alkalom arra, hogy találkozzak a blogger ismerősökkel, barátokkal, a kiadó munkatársaival, írókkal... 

Mire eljött a szerda, már szó szerint Könyvmoly lázban égtem. Hamar felértem, mert még volt egy kis elintéznivalóm (két gyönyörű könyvet vettem át), és mert megbeszéltük Media Addict Tibivel, hogy előbb találkozunk. Mivel ő késett (ejnyebejnye, Tibi! - szólott a házsártos feleség), egyedül álltam neki körbefotózni a boltot - amit egyébként már jó messziről kiszúrtam. Közben jött az infó, hogy Rami is késni fog, mert kimaradt a busza, ekkor már tényleg kezdtem megijedni, lesz-e valaki, aki időben oda tud érni. Ugyanis délután 4-kor kezdődött a sajtómegnyitó! 

Szerencsére befutott Tekla, aztán szépen sorban jött a többi blogger - Fummie, Dave, Lupi, Rami, Kelly... Végül odaért Tibi is, aztán jött Borostyán, kicsit később Zakkant Anett. Illetve ott volt Rea is, rögtön az első szónál pirulásra késztetett, de nagyon jót beszélgettünk - szerintem senki meg nem mondta volna, hogy most találkoztunk vele életünkben először! Hiába, aki a könyveket szereti, talál közös témát.

Katona Ildikó, a kiadó vezetője kis beszéddel készült a megnyitóra, amiben arról mesélt, milyen érzésekkel vágtak bele a bolt megnyitásába. Ő maga úgy fogalmazott, hogy ez egy halálugrás a jelenlegi piaci helyzetben, de ők bíznak benne, hogy az olvasók majd afféle védőhálóként fenntartják a kiadót, ahogy tették ezt eddig is. A beszéd közben mi azért gyönyörködtünk a könyvekben, tényleg megdöbbentő volt látni, hogy a kiadó könyvei megtöltik az egész boltot. 


Kérdezni is lehetett Ildikótól, mi, bloggerek ebből a körből kimaradtunk. De azért szó esett arról, hogy a jókönyv garancia állandó, és viszonylag kevesen használják ki (mert hát a jó könyveket nem kell visszaadni), és arról, hogy maximum 5-7 boltot tervez nyitni a kiadó, és nem kizárt, hogy ezek között lesz vidéki is. Szegediek előnyben, hiszen a kiadó is szegedi. 

Ezután kezdődött a barangolás, a könyvesbolt "belakása". Az én szemem újra meg újra a mennyezetre tévedt, mert imádom az onnan lelógatott könyveket, nagyon feldobja a helyet. És az is nagyon tetszett, ahogyan a könyveket a polcokra tették - nem egyszerű sorokba rendezték őket, hanem kicsit kreatívabban, pirospont érte!
Közben Tibivel azért próbáltunk arra is figyelni, hogy készüljenek használható képek, és párat rögtön fel is töltöttem a kiadó Instagram oldalára, azon melegében, néhány embert pedig egy rövid interjúra is letámadtunk. 



Ahogy valaki frappánsan megjegyezte: a vastag könyvek sarka



A BTK-s lányok rávetették magukat a zsákbamacskára is, és bár azt hittem, hogy a mostaniakat sokkal könnyebben ki fogják találni, nem így lett. Jókat mosolyogtam, amikor olyan könyveket sem tudtak megfejteni, amiket még olvastak is. Meg azon is, hogy megint sikerült olyat találnom a kupacban, aminek nem tudtam mi a megfejtése, hiába mi írtuk a szövegeket.

A sajtóeseményen (amit én újra meg újra sajtóvetítésnek hívtam, de szerencsére Moskát Anita megnyugtatott, hogy dekódolták a marhaságom) kaptunk egy kis ajándékot is. Többek között a filmes borítós Csontvárost, amit később Kamper Gergellyel is dedikáltattunk - és mivel nekem már megvan, ezért hamarosan keresi majd új tulajdonosát. :)

Hamar eltelt az az egy óra, és kezdődött az újabb megnyitó - immáron kicsit nagyobb közönségnek, mindenki jöhetett, aki kapott meghívót a VP talira, és befutott a kiadó több munkatársa, írója, fordítója is. És igen, megszületett az a bizonyos közös Tibi-Deszy fotó is. :)


Ekkor már tényleg nagyon nagy lett a tömeg, és rettentően meleg is volt, így mi végül kimenekültünk a bolt elé, hagytuk, hadd fedezzék fel a könyveket az újonnan érkezők. A bolt előtt is beszélgettünk néhány szót, ott volt Kae Westa is, és újra megfogadtam, hogy elolvasom végre A démon és a papnőt, bármilyen hosszú is a kívánságlistám. Végül aztán úgy döntöttünk, csak be kéne ülni valahová, így a McDonald'sban kötöttünk ki, és sikerült nagy nehezen olyan helyet találni, ahol mind a kilencen el is fértünk. (Remélem, nem hagyok ki senkit: Dave, Rami, Fummie, Tibi, Petra, Tekla, Anett, Rea és én alakítottuk meg az ideiglenes Gyűrű Kulcs szövetségét, merthogy egy kis kulcs is lapult a sajtós ajándékban.)

Innentől kezdődött a nagy beszélgetés, amire a legfrappánsabb leírás talán az, hogy olyanok voltunk, mint amikor egy olasz nagycsalád leül vacsorázni. Mindenki beszélt mindenféléről keresztbe-kasul, hol ezzel, hol azzal. Szenzációs volt! És végre megtanultam azt is, hogy kell kiejteni Alexander Skarsgard nevét, merthogy Tekla tud svédül! (Igen, tényleg.) Itt ücsörögtünk egy ideig, és tényleg szó esett mindenféléről - munkáról, filmekről, sorozatokról (mert akkor is bevédem a Betty, a csúnya lányt, ha ciki :D), írókról, könyvekről, írásról... A beszélgetés egy pontján például a Fogadj el!-t "savaztuk", ahogy Tibi megfogalmazta, de azért hősiesen viselte az építő kritikákat. Én pedig már mosolyogva mondtam mindenkinek, hogy várják csak meg a Túl szépet, merthogy én azt a magam részéről imádtam. Alig várom, hogy a kezembe foghassam! 

Az idő telt, szép lassan egyre többen mondták, hogy lassan indulnának hazafelé, így elindultunk vissza a könyvesboltba. Még mindig sokan voltak, de azért már kicsit könnyebben befértünk. Útközben még láttuk elsuhanni Kemese Fannit és Okváth Annát, aztán a bolt előtt újabb írókba botlottunk: ott volt Róbert Katalin, Demi Kirschner, Kae Westa, Felkai Ádám és Bessenyei Gábor, és megérkezett On Sai is. 



Aztán a következő meglepetés akkor jött, amikor beléptünk a boltba. Megálltunk beszélgetni, és amikor megfordultam, ott állt Kamper Gergely. Rögtön letámadtuk, természetesen nem menekülhetett, mindenki friss, ropogós Csontvárosát dedikálnia kellett, közben pedig beszélgettünk néhány szót a hamarosan magyarul is megjelenő első két Tales from Shadowhunter Academy novelláról.


Szinte zárásig ott maradtunk még páran, és sokkoló információ birtokába jutottam a beszélgetés alatt: Tekla nem olvasta a Harry Potter könyveket! Egy rövid kis stand up keretében próbáltam (nagyon hevesen gesztikulálva) meggyőzni őt, hogy márpedig a Harry Pottert olvasnia kell, és miközben ezeket a sorokat gépelem, komolyan felmerült bennem egy egész kis kampány ötlete: Teklának HP-t kell olvasnia, nincs mese! :D Aztán Reát próbáltam meggyőzni, hogy olvassa a Hívószám 1-800 sorozatot, mert mint kiderült, közös szerelmünk a Mediátor sorozat és persze Jesse.

Végül fáradtan, az új szerzeményekkel és a rengeteg élménnyel felszerelkezve indultunk haza. Én viszont ekkor már tudtam, hogy másnap még visszatérek... 


Így is lett, csütörtökön délután érkeztem meg a boltba, de már a WestEnd elején elért hozzám a Könyvmoly, hiszen több ember kezében láttam Könyvmoly lufit! Amikor megérkeztem, lőttem még néhány képet, és viszonylag hamar rátaláltam On Saira. Komolyan nem számítottam rá, hogy megint ott lesz, alapból abban sem voltam biztos, hogy a kiadó munkatársain kívül találkozom-e majd ismerősökkel, de így lett! Úgyhogy innentől kezdve vele jártuk körbe a boltot, megállapítottuk, hogy milyen jó a gyereksarok, írtunk az üzenőfalra, és beszélgettünk egy jót. (Ja, és nem felejtettem el, hogy szerda este Bea gyakorlatilag megkérte a kezem. És hiába mondta Fummie, hogy neki már előbb mondta Bea, hogy elveszi, nem engedek. :D)


Az én üzenetem :)

Aztán újabb meglepetés következett, egy régi Gutenberg villás ismerős is felbukkant, úgyhogy innentől kezdve őt fárasztottam azzal, hogy egy csomó könyvről elmondtam a véleményem neki. Jó volt újra találkozni, és vele is megbeszéltük, hogy nagyon jó lenne még egy tábor. Közben összefutottam még @schesztivel is, aki sokkolt azzal, hogy bemutatott a lányának - komolyan nem gondoltam volna, hogy ekkora lánya van. (Azt hiszem, az arcomra kiülő sokkot érdemes lett volna lefotózni.)

Kihasználtam az alkalmat, és én is megkóstoltam a Valami finomból néhány ízt, ha már ez nekem előző nap kimaradt. És rövid úton el is költöttem egy könyvnyi összeget (igen, ez már mértékegység) finomságokra. Csupa természetes alapanyag, különleges ízek, és még ajándékba is vettem egyet. (Ma már ezt is reggeliztem: currys csicsókakrémes kenyér kígyóuborkával. Hm...)

Ami pedig a jövőt illeti, alig várom, hogy mindenféle dedikálásokon és programokon fussak össze újra az ismerősökkel, bloggerekkel, írókkal, könyvmolyokkal! 


NYEREMÉNYJÁTÉK!


A boltban zsákmányoltam két-két beleolvasót: egyet az új Ropi kötethez, egyet pedig az Oppositionhöz, a Luxen utolsó részéhez. Úgy döntöttem, egy villámjáték keretében kisorsolom. 

A RÉSZLETEKÉRT KATT IDE!

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
Tekla
AUTHOR
2015. május 9. 11:05 delete

Haha, látom mély nyomot hagyott benned az a néhány szó :D Majd ha kicsit csökken a várólistám, akkor sort kerítek rá, és ki is kérdezhetsz :D

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!