A Csontváros védelmében - Egy öreg róka a Pokoli szerkezetek rajongóinak

Talán nem a legjobb a címválasztás, elismerem. Azt sejteti ugyanis, hogy a Csontváros védelemre szorul, ami persze az esetek többségében nincs így - hatalmas siker világszerte, készült belőle egy nem túlságosan sikeres, de azért nem is óriási bukta film, most jön belőle a tévésorozat, fanartok tucatjait inpsirálja nap mint nap, Cassandra Clare pedig valószínűleg több könyvet ad el, mint valaha. Magyarországon is egyre nő az Árnyvadászok sora. 

Miért adtam mégis ezt a címet a bejegyzésnek? Nos, ennek nagyon egyszerű oka van. Mostanában többször is beleszaladtam olyan kommentekbe, melyek szerint a Csontváros olvasását félbehagyták, mert rosszabb, mint a Pokoli szerkezetek. Erről persze lehetne jó hosszan vitatkozni, és valószínűleg soha nem érnénk a végére, mert nyilván ízlések és pofonok, de amikor ezeket a hozzászólásokat látom, egyrészt elkeseredek, mert nem értem, miért kell őket versenyeztetni, miközben összetartoznak, másrészt mindig előtör belőlem a késztetés, hogy kicsit megvédjem a könyvet. 



És nyilván mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, hiszen az írónő rajongói oldalát vezetem, és egyébként is, a nosztalgia, amivel a Csontvárosra tekintek, mindent szebbé varázsol. (Ami igaz is.)

Viszont hadd kezdjem egy sokak számára valószínűleg sokkoló ténnyel a bejegyzést: amikor nekiálltam a Csontvárosnak, nagyon-nagyon-nagyon hosszú ideig tartó győzkődés után, majdnem félbehagytam. Egyedül az tartott vissza, hogy a barátnőm hosszan győzködött róla, higgyem el, tetszeni fog, ráadásul épp az angyalos korszakomban jártam, így ez is plusz löketet adott. 

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy nem hagytam abba.

1. Felejtsd el a filmet! 



Illetve ne, el azért ne felejtsd, de raktározd el az agyadban egy külön fakkba, jól elzárva a könyvtől!
Ugyanis főleg a film második fele kicsit belepiszkít az igazi Csontváros élménybe. Egyrészt hatalmas poénokat lő le, amik miatt a könyvet olvasva tudod előre, mire számíts, és az a kellemes sokk, ami minket, film előtt olvasókat ért, elmarad. Másrészt sok dolog teljesen máshogy történik a könyvben, és ha azt várod, ami a filmben volt, lehet, hogy csalódni fogsz - miközben önmagában lehet, hogy tetszett a volna az a megoldás is, ami a könyvben van. Mert azért a legtöbben egyetértünk abban, hogy a könyv sokkal jobb.

2. Ez egy első könyv volt! 


Cassandra Clare-nek mostanra már a sokadik regénye jelenik meg, igazi bestseller szerző, és nagyon profi író, így hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni: ő is volt kezdő valamikor. Persze, mire az első regénye megjelent, a háta mögött volt egy félelmetesen hosszú HP fanfiction, meg több más neten publikált vagy fióknak írt történet, de ez a tényeken nem változtat: a Csontváros egy első regény! 
Lehet persze egy első könyv is elképesztően szuper, nem mondom, hogy nem. De azért a kezdő íróknak általában megvannak a maguk gyengeségei: keresik a helyüket az írásban, a könyvük világában stb. 
Ó, és a Csontvárost elsőkönyves szerzőként nem övezte ekkora figyelem, valószínűleg a szerkesztésre sem fordítottak annyi időt és figyelmet, mint amekkorát most. 
Mire a Pokoli szerkezeteket írni kezdte Cassie, már a negyedik könyvét írta sikerszerzőként, és ráadásul a negyedik könyvét ugyanabban a világban, amiben egyre komfortosabban tudott mozogni. Nem igazságos az összehasonlítás. (Még ha tudom is, hogy ez nem egy igazságos világ :D)

3. Nézzetek körbe, mi volt akkor siker! 


Elég gonoszan hangzik majd, amit most írok, de... Amikor Cassandra Clare Csontvárosa megjelent, még nem lehetett Dunát rekeszteni a YA könyvekből. Azok között volt, akik sikerre vitték a zsánert, akik utat törtek. Nyilván akkor is mindenki jó könyvet akart írni, de más volt a piac, más könyvek voltak a vetélytársak. Akkoriban a kategória csúcsa a Twlight volt, és épp nagy sikerrel fogyott Claudia Gray Evernightja és Alyson Noel Evermore-ja - ezek voltak a sikerkönyvek a Vörös pöttyös sorozatban. 
Így tehát a Csontváros a maga sokrétű világával és egyedi karaktereivel nagyon is különleges volt. 

4. Törj utat a kisebbségeknek! 


Továbbmegyek az előző vonalon. Amikor a Csontváros megjelent, még nem volt ekkora divat az LMBT karakterek és a kisebbségek szerepeltetése. Épp indulóban volt a tendencia, de még úttörőnek számított, hogy központi szálat kaphat egy YA könyvben egy biszexuális és egy meleg karakter szerelme, még egészen egyedi volt, hogy a könyvben szerepel ázsiai, fekete, latin és zsidó szereplő is, és nem is csak egy hátsó sarokba vannak eldugva, hanem előreviszik a történetet. Már az is hatalmas felüdülés volt, hogy klasszikus szerelmi háromszög helyett valamiféle sokszöget választott az írónő. Sőt, még az sem volt ilyen magától értetődő, hogy nyíltan szerepel a könyvben szexualitás, olyan témákról nem is szólva, mint rasszizmus, vérfertőzés, családon belül erőszak és még folytathatnám. Az is nagy dolognak számított, hogy egy kalandregényben nem pasi a főszereplő, hanem egy erős csaj veszi a kezébe a dolgokat.

Úgy írok most erről, mintha ez ezer éve lett volna, de 2007 óta eltelt már 8 év, és bár ez nem egy emberöltő, a YA könyvek sikerének szempontjából nagyon is hosszú idő. Mostanra elcsépeltnek tűnhet egy Jace-féle tökös karakter, de akkoriban ő volt minden pasik álompasija - már azoknak, akit nem kergetett ki az egója a világból. Mostanra természetes lehet, hogy meleg karaktereket mozgat egy sztori, és vannak fontosabb ázsiai és fekete szereplők - akkor nem volt az, vagy legalábbis nem ilyen mértékben.

5. A világ lefektetése


Amikor a Csontváros megszületett, az írónő még tervezte a világ felépítését. Már akkor is nagyon összetett volt, de minden egyes résszel újabb réteget sikerült felhúzni rá, így állhatott össze a most már elképesztően sokrétű, igazán mély világ, amibe a mostani olvasók belekapcsolódnak.
De ha nincs Csontváros, nincs Pokoli szerkezetek... (Még a Csontváros sikere után is győzködni kellett a kiadót, hogy működhet egy viktoriánus korban játszódó YA - merthogy akkor még a steampunk regények sem terjedtek ám el ennyire.)

6. Magnus Bane 


Magnus Bane valószínűleg az Árnyvadász világ legegyedibb karaktere. Cassandra Clare persze sorra vonultatja fel az összetett és érdekes fő- és mellékszereplőket, de mondjon nekem valaki még egy olyan könyvet, amiben egy félig ázsiai, félig démon, többszáz éves bölcs szerepel, aki eközben biszexuális és mindenféle kirívó csillogó-passzoló cuccokat hord!
Magnus Bane már önmagában megér egy misét, és kedves Pokoli szerkezetek rajongók: igen, abba a sorozatba a mi sziporkázó karakterünk csak azért kerülhetett bele, mert annyira szerettük A végzet ereklyéiben. Az igazi története viszont nem a viktoriánus Angliában, hanem több, mint 100 évvel később A végzet ereklyéiben bontakozik ki. 

7. Nincs Will Jace nélkül 


Lehet, hogy ezt Will rajongóinak fájdalmas hallani, és órákon keresztül lehetne vitatkozni, melyiküket lehet jobban szeretni és miért, de tény, ami tény: Will karakterének alapjait a két sorozat összekapcsolódó szálai miatt Jace tette le. Aki végigolvasta mindkét sorozatot, valószínűleg érti, miért mondom ezt, aki még csak futólag ismeri mindkettőjüket, annak pedig üzenem: figyeld meg, mennyi a hasonlóság, aztán gondolj arra, hogy bár a Pokoli szerkezetek játszódik korábban, Jace született meg először. 


És a döntő érv... 

8. Egyik nincs a másik nélkül 


Cassandra Clare úgy írja meg az Árnyvadász sorozatokat, hogy mindegyik olvasható és érthető legyen önmagában is. Ez tiszta, és teljesen logikus lépés. 
Csakhogy: soha nem lesz teljes az élményed, ha nem olvasod mindegyik sorozatát, ráadásul akkor lesz a legteljesebb minden, ha a sorrendre is odafigyelsz. 
Olvashatod csak a Pokoli szerkezeteket, és mondhatod, hogy A végzet ereklyéit kihagyod, mert belekezdtél, és nem tetszett annyira - de akkor soha nem fogod megérteni, hogy miért olyan érdekes a későbbiekben Will fekete haja és kék szeme, hogy miért ennyire kultikusak a kacsák az Árnyvadászok életében, hogy hová került Tessa angyala, hogy mi történt pontosan A hercegnő epilógusa előtt, hogy él-e még a Pokoli szerkezetek főszereplők vérvonala... Ahogy ez fordítva is igaz: csak A végzet ereklyéit olvasva sohasem fogod megtudni, mi köze Tessa nevének Claryéhez, miért vörös Clary haja, ki a titokzatos fehérruhás lány az Üvegváros végén, mi Izzy nyakláncának története, ki a fene Zakariás, és még sorolhatnám.
És soha, de soha nem fogod észrevenni a rengeteg elrejtett párhuzamot, ismétlődő mondatot sem, ami összefűzi a két sorozatot. 
Nem csak az kapcsolja tehát össze őket, hogy A végzet ereklyéi sorozat főszereplőinek ősei a Pokoli szerkezetek szereplők. Ennél sokkal több. 
És teljes képet csak az adhat a világról, ha mindet olvasod. Az meg csak még jobb, ha a legideálisabb sorrendben olvasod őket.  

Például:


Vagy:

    Magnus shrugged. “It is not my responsibility now, nor will it ever be my responsibility, to manage wayward Shadowhunters.”
    - Clockwork Princess, Magnus Bane


    “Saint Magnus’s Home for Wayward Shadowhunters,” he said in a deep voice. “Welcome.”
    - City of Lost Souls, Magnus Bane


Ennyit a szenvedélyes védőbeszédemről, és arról, hogy miért üzenem minden Pokoli szerkezetek rajongónak: adjatok egy esélyt A végzet ereklyéinek is, mert anélkül sosem lesz minden kerek. Főleg, ha a Lady Midnightot már olvasnátok, mert akkor hatalmas űr lesz előtte időben, és sok-sok kérdőjel arról, hogy jutottunk odáig a világban, és ki kicsoda pontosan. 
Egyik nélkül nincs a másik, és bár mindkét részsorozat más-más címet visel, mégis összetartoznak: ez mind együtt alkotja az Árnyvadász Krónikák sorozatot, és ez csak még fontosabb gondolattá válik, minél több sorozat jelenik meg a világban.

Egy nagy család - így együtt, mind :)

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
2016. január 4. 20:30 delete

Én mindet el szeretném olvasni, bár még csak az Üvegvárosnál tartok.
Imádom!!! :ng

Reply
avatar
2016. január 17. 19:16 delete

Szia!
Általában lusta vagyok és nem szoktam kommentelni, de most úgy érzem muszáj :) Igazából szeretnék köszönetet mondani, ugyanis hatalmas dilemmámban segítettél most!!! Néhány éve én is elkezdtem a Csontvárost magyarul és vagy kétszer is abbahagytam, mert nagyon nem jött be az írásmódja, stb... aztán angolul is belenéztem, de kb. 2 oldal után dobtam.

Azért piszkálta a csőrömet meg minden, de amikor megláttam ezt a gyönyörűséget: http://www.amazon.com/The-Mortal-Instruments-Complete-Collection/dp/1481444433/ref=pd_sim_14_21?ie=UTF8&dpID=618O7ecODrL&dpSrc=sims&preST=_AC_UL160_SR160%2C160_&refRID=0NF5W9YQJAA6P918JNY9

eldobtam mindent és azt mondtam KELL!!! Mondjuk elég drága, szóval hatalmas letargiában voltam, hogy kiadok 20ezer forintot és mi van, ha nem tetszik... de azt hiszem ez a rövid írásod most nagyon meggyőzött, hogy mégis kell ez nekem.

Viszont, ha nem bánod lennének kérdéseim :)
- szerinted ha először a The Mortal Instruments-et olvasom végig és csak utána a Pokoli szerkezeteket úgyis élvezhető? Vagy ajánlott először inkább az "előzményekkel" kezdeni? (vagy tök mindegy...) :D

- és még annyi, hogy te olvastad angolul is? esetleg meg tudod nekem mondani, hogy nehéz e a nyelvezete vagy valami... szoktam angolul olvasni, de azért annyira pro nem vagyok és szeretném felkészíteni magam

Köszönet még egyszer ezért a bejegyzését!!!! ^_^

Reply
avatar
2016. augusztus 28. 21:00 delete

Hol lehet beszerezni a pokoli szerkezetekről a filmet? Nagyon fontos lenne *.*

Reply
avatar
2016. augusztus 28. 21:01 delete

Hol lehet beszerezni a pokoli szerkezetekről a filmet? Nagyon fontos lenne *.*

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!