Breaking News

Philippa Gregory: Viharfelhők {Értékelés + Nyereményjáték}

Többet szerettem volna

Philippa Gregory: Viharfelhők

A blogturnéról




Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is. Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek!




Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Stormbringers
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 318
Fordító: Hordós Marianna
ISBN: 9789632664187
Sorozat: A Sötétség Rendje 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,43)
Megrendelési link
Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát.
Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Az első mondat:


"Mindenki megtalálta a Pescarába vezető, szekerek vájta csapáson poroszkáló öt lovast."

Véleményem


Kíváncsian vártam Philippa Gregory YA sorozatának második részét, mert bár nem volt tökéletes az első, magát az ötletet imádtam, volt kikért szurkolnom és kiket szeretnem. És viszonylag ritka a YA kategóriában belül az olyan történetek sora, amik történelmi környezetben játszódnak, és most itt nem a kitalált, középkorias jellegű fantasyvilágokra gondolok. Mivel szeretem a történelmet, ez a sorozat nálam feltétlenül listás volt még úgy is, hogy nyilvánvalóan a főszereplő karakterek és maga a cselekmény pusztán a fikció műve. 

Az első részben rengeteg esemény történt, nyakunkba kaptunk egy óriási rejtélyt, ráadásul úgy hagytuk ott a szereplőket, hogy elindultak Vladhoz - igen, ahhoz a Vladhoz. Határozottan kecsegtető volt, de sajnos azt kell mondanom, összességében az első részt jobban szerettem. Ha az első részben az volt a gondom, hogy túl sok minden történt, hogy furcsa volt egyik kisebb rejtélyről a másikra ugrani, akkor itt ennek pont az ellenkezője. Itt nem kapunk kisebb rejtélyeket, nagyjából helyben is maradunk az egész történetben, és egy szálon fut a cselekmény is. Viszont pont ettől kicsit lassúvá és unalmassá vált. 

Még mindig akadtak korabeli történelmi tények... hm, nem is tények, ez nem jó kifejezés. Inkább a mindennapi élettel kapcsolatos érdekességek, amelyeket nagyon szerettem, és kétségtelenül jól jelenítette meg az írónő a korabeli szereplők gondolat-, hit- és szokásvilágát is. Ám bármennyire érdekes is volt a szereplők belső vívódása és érzelmeinek alakulása, sajnos ez a cselekmény rovására ment. Hiányzott az igazi akció, a krimiszál és ezzel a nagy rejtélymegoldogatás korabeli kútfővel. Kaptunk belőle valamennyit, de kevés volt számomra. Mi tudjuk, amit ők nem tudnak, így sajnos nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy... kicsikét primitívnek és könnyen megtéveszthetőnek tartsam a szereplőket. Ésszel tudom persze, hogy az ő hitviláguk miatt számukra más volt a norma, mai fejjel olvasva mégsem volt kényelmes a történet, és nem tudott lekötni a számukra oly megoldhatatlan rejtély, miközben a kulcsot teljesen valószínűtlen helyen keresgélték. Hihető volt, csak nem kötötte le a figyelmem, ellentétben a korábbi rejtélyekkel. Például a vérfarkasnál még foglalkoztatott, hogy ezt vajon hogy sikerül megmagyarázniuk, ez most sajnos nem volt így. 

Ráadásul egy idő után ez nyomasztóvá is vált. Egy olyan világról olvasunk viszonylag kevés akcióval, amiben minden középpontja a keresztény hit. Nem vallásos, felvilágosult emberként ez határozottan sok volt számomra. Ezt még megspékelték a nők lenézésével, ami persze a kor sajátja, ám ettől még ennek az adagolása a hit mellé már határozottan ahhoz vezetett, hogy besokalljak. (Egyszer konkrétan elhangzott az asszonyállat kifejezés is, és természetesen előkerült a bűnbeesés története, ami tökéletes magyarázat arra, hogy mi, nők, miért is vagyunk alsóbb rendűek és miért kell vigyáznunk, ha tanulni és gondolkozni merünk, mert hát túllépünk a határainkon.)

A másik problémám a karakterekkel volt. A sztoriból elképesztően kimagaslott Ishraq és Freize. Komolyan, nem gondoltam, hogy utóbbival kapcsolatban ezt fogom írni, de ők voltak a legértelmesebb szereplők ebben a sztoriban. Kérdeznek és gondolkoznak, és nem hagyják, hogy egy beléjük nevelt norma fogva tartsa őket. Ishraq némileg képviseli azt az értelmet a történetben, amit mi magunk inkább elvárnánk mai tudással - hiszen ő az arab, akit kiműveltek tudományokból. Freize pedig megmarad önmagának, és pusztán az egyszerűségéből és az ösztöneiből fakadóan jár mindig jobb úton, mint a körülötte lévő, nála műveltebb emberek. Viszont fényes csillag a történetben, szállítja a pajkosságot, a humort, amit az első részben is, csak az esetlensége lett kisebb, és erre - mármint a stílusára - nagyon nagy szükség volt a sztoriban. 

Peter nagyjából hozza a formáját, ugyanolyan, mint az első részben. Ez persze nem teszi szimpatikussá, pusztán nem is kezd el csúszni a lejtőn. Ellenben Luca és Isolde. Jaj, de sajnáltam őket. Értem én, hogy Lucának megvannak a belső vívódásai, de az a helyzet, hogy elvileg neki kéne lennie az észnek, és ezt az első részben hozta is. És szerettem is érte. Ez most valahol elveszett útközben, és sokszor túlságosan picsogónak és befolyásolhatónak éreztem, mintha valahol elhagyta volna útközben az agyát.  
Isolde hasonlóképp. Aki egy erős, kitartó nő volt egy olyan világban, amelyben ez nem elvárás tőle, sőt... most mindezt mintha elveszítette volna. Minden szerethető jellemvonása épp csak fel-felvillan néha, helyette viszont agyára megy a szerelem. Van egy jelenete, ahol olyan rosszindulatú erkölcscsősz lesz belőle, hogy csak pislogtam. És mindez a szerelmi szál miatt. 
Ami már csak azért is dühítő, mert én úgy szurkoltam ezért a szerelmi szálért, de tényleg. Viszont így, hogy sem Lucát, sem Isolde-ot nem tudtam teljes szívből szeretni, ráadásul valahogy furcsamód és nagyon gyengén egy szerelmi háromszögszerűség is elindul, ami hatalmas kérdőjeleket hagyott bennem olvasás közben, mert váratlanul is érkezett és erőltetettnek is éreztem. 

Ami már csak azért is sajnálatos, mert jó ötletek még mindig vannak. Bármilyen fájdalmas is volt a naiv keresztényekről olvasni, kifejezetten érdekes volt behozni a gyermekek keresztes hadjáratát témának, és nagyon tetszene a hit vs. tudomány kérdés is, ha rendesen ki lett volna fejtve. Luca karakterének pont ez lenne a lényege számomra - egy tudós, aki középen áll, hiszen értelmes is, keresi a törvényszerű magyarázatokat, eközben vallásos is. Most azonban sajnos túl sokszor csúszott a képzeletbeli skálán túl vallásos irányba. Ishraq volt ebben is a fény - kifejezetten élveztem például azokat a gondolatait, amikor a két vallás hasonlóságait fejtegette, és azt, hogy talán nem is olyan különbözőek. 
Még mindig nagyon tetszik a titkos társaságos ötlet is, szerettem volna ebből sokkal-sokkal többet olvasni. 
A boszorkányüldözés kérdése is érdekes volt, bár nem tudott annyira magával ragadni, mint szerettem volna, két okból: egyrészt mert hasonló "falusiak hiszékenysége ördögöt kiált" szál már volt az első részben is, másrészt pedig mire idáig eljutottunk, már kicsit tele volt a puttonyom a vallásos marhaságokkal. 

És különösen sajnálatos, hogy a sztori vége ilyen rövidre nyúlt. A végén megérkezik az izgi, megérkezik a nagy rejtély, elindul végre valami, és az olvasóban ott van a kétség és a bizonytalanság, hogy most akkor ki melyik oldalon áll - és ez végre magával ragadó és igazán érdekes. Csakhogy rövid és nagyon gyorsan vége szakad, érezhetően már a következő könyvet készíti elő, ami egyébként annak ellenére is érdekel, hogy ez a második rész kicsit laposabb volt. Irány Velence - kit ne érdekelne a korabeli Velence? Raádásul most már végre szeretnék kicsit továbbhaladni a nagy rejtély vonalán, a Sötétség rendjével kapcsolatban, kíváncsi vagyok, mi van Luca szüleivel, ráadásul ha már ennyit emlegetik Budát és Vladot, csak lesz vele is valami végre. 

Összességében sajnos nem mondhatom, hogy imádtam ezt a sztorit. Voltak benne jó ötletek, a történelmi környezet még mindig nagyon tetszik, a hitelesség (már amennyire ez fikcióban elfér) még mindig jó, a fejezetek eleji illusztrációk még mindig nagyon aranyosak - viszont a két kivétellel a karakterek nem jó irányba változtak és picit több izgalom bőven elfért volna. 

EGYNEK ELMEGY



Blogturné extra - A cunami


Arra gondoltam, hogy ezúttal egy videót hozok extrának arról, hogy mégis hogy a fenében van akkor a cunami? Tudjuk, hogy nem csoda, de talán azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogy működik, sokunkban vannak még kérdések. Hát íme a magyarázat:




Nyereményjáték


A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát. 
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik híres XX. századi regény alcíme a gyermekek keresztes hadjárata?


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


02.01 - Dreamworld

Nincsenek megjegyzések