Hú, de ütős volt a Trónok harca mostani része! - Beszámoló + következő rész promó

Bár most nem sikerült rögtön ezzel indítanom a hétfő reggelem - a sütisütés nem várhat, ha jön a vendégsereg -, azért tegnap délután csak sikerült megnéznem a Trónok harca új epizódját, és úristen! Fangirl pillanatok következnek, természetesen spoilerekkel!




Kezdjük rögtön a kedvenc jeleneteimmel, azaz a rész elejével és végével. 

Az előző epizód után sok mindenre fel voltam készülve, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy megtörténik, ami az első évad óta nem: két Stark gyerek találkozik. Amikor Sansa belépett a kapun, konkrétan el se akartam hinni, szerintem érdemes lett volna videóra venni az arcom. Gyakorlatilag hiperventilláltam, mert erre annyira nem voltam felkészülve. 
Konkrétan könnyekig hatott a jelenet, sírtam, mint egy kisgyerek. És ha az ölelés nem lett volna elég, akkor az utána következő beszélgetést is imádtam. Nagyon tetszett, hogy Sansa, most már nem kevés élettapasztalattal és keserűséggel a háta mögött, rádöbbent arra, mennyire nem számít Jon származása. Ők testvérek, mindenek felett, akármi lesz is. És szépen előkerült a tipikus testvéri kapcsolat annál a résznél, amikor Sansa konkrétan követelte, hogy "de bocsáss már meg". Ilyenek a tesók. 



Na de hogy részletesebben is belemásszunk ebbe a szálba: komolyan, Sansa végre magára talált. Ebben az epizódban kifejezetten szerettem, és nagyon tetszik, hogy a visszatérő bizonytalan Jont kicsit gatyába rázza - nagyon, nagyon kíváncsi vagyok, mit művelnek majd ezek ketten, együtt. (Azt a mondatot is imádtam, amikor Jon megjegyezte, hogy nem csak ő, hanem ők mennek valahová - együtt.) 

De az is igaz, hogy nem csak ketten lesznek. Nem kifejezetten meglepő vagy izgalmas, de a jövőben kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz annak, hogy a Melisandre így rákattant Jonra. Aztán ott van még Brienne és a vadak - és úristen, mennyit nevettem ezen a kis... szerelmi szálon? Az a flörtölés az asztalnál, és az, amilyen fejjel mindezt Edd figyelte. Jaj, tényleg jót nevettem, kellett ez a kis vidámság a drámai jelenetek közepette. (Általában Tyrion szállítja, de most üdítő volt, hogy máshol is megfér egy kis humor.)



És ha már Tyrion. Lehet vitatkozni arról, jó döntés-e békére törekedni az ellenséggel, akik ráadásul rabszolgatartók, de... A magam részéről azt gondolom, Tyrion nagyon bölcsen döntött, és még mindig hihetetlenül ügyesen lavíroz a politikai viszályok közepette, és sok szempontból okosabban vezeti a népet, mint Dany. Az, amit ő tett, nyilvánvalóan nem volt célravezető, és a lassú áttérés és az elnyújtott megszokással sokkal jobban működhet. Szóval Tyrion le se tagadhatná, hogy Lannister. 

Bár ami a többi Lannistert illeti, az a szál számomra továbbra is uncsi. Még Cersei és Jamie legalább igyekeznek tenni valamit, de a hosszú beszélgetés a pap és Margaery között annyira lapos volt, hogy már ahhoz is közel álltam, hogy átpörgessem. Természetesen ilyet nem teszek, de tényleg nagy volt a csábítás. 



A másik jelenet, ami annyira nem fogott meg, Theon hazatérése volt. Úgy... tudomásul vettem, de ennyi. Semmi extra. Még mindig várom, hogy legyen valami izgalmas. (Bár azért azt hallani, hogy... hazaküldte Ramsay azt a bizonyost. Hát, nem semmi. KIEGÉSZÍTÉS: a többi blogger rávilágított, hogy ez már volt a sorozatban, de én nem emlékeztem. Annyira sokkolt maga a tény, hogy ilyen apróságok már nem is hagytak túl mély nyomot. :D Hiába, újra kell néznem.)

Ó, és ha már Ramsay. Túl nagy meglepit ő sem okozott, lassan már annyira megszokom a kegyetlenségét, hogy fel se veszem. Sőt, kifejezetten elvárom, ilyen szempontból pedig kicsit érdekes, hogy Rickont egyszerűen börtönbe vetette(?) és még(?) nem csinált vele semmit - vagy legalábbis nem tudunk róla. De azért azon jót mosolyogtam, ahogy hulla lazán evett tovább azzal a késsel - na, az olyan ramsay-s volt, és egy kis meglepetés, ami sokat mondott a karakterről. (Még ha nem is olyasmit, amit eddig nem tudtunk.)

A humor másik forrása Jorah és Daario voltak - az a kis beszélgetés Ser Jorah állóképességéről nem volt semmi, bár ennek szép folytatása volt a zárójelenet, amikor Daario is térdet hajtott - lehet, hogy Dany az ágyába fogadta, de azért legyünk őszinték, vele igazán senki nem bírja az iramot. Legalábbis egyelőre. 



És akkor a zárójelenet! A másik kedvencem. Danynek megvannak a maga badass pillanatai, ilyen volt az is, amikor nem túl finoman elintézte a rabszolgatartókat. De arra fel voltam készülve, ráadásul ott külső segítséget kapott a sárkánytól. De ez a mostani jelenet teljesen Danyn múlott, és nagy meglepetés is volt. Na nem az, hogy bekeményített, hanem az, hogyan. Ráadásul szépen párhuzamba állítható az első évad végi jelenettel, Drogo temetésével. Ez a tüzes trükk szépen működik a Dothrakiknál. Mindenesetre nagyon-nagyon hatásosan megcsinálták, imádtam a beszédet, a dinamikáját a jelenetnek, tökéletes választás volt a zene is - ez Dany badass zenéje, akkor is ez szólt, amikor a rabszolgás fickókat elintézte -, a vége felvétel pedig egyszerűen gyönyörű volt. Sokszor éreztem önkényesnek a pucérkodást a Trónok harcában, de ez, ez nem semmi volt. Tökéletesen passzolt, és a fényekkel sikerült elérni, hogy Dany tényleg szinte istennőnek hatott a lángok között. 



Ebben az évadban határozottan ez volt a legjobb rész, még azzal együtt is, hogy a Lannister szál még mindig uncsi, és sajnálom, hogy nem folytatódott a Tower of Joys flashback. 

És akkor a szokásos módon következzen a folytatás promója, nézzük, mi vár ránk a következő részben! 



Rendeld meg a képre kattintva!