Kresley Cole: Vámpírbosszú {Értékelés + Nyereményjáték}

Kresley Cole: Vámpírbosszú

A blogturnéról




Az Athenaenum kiadó jóvoltából megjelenik az itthon is Kresley Cole közkedvelt, Halhatatlanok alkonyat után 12. kötete. 
Lothaire az ősellenség, egyik legkegyetlenebb vámpír hírében áll, erre megjelenik egy emberi nő, aki úgy tűnik, keresztülhúzza bosszújának számításait. Vajon a predátor vagy a préda lesz erősebb?
Eredeti cím: Lothaire
Kiadó: Atheneaum
Oldalszám: 480
Fordító: Márton Andrea
ISBN: 9789632931630
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után 12.
Kezelhető-e standalone-ként?
Nézőpont:
Függővég:
Bechdel-teszt:
Moly link
Goodreads link (4,43)
Megrendelési link
Kresley Cole, a New York Times első számú sikerkönyv-szerzője ezzel az izgalmas
történettel folyatja sziporkázó Halhatatlanok alkonyat után-sorozatát, amelyben a Szövetség titkait leplezi le…

MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL…
A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN….
Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.

AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY…
Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?"

Az első mondat:


"– Miféle új megaláztatást hoz eme nap? – kérdezte Merész Ivana a fiát, Lothaire‑t, ahogy az őrök a Stefanovics néven ismert vámpírhoz kísérték őket – aki a Vámpírhorda királya volt."

Véleményem


Évek teltek el azóta, hogy nekiálltam Kresley Cole sorozatának, bizton állíthatom, ilyen kalandos élményem még egyik könyvvel sem volt. Olvastam munka közben, ballagásra készülve, éjszaka, amíg már csukódtak volna le a szemeim, Könyvhét felé menet, Könyvhétről hazafelé, és végül újra éjszaka - amikor is én balga, 90%-nál már úgy volt vele fél 12-kor, hogy úgyis hamar befejezem. Sokat mond a könyv hosszúságáról, hogy még 1-ig olvastam. 

Mindenesetre a legviccesebb az volt, amikor a meglehetősen szabadszájúan erotikis jelenetek közben (amelyek ráadásul a vért sem nélkülözték, tekintve, hogy vámpír a főszereplőnk) a tömegközlekedésen mellettem ülők, mögöttem állók érezhető érdeklődést mutattak a kötet iránt, én pedig próbáltam rejtegetni, tulajdonképpen mit is olvasok - egy nem finomkodóan leírt szexjelenetet éppen. 

Na de akármilyen kalandos volt is az utunk, azt kell mondanom, A halhatatlanok alkonyat után sorozatot még mindig imádom. Bevallom őszintén, kíváncsian vártam, hogy leszek Lothaire-rel, mert bár erőszakos férfiakban nem volt hiány sosem ebben a sorozatban, azért Lothaire nem semmi dolgokat művelt már az évek során. 

A világ megint pillanatok alatt beszippantott, és még mindig ezt szeretem a legjobban a sorozatban. A mindenféle mitológiából összevadászott lények valami érthetetlen módon képesek egy olyan egészet alkotni, amit gond nélkül képes vagyok elfogadni egy egészként anélkül, hogy a mitológiák ellentmondanának egymásnak. Kresley Cole fogta, összevadászta a különböző mítoszok azon részeit, amelyekre szüksége volt, és kiszedegetett minden olyasmit, amik problémát jelenthetnének egy egységes világ megalkotásánál. Vannak itt valkűrök, démonok, vámpírok, alakváltók, istennők és istenek, minden, ami csak kell - több ezer évnyi mítosz, és ezt a múltat érezni is. Így végül A halhatatlanok alkonyat után sorozat világa egyszerre ismerős és új, hiszen bizonyos korábbról ismert elemek talán hiányoznak, és rengeteg olyan újdonsággal szolgál az írónő, amelyeket csak az ő világához köthetünk. 
Én pedig ezt egyszerűen imádom. A világ pedig minden résszel egyre tágul, de úgy, hogy végig biztosak vagyunk benne, hogy óriási, csak egyre több aspektusát ismerjük meg - tehát nincs olyan érzése az olvasónak, mintha az írónő mindent csak útközben találna ki. 

Ezúttal egy vámpíré a főszerep, illetve egy furcsa halandó-istennő kettősé. Utóbbi két szereplőnk ugyanis egy testen osztozkodik. Saroya, a vérszomjas és érzelemmentes istennő bizonyos időközönként elfoglalja Ellie testét, hiába küzd ellene a lány. És olyankor mindig valami borzalom történik. 

Ellie-t nagyon-nagyon szerettem. A végsőkig kitart, és amikor ezt mondom, az azt jelenti, hogy a végsőkig. Akkor is küzd és makacskodik, amikor már talán nem kéne. És bár nem mindig értettem egyet vele, és az örök ellenszegülése sokszor bajba sodorja, hatalmas pirospontokat érdemel, amiért nem hagyta, hogy Lothaire teljesen magával sodorja, és mert neki ellentmondani. Szép teljesítmény. Különösen élveztem, amikor a nőkről és feleségekről alkotott kőkorszaki véleményét tiporta sárba. 

Lothaire elég nehéz természet. Egyrészt szerettem, másrészt viszony el kell mondanom, hogy néha nagyon-nagyon felhúztam magam rá, ilyen szempontból tehát tökéletesen tudtam azonosulni a főhősnő érzéseivel. Voltak nagyon cuki megmozdulási, máskor pedig nagyon érződött, hogy nem sikerült haladnia a huszonegyedik századik a nőkről alkotott nézeteivel.

Nagyon szerettem a köztük lévő kémiát, és szurkoltam nekik. Nem volt egyszerű kapcsolat az övék, de pont ez a bonyolultság fűszerezte meg igazán. Szó szerint egy világ állt közöttük, nagyon nem egymást képzelték el párjuknak, és ráadásul egy sor sérelem feszült közöttük. 

Kifejezetten imádtam a mellékszereplőket is, ez a másik, amiben ez a sorozat rendkívül erős. Épp tökéletes arányban hozza vissza a korábbi mellékszereplőket, és hozza játékba a későbbi főszereplőket úgy, hogy egyik se érződjön erőltetettnek. Ha felbukkannak, annak oka van. Nagy kedvenceim a valkűrök, őket minden részben imádom. Rajtuk kívül most külön kiemelkedett Thaddeus, talán ő volt az egyik nagy kedvencem, de azért Haget is nagyon szerettem. Mindenesetre Thad saját történetét nagyon-nagyon várom.

De azért, hogy ne csak áradozzak: a végénél azért voltak problémáim. Nem akarok spoilerezni, de egy bizonyos dologért nem tudok megbocsátani Lothaire-nek. Értem az indítékait, minden jól is sült el, de azért a szabad akaratot tartom annyira fontosnak, hogy ez ne legyen ennyire egyszerűen elfelejthető a számomra. Még akkor is, ha az "ajándéka" enyhítette némileg. 

Összességében nagyon élveztem ezt a kötetet is, szerintem tucatszám tudnám falni a sorozat köteteit.

NAGYON AJÁNLOM

Nyereményjáték


A mostani játék szorosan kapcsolódik a könyvhöz, ám egy kis utánajárással mindent ki tudtok deríteni. Minden állomáson egy a könyvben szereplő fajhoz, eseményhez, vagy szereplőhöz köthető feladványt találtok, nektek pedig az lesz a feladatotok, hogy beírjátok Rafflecopterbe az állomáson lapuló lény, esemény, szereplő nevét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Emberből lett vámpírok serege, akik nem isznak vért közvetlenül a testből.

a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


06.02. - Insane Life
06.05. - Függővég
06.06. - Kristina blogja
06.08. - Angelika blogja
06.10. - Deszy könyvajánlója

Rendeld meg a képre kattintva!