Retró - Ilyen volt a Gutenberg villában

A Facebook emlékeztetői néha határozottan előhozzák belőlem a nosztalgiát. Ma például arra emlékeztettek, hogy három évvel ezelőtt nyaraltam a Gutenberg villában. Aki esetleg nem emlékszik, ez volt a Könyvmolyképző Kiadó nyári könyves nyaralása.

Ennek örömére visszakerestem az akkori beszámolómat, és megtaláltam On Saiét is, aki szintén ott volt. Úgyhogy nyakig merülök a nosztalgiában, és gondoltam, hátha van valakinek kedve velem merülni, áthozom ide is a régi bejegyzésem. Szóval íme, a három évvel ezelőtt írt beszámolóm:





...o.O...

Élet a Gutenberg villában


Ígértem is, hogy írok élménybeszámolót a Gutenberg villából, és amúgy is, ki sem bírnám, hogy ne írjak nektek róla. :D

Aki esetleg nem tudná, a Gutenberg villában a Könyvmolyképző kiadónak hála az igazi könyvmolyok élvezhetik a nyaralásukat a Balaton partján. Ő az:

 

Amikor megkeresett a kiadó, hogy lenne-e kedvem lemenni és programokat szervezni a nyaralóknak, először szinte el se akartam hinni, hogy ekkora szerencsém lehet. Aztán pillanatokon belül már azon jártak a gondolataim, hogy milyen játékokat is találhatnék ki a hasonló könyvbolondoknak, mint amilyen én is vagyok.

Az idei nyaralás témáját a misztikus romantikus könyvek és az Árnyvadászok világa adták. Nem kis terület, rengeteg lehetősséggel, és ahogy majd olvashatjátok, lehet, hogy kicsit túlzásba is estem, már ami a kérdéseket illeti...

Az első nap döntő, legalábbis mindig így gondoltam, amikor régebben táborokba mentem. Ezen a napon mindenki felméri a társakat, elkezdenek kialakulni a barátságok, és szinte el is dől, hogy az ember jól érzi-e majd magát vagy nem. Mint kiderült, a Gutenberg villa első turnusa meglehetősen családiasra sikerült, rajtam kívül öten voltak táborozók, ráadásul ketten együtt, már barátnőkként érkeztek. Ez a létszám kétélű fegyver: vagy összeállhat belőle egy jó kis csapat, vagy az egész pillanatok alatt kínossá válhat, ha nem találjuk meg a közös hangot. Szerencsére esetünkben az elsőről volt szó, bár nyilvánvalóan egy közös témánk már rögtön volt: könyvek, könyvek és könyvek. Hiszen mégis csak egy könyves táborban voltunk!

A jó beszélgetések alapvetően az egész hetet végigkísérték. Beszélgettünk a reggelinél, séta közben, a strandon, a szobáinkban, a közös programok alatt. És egyre inkább rájöttünk, hogy a témák sora kifogyhatatlan, kezdve az animéktől, a zenén keresztül a filmekig, de persze végül mindig ugyanoda lyukadtunk ki. Kell mondanom? Könyvek. :D

De ne rohanjak ennyire előre!

Az első nap az ismerkedés jegyében telt, és egyáltalán nem volt kínos, főleg amikor együtt elindultunk a strandra és felfedeztük a környéket. Már ekkor jó hangulat volt, főleg mikor elkezdtük megtárgyalni, milyen filmet is szeretnénk nézni aznap este. Ugyanis a legtöbb este így zárult: közös mozizással.

Itt kell megjegyeznem, hogy a tábor elején Varga Bea is ott volt velünk, aki a Könyvmolyképző szerkesztője és írója, akit a legtöbben valószínűleg On Sai néven ismertek. Amellett, hogy láthattuk, hogyan készül a Calderon folytatása, nagyon sokat segített abban, hogy még jobban összerázódjon a banda, a második nap délelőtt ugyanis készült nekünk egy kis önismereti játékkal. Amellett, hogy a játékból sokat megtudhattunk magunkról és egymásról, Bea pszichológusként sok érdekes dolgot mesélt, például arról, hogy mindenkinek megvan a maga szeretetnyelve, és hasznos lehet, ha ismerjük a saját és szeretteink nyelvét. (A témáról írt könyvet, amit ajánlott, azóta be is szereztem, alig várom, hogy elolvassam!)

Bea (On Sai) az írásról mesél


Ezután következhetett az elmaradhatatlan strandolás, ami napi programmá vált, már persze ha az idő megengedte és volt kedvünk hozzá. 

Úton a strandra!
 

Az estét megint csak Beával zártuk, egy nagyon érdekes beszélgetést tartott az írásról. Mesélt arról, mi az, aminek minden jelenetben meg kell jelennie, és mennyi mindenre kell odafigyelnie egy írónak, ha férfi vagy női szereplő szemszögéből írunk. Szinte hihetetlen, mennyi apróságnak van szerepe! Biztos vagyok benne, hogy Bea még órákig tudott volna mesélni, de sajnos az álommanó nem pihen, de azért még néhány kérdésünkre is válaszolt.

Ha már Bea ilyen érdekes előadást tartott az írásról, a másnapi feladat ehhez kapcsolódott. A könyvmolyoknak irányítottan kellett mesét írniuk, bizonyos szavak felhasználásával. Bár a feladat először kicsit megrémítette őket, végül még hosszabb is lett, mint amire számítottunk, és tényleg nagyon vicces! Legnagyobb örömömre már a villában szerzett élményeiket is beleszőtték a történetbe, így a felejthetetlen reggeliket. Jó lesz, ha vigyáztok a gyilkos darazsakkal, akik darabokat lopnak a reggeli parizerekből! :D Az biztos, hogy kincsként fogom őrizni!

Közös reggeli.


Én is készültem játékokkal a könyvmolyoknak, bár mint kiderült, némelyik kérdés kicsit nehezebbre sikerült, mint azt várták volna. Volt misztikus romantikus kvíz, Árnyvadászos kvíz és egy Szójátékos kvízzel is készültem, talán ez tetszett a legjobban. Csak hogy egy példát hozzak, az egyik feladatban szereplőkről írtam eszperente nyelven, és ebből kellett kitalálni, kiről is lehet szó.

Szent test teremtett, lettem eme megfejthetetlen szerzet. Gyermekem, te se feledd! Fegyverrel s jellel tehetsz rettenetek ellen!”

Na, kitaláljátok? Ugye, hogy nem volt könnyű dolguk?

A kvízeken kívül volt még nyomozós játék és Activity is, amiből bebizonyosodott, hogy egy könyvmoly nem biztos, hogy szépen is rajzol. :D (Magamra gondolok. :P)

Éppen én rajzolok. Legendásan rosszul. :D
  
Az egyik nap délelőttjén még egy kirándulásra is elindultunk! Mit számított nekünk a meleg, amikor hajtott a nemes cél, hogy elérjük az Óvári-kilátót! Kezünkben egy Google Maps-ről letöltött térképpel haladtunk előre Balatonalmádi utcáin, míg végül ráleltünk a megfelelő ösvényre, és már csak a kék jelzést kellett követnünk. 

Ez a jel győzelemre visz!
 

Úton a hegytetőre meg is találtuk az egyik látványosságot, egy régi mozdonyt. Rögtön fényképezkedtünk is vele, és ha már fel lehetett rá mászni, ezt sem hagyhattuk ki!

Így kaptattunk felfelé!

És a mozdonnyal...

Meg a mozdonyon!


Aztán végül elértük a kilátót is, és miközben kifújtuk magunkat, gyönyörködhettünk a látványban. Onnan fentről valóban gyönyörű a Balaton, és még a villa melletti Ramada szállót is láttuk, így tudtuk is, hogy honnan másztunk fel egészen odáig! A közös képek természetesen itt sem maradhattak el. 

A kis csapat a kilátónál
 

A kirándulásról hazatérve fagyiztunk egyet, majd elhatároztuk, hogy készítünk egy kis gyümölcssalátát. Jó volt egy kicsit együtt a konyhában, ahogy narancsot pucoltunk, és körtét aprítottunk, és már előre vártuk az estét, amikor a közös film alatt elfogyaszthattuk a munkánk eredményét. Elárulhatom, finom volt! :D A konyháról egyébként több közös élmény is eszembe jut még, például, hogy a lányok pálcikákkal ették a kínai levest, és szerintem a mikróban főtt kukorica is mély nyomot hagyott mindenkiben. (Nem hittem, hogy ennyire meglepek vele mindenkit. :D)

Így készült...

...a gyümisali.


Természetesen minden nap volt szabadprogram is, hiszen ki sem bírtuk volna anélkül, ennyi könyv mellett: olvasnunk kellett. Mert igen, említettem már a polcokat? Maga volt a mennyország! Ha nem hiszitek, nézzétek meg!

Ez csak az egyik! Volt még több is. :D


A polcok mellett álldogálva arra is rájöttünk, hogy mennyi mindent nem olvastunk még, és hogy mennyire izgalmas lehet egy gyerekkönyv is. Soha nem felejtem el, ahogyan a kávéfőzőt kerestük nagy erőkkel egy képen, míg nagyjából 5 perc nézelődés után megtaláltuk, és rájöttünk, hogy benne volt a szövegben, hol kellett volna keresni. xD

Az egyik ilyen szabadprogram közben fakultatív módon részt vehettek a lányok egy kis blogger oktatásban. Megmutattam, hogyan is készíthetnek blogot, Pinterest oldalt és néhány szó erejéig a Tumblr is szóba került, minden fandomok központja. :D Ezenkívül bepillantást nyerhettek az Árnyvadász oldal működésébe, illetve megmutattam nekik az Árnyvadászoknak készülő meglepetést is!

A "bloggeroktatás" előtti pillanatok, háttérben egy másik polccal


És ha már Árnyvadászok... Szerencsére mindenki hallott már az Árnyvadászokról, vagy ha nem, akkor most élt a lehetőséggel, és el is olvasta a Csontvárost! :D Az Árnyvadász könyvekről is tartottam egy kis összefoglalót. Arról, hogy hány sorozat lesz, hány részesek, hol játszódnak majd, a világról, és igen, az összes előzetest megnéztük együtt! Kitárgyaltuk a szereposztást, hogy mit szeretnénk már nagyon látni a filmben (mindent!), beszélgettünk a Bane krónikákról és az Árnyvadász kódexről... 

Az egyik dia, aminek a segítségével próbáltam megmutatni a rendszert az Árnyvadász sorozatokban
 

A hét azonban gyorsabban elrepült, mint arra számítottunk, és már jött is a búcsúeste. A rengeteg új tudás, az új filmek, a játékok és a rengeteg olvasás után végül csomagolnunk kellett. De előtte még utoljára lementünk a strandra, és bátor Árnyvadászokként nagy kihívást jelentő programot választottunk: kacsát etettünk. Mind ismerjük Will Herondale óva intését (Soha ne bízz egy kacsában!), ezt szem előtt tartva óvatosan közelítettük meg őket! 



Aztán a strandon még megittuk az utolsó jégkásánkat, megettük az utolsó lángosainkat, és kicsit beszélgettünk, kinek hogy tetszett ez az egy hét. Végül hazaindultunk, és egy doboz fagyi fölött vicces videókat nézegetve búcsúztattuk a villát!

A búcsúeste azzal a bizonyos fagyival...

Délelőtt még elköltöttük az utolsó reggelinket, aztán még igyekeztünk befejezni a megkezdett könyveinket. (Sikerült! :D)

Végül pedig mindenki ajándék könyvvel és angyali erő rúnás pólóval térhetett haza, igazi Árnyvadászként búcsúzva a villától. Persze csak azután, hogy megbeszéltük: jövőre ugyanitt...


Rendeld meg a képre kattintva!