Julianne Donaldson: Blackmoore {Értékelés + Nyereményjáték}

Julianne Donaldson: Blackmoore

A blogturnéról




Julianne Donaldson az Edenbrooke-kal mindenkit elvarázsolt. Az a történet bájos volt és szeretnivaló, így a Blogturné Klub tagjai nagy elvárásokkal vágtak bele az újabb regénybe - ami a közhiedelemmel ellentétben nem folytatás.
De vajon ezt is szerettük annyira, mint az Edenbrooke-ot? Tarts velünk hét állomásos turnénkon, és derítsd ki! És ha ügyes vagy, a három Blackmoore kötet egyike is a Tiéd lehet.

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredeti cím: Blackmoore
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 9789633997390
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,18)
Megrendelési link
Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért
elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

„Lebilincselően hangulatos. leíró részek, a vibráló feszültség és a fordulatos cselekmény teljesen magukkal ragadják az olvasót.” (Publishers Weekly)

Az első mondat:


"Az erdei pacsirta a szív fájdalmáról mesél."

Véleményem


Nagyon szeretem a történelmi romantikusokat, imádtam az Edenbrooke-ot, kérdés sem lehetett, hogy a Blackmoore-t olvasni fogom-e. Alig vártam! Szinte még meg se érkezett, máris vetettem rá magam, hiába voltak még más olvasnivalóim, amikről tudtam, hogy előbb kell majd írnom. 

És nem csalódtam, bár ami engem illet, azért én még mindig az Edenbrooke felé hajlok, ha nagyon választani kell. (Erről majd tartunk egy közvélemény-kutatást: kinek melyik tetszett jobban?)

De először is szögezzük le, a félreértések elkerülése végett, mert azokból akadt: a Blackmoore nem folytatás. Azon kívül, hogy történelmi romantikus ugyanannak az írónőnek a tollából, semmi köze az Edenbrooke-hoz.

Az Edenbrooke-ban a főszereplőink életünkben először találkoztak, itt pedig ennek pont az ellentéte történik: szinte egész életükben ismerték egymást és együtt nőttek fel. Így most ahelyett, hogy az új vonzalom észrevétele okozná a gondokat, a mély barátság az. Vajon szerelem ez? Vajon viszonzásra talán? Mi lesz, ha mégis rosszul sül el - a barátom is elveszítem? No persze nem ennyire klisés a sztori, ennél azért sokkal nagyobb utat járunk be, de kétségtelen, hogy ezek mind el vannak szórva útközben. 

És ha már elszórás - te jó ég, minden dicséret megilleti Julianne Donaldsont, csak úgy ittam az elrejtett utalásokat. Ez a könyv tele van azokkal az apró mosolyokkal, hirtelen lehervadó mosolyokkal, féltékeny szemráncolásokkal - tudjátok, a picike gesztusokkal, amik nyilvánvaló teszik. mi a helyzet, még ha nincs is kimondva. Meg persze a kétértelmű mondatok! Valószínűleg ezért (is) imádtam annyira Henry Delafieldet, szívem szerint jól megölelgettem volna. 

No de vissza az előző gondolathoz. Tehát ami az ismeretséget illeti, pont az ellentétét éljük át annak, mint ami az Edenbrooke-ban volt. De nem csak ebben. Míg az Edenbrooke tele volt meleg napfénnyel, támogató családdal, addig a Blackmoore egy sötét, hűvös, szúrós lápra invitálja az olvasót. Így, két Julianne Donaldson könyvvel a hátam mögött azt kell mondanom, az írónőt nagyon befolyásolja a regény környezete - vagy éppen fordítva. Az Edenbrooke-ban és a Blackmoore-ban is megadja a környezet a regény alaphangulatát. Ettől nem kell azt gondolni, hogy a Blackmoore sötét és borongós, de határozottan borongósabb, mint az Edenbrooke volt. 

A történetről túl sokat nem árulnék el - egyrészt mert szerintem elég sokat mond a fülszöveg is - talán még többet is, mint én szeretem -, másrészt mert úgy vagyok vele, hogy megy majd a maga útján. Nem igazán szeretném külön értékelni. Aranyos volt, cuki volt, mint az Edenbrooke is, ennél többet erről nem beszélnék. Na jó, annyit, hogy érdekes volt a csavaros megjelenítés: egyrészt sok visszaemlékezést lehet olvasni a regényben, ami mindig kapcsolódik az aktuális eseményekhez. Másrészt... Nem, ez már spoiler, megtartom magamnak. Mindenesetre a 3-as fontos szám, ezt jegyezzétek meg! (Már ezért is extra piros pont jár, imádom a 3-as számot és mindig vadászom a regényekben.)

Akiről viszont még nem ejtettem szót: a főhősnő, Kate Worthington. Nos, hogy abbahagyjam az áradozást, vele azért nem volt felhőtlen a viszonyunk. Hol szerettem, hol idegesített kissé - persze utólag minden világossá válik, olvasás közben néha mégis jól megráztam volna, hogy vegye már észre a jeleket, az isten szerelmére! Ettől függetlenül ha nem is lett kedvencem, azért túlságosan idegesítő sem volt. 

Ráadásul elég jól megmenti, hogy párosként viszont nagyon szerettem őket Henryvel. Ez persze főleg Henryn múlott, de nyilván a közös emlékekhez, a kalandozásokhoz mindketten kellettek. Tetszett a lassan átalakuló, felfedező kapcsolatuk. 

És még egy szereplőt kiemelnék, bár igazából csak egy-két cameója van: Henry nagyapja. Van egy bizonyos jelenete Kate-tel, jaj, hát én azon olyan jókat mosolyogtam. (Azért többes számban, mert már egy újraolvasásom is volt.)

Szerettem az apróságokat is: a madarat, a zenét, a titkos alagutat, a Kitty név... Mind-mind hozzátettek a regényhez.

Fájdalom, azért a sok cukiság mellé még egy "hibát" kell írnom. Nem kell megijedni, nem volt függővég a lezárás, abszolút nincs miért aggódni, minden szálat elvarrt az írónő. De nekem az utolsó egy-két fejezet túl gyors volt. Szerettem volna, ha kicsit részletesebben kifejti, mi is történt. Így is aranyos volt, de amikor letettem, kicsit olyan... még egy pár oldal kellett volna érzésem volt.

NAGYON AJÁNLOM


Nyereményjáték


A regényben fontos szerepet kap egy énekesmadár és India is. Arra gondoltunk, ötvözzük ezt a kettőt, és Indiába invitálunk minden ifjú ornitológust. 
Azaz: a turné minden állomásán megtaláljátok egy Indiában is élő madár fotóját, és nincs más dolgotok, mint kitalálni, pontosan melyik madárfajról van szó. 
A helyes megfejtők közül 3 szerencsés a könyv egy példányával lesz gazdagabb. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


10.04. Deszy könyvajánlója
10.06. CBooks
10.08. Kristina blogja
10.10. Kelly Lupi olvas
10.12. Sorok között blog
10.14. Dreamworld
10.16. Insane Life

1 megjegyzés:

Írj megjegyzést
Ani_molyol
AUTHOR
2016. október 13. 19:34 delete

A sorok között blogon sajnos még nincs fenn a blogturnés játék, értékelés. :(

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!