NEM az áldozat a hibás

Van abban valami végtelenül fájdalmas, hogy ezt a posztot meg kellett írnom, de nem bírtam magamban tartani. 

Előrevetítem: nem fogok konkretizálni senkit, kérésre sem. Ez a poszt nem azért íródott, hogy valakire ráuszítsam a népeket vagy mondvacsinált bloggerháborút indítsak. Ez nem erről szól, és remélem, érzitek majd, miért. 

Többféle okból nem vagyok túl aktív olvasó, ha mások könyves blogjairól van szó. Egyrészt mert nem akarom, hogy befolyásoljanak, másrészt nem szeretnék felesleges konfliktusokat. 

A poszt témája nem ez lesz, de szükségesnek tartottam leírni, hogy tudjátok: nem direkt kutakodtam, hogy valamibe most aztán jól belekössek. 


Viszont úgy alakult, hogy mégis eljutott hozzám egy könyv értékelése. Utólagos engedelmetekkel nem nevezem meg a könyvet sem, mert igazából lényegtelen, hogy melyik kötetről van szó. Legyen elég annyi, hogy egy new adult történet, amiben előkerült a nemi erőszak is témaként. 

Arról korábban írtam már bejegyzést, hogy véleményem szerint kicsit "agyonhasználják" ezt a témát a new adult könyvekben, elolvashatjátok itt.

Ezzel együtt, lett légyen bármilyen klisés ebben a zsánerben a dolog, a nemi erőszak nemi erőszak marad, és kellő körültekintéssel, érzékenységgel és empátiával kellene kezelni. 

De amikor egy értékelésben azt olvasom, hogy az értékelő nem tudott csodálkozni, hogy a főszereplőt megerőszakolták, akkor azért az bizony szíven üt. 

Mert el tudom fogadni, ha valaki kliséként éli meg a szálat, és ezt szóvá teszi. Azt is el tudom fogadni, ha arról olvasok, hogy a könyv nem kellő érzékenységgel kezelte a témát. Vagy úgy egészében rosszul volt megírva és kész. Azt is el tudom fogadni, ha valaki kifejti, hogy egy szereplő miért volt rosszul kidolgozva vagy éppen - akár direkt - miért hatott idegesítően. Mert pl. Mary Sue, vagy éppen annyi hülyeséget csinál, hogy az ember a falat kaparja tőle.

Mindezt el tudom fogadni. 

De a fenti mondat ennél sokkal többet jelent. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a főszereplő MEGÉRDEMELTE. Márpedig legyen bármilyen tenyérbe mászó, idióta, mufurc, hisztis, kétszínű egy ember - A NEMI ERŐSZAKOT NEM ÉRDEMLI MEG. 

És igen, ezt muszáj így, csupa nagy betűvel leírnom. 

Nap mint nap találkozni hasonló kijelentésekkel, amiktől egészen konkrétan a falra mászom. Amikor valaki azt mondja, hogy "kihívóan volt öltözve a megerőszakolt lány" vagy azt, hogy "miért volt még akkor az utcán" és még sorolhatnám. Mert minden ilyen kijelentéssel azt nyilvánítjuk ki, hogy az áldozat tehet róla. 

Pedig egyik áldozatnak sincs a homlokára tetoválja, hogy "Erőszakolj meg!". Semmilyen körülmény nem jogosíthat fel arra, hogy bárki ilyet tegyen egy másik lénnyel. Nincs mentség. Nincs felmentő körülmény. 

És nincs olyan, hogy megérdemelte. 

Egy normálisan működő világban nem a potenciális áldozatoknak kellene extra elővigyázatosnak lennie. Egy normálisan működő világban egy dekoltált felső vagy egy miniszoknya nem jelentene problémát. Egy normálisan működő világban nem kellene nemi erőszak elleni bugyit kifejleszteni. Egy normálisan működő világban nem kellene rettegni, hogy egy egyszerű bulinak vagy gólyatábornak nemi erőszak lehet a vége. 



Fájdalmas és szomorú azt látni, hogy véleményvezérek vagy legalábbis véleményvezér-jelöltek - mert közelítsük meg bárhonnan, a bloggerek elvileg ennek minősülnek - így gondolkoznak és ezt közvetítik. 

Mert ezzel nem segítjük azt, hogy a világ a normális irányába mozduljon, hanem tápláljuk a tévhiteket, amik a fejekben élnek. Pedig legyen bármilyen klisés az NA könyvekben a nemi erőszak tematikája, eredetileg azért kezdték el megírni ezeket a történeteket, hogy felhívják a figyelmet egy nagyon is aktuális problémára. Pontosan az lett volna a cél, hogy mindenki megértse, a nemi erőszak nem valami ritka eset, valami elvont fogalom, ami nem történhet meg. Hanem olyasmi, amiről beszélni kell, és nem hülyeségeket, mert a mi felelősségünk, hogy olyan társadalmat teremtsünk, ahol ez nem történhet meg, és ha mégis, akkor nem az áldozatot hibáztatják.

Egyes statisztikák szerint minden negyedik vagy ötödik amerikai egyetemista lányt megerőszakolnak. És akkor ezen most gondolkozzunk el egy kicsit! Mert ez bizony brutális szám. 

Meg kellene tanulnia az egész társadalomnak, hogy ezért a mocskos tettért NEM az áldozat a felelős. NEM azt kellene hangsúlyoznunk állandóan, hogy az áldozatnak mit kellett volna másként tennie. Senki sem kéri, hogy megerőszakolják.

Fogjuk már fel végre!

Szóval visszatérve a nyitógondolatra, illetve a posztért felelős eredeti bejegyzésre: értem én, hogy nem tetszett a történet, értem én, hogy tök poén szétcincálni minden negatívumot egy történetben, saját tapasztalatból mondom, kifejezetten élvezetes tud lenni, amikor valaki lehúzó értékelést ír. De bloggerként gondolkoznunk is kéne. És van, ami nem véleményes. Az, hogy a nemi erőszakra senki nem szolgál rá, nem véleményes. Ha meg tudjuk kritizálni a szálat, megmagyarázni, mi nem tetszett, mi volt idegesítő a szereplőben, hajrá! De vannak esetek, amikor ha nem tudjuk kifejteni, mi a gond, jobb inkább csendben maradni ahelyett, hogy ilyen ártalmas üzenetet közvetítünk. 
NEM az áldozat a hibás NEM az áldozat a hibás Reviewed by Deszy on 3/23/2017 Rating: 5

2 megjegyzés:

  1. Nem ismerem s szövehet, amiből ezt kiragadtad, de így, ebben a formában: "nem tudott csodálkozni, hogy a főszereplőt megerőszakolták"- szerintem nem azt jelenti, hogy MEGÉRDEMELTE , hanem, hogy a körülmények miatt, vagy a szereplő személye vagy viselkedése miatt sajnost ez VÁRHATÓ volt. Ez nem ugyanaz, mint a megérdemelte!
    Szerintem ilyen esetekben igenis MINDKÉT fél hibás lehet (persze vannak kivételek!). Hogy miért? Mert akármilyen "modernek"vagyunk, nem lehet arra berendezkedni, hogy élek bele vak ló módjara a vilagba, az életösztön és az önvédelem teljes hiányával. Majd megvéd a társadalom! Na ne már! Mikor védett meg bárkit is, bármitől? Másrészt meg nem szabad ennyire kiszolgáltatni magunkat semminek és senkinek!
    Ez nem azt jelenti, hogy nem kell szigorúan megbüntetni az elkövetőt, dehogynem! De azért az áldozatok is jobban vigyázhatnának magukra! Igen megfelelő a dekoltált bluz és a miniszoknya is, megfelelő helyen. Es haza lehet menni ejszaka is, anélkül, hogy baj történne, megfelelő óvintézkedésekkel. Apám rendőr volt, én nagyon ki voltam oktatva, ugyhogy tudom: voltam ksmasz, voltam fiatal felnőtt, rengeteg buliba jártam, ittam alkoholt, ismerkedtem, hordtam miniszoknyat, hajnalba mentem haza, egyedül, kihalt helyeken - soha nem történt velem olyan, amit ne akartam volna, legalább egy kicsit. Magyarán felellősséhet vállaltam magamért, a testi-lelki jólétemert, és önmagam védelméért. Na ezt hiányolom sokszor az áldozatokból! Olyan kényelmesnek tűnik másra tolni teljes egészében a felellősséget. Szerintem itt azért még lehetne hova fejlődni!

    VálaszTörlés
  2. *Sorry az elütésekért, nehezen megy telóról a gépelés! :)

    VálaszTörlés

.

Üzemeltető: Blogger.