Breaking News

Gaura Ágnes: Átkozott ​balszerencse {Értékelés + Nyereményjáték}

Gaura Ágnes: Átkozott ​balszerencse

A blogturnéról




Gaura Ágnessel és Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatójával, becsületes nevén Borbíró Borbálával tavaly ismerkedtünk meg, aki hamar belopta magát a szívünkbe. A Delta Vision kiadó segítségével most folytatjuk Bori balszerencsés kalandjait. Érdemes ezúttal is követni minket, hiszen a július 26-tól július 28-ig tartó turnénk végén egy átkozottul szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát!

Kapcsolódó bejegyzések:




Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 384
ISBN: 9786155161926
Sorozat: Borbíró Borbála 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba
főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.

Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.

Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…

Magyar nyakba magyar szemfog!

Az első mondat:


"Itt írd alá - tolt elém Attila egy papírlapot."

Véleményem


Jaj, hát ez egy ugyanolyan szuper volt, mint az első - sőt!

A jó hír, hogy a második kötetre a leglényegesebb dolog nem változott: Bori stílusa. Bori ugyanolyan megmondóember, aki probléma nélkül veti bele magát mindenféle vámpíros veszélybe, és köszöni szépen, neki bizony nem okoz problémát, hogy mindenkinek jól megmondja a magáét - legyen az egy vámpírúr, a főnöke vagy épp... nem, nem spoilerezek. 

Na de kezdjük az elején, mert már az alapötlet nagyon vicces. Az előző résznek köszönhetően a viszonyok nem túlságosan, de mégis változtak kicsit. Ott van például Ligeaia csókja, ami nem kicsit kavarta fel az állóvizet - jobban, mint gondoltuk volna, de tényleg! - no és persze az, hogy Bori egyik oldalról élvezi a vámpírok támogatását - könyvtárazás, éljen! -, másik oldalról viszont Rocco bosszút akarna állni rajta. Pech. De persze a második kötet nem csak ezek miatt izgalmas. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy Borit elátkozták - a probléma csak az, hogy annyian utálják és annyi az ellensége, hogy egyáltalán nem könnyű rájönni, mégis ki volt. Márpedig az átok megtöréséhez ehhez lenne szükség. 



És akkor most képzeljünk magunk elé egy Borit, aki ugyanolyan nagyszájú, ugyanúgy beleveti magát a veszélyekbe, ugyanúgy vámpíros küldetései vannak - csak cserébe szó szerint sújtja a balszerencse! Na ugye, hogy már az alaphelyzet vicces? Probléma problémát követ, egyik balszerencsés esemény mélyebbre sodorja, mint a másik - hol valami vicces apróság történik, hol általánosságban megy gallyra valami az életében, ami annyira nem is konkrét, hogy az ember fixen rá tudja húzni, hogy ez bizony az átok. Az a nagyon érdekes dolog a balszerencsében, hogy pont ezt a két rétegét képzelem, és ez gyönyörűen megjelent: ott vannak az apróságok, amik egyértelműen körülhatárolhatóak, és amikre az ember rögtön gondol, ha balszerencse jár a fejében. Hogy kitöri a nyakát, hogy valami, amit mindig pontosan meg tud csinálni, most az istennek sem sikerül, hogy elbotlasz a küszöbben, hogy bevered a térded... De ott van a másik réteg is, ami akár önmagában az életedből is következhetne, de amikor átok sújt, nehéz szétválasztani: vajon amúgy is magánéleti gondjaid lennének például, vagy ez is az átok miatt van? 

Apropó magánéleti gondok! Bori szerelmi életének elég nagy hangsúlya van ebben a kötetben, és azt kell mondanom, hurrá! Viszonylag nehéz erről spoilerezés nélkül írni, de maradjunk annyiban: Bori-Attila shipper lettem, a végsőkig. Az előző részben nagyon érdekes volt a chatelős rész, de sajnos a magam részéről csalódtam a végeredményben. Leírom: nem igazán jön be Géza. Mármint... bizonyos pillanatokban semmi gond Gézával, és azt is megértem, miért akarja ennyire megtartani Bori, közben viszont szerintem az olvasó arcába mászik, hogy ez a tutyimutyi informatikus nem elég tökös a mi Borinkhoz - már elnézést. És még kevésbé éreztem magam lelkesnek, látva azt a kémiát, ami már a kezdetek óta megvan Attila és Bori között. Imádom a civódásukat, és imádom az összes olyan apróságot, ami azt mutatja, hogy Attila igenis törődik Borival. Eddig is voltak ilyenek, ez a rész pedig határozottan kedvez mindenkinek, aki együtt látná őket - mint én. Annyira, hogy még a felett a tény felett is hajlandó voltam szemet hunyni, hogy Attila nős. Hupsz. (Miközben amúgy hűséges típus vagyok, a könyvekben is.) 

És ami a szerelmi szálat illeti, van benne egy nagy csavar is, amit természetesen nem fogok lelőni, de legalább olyan izgalmas, mint maga az átok. És ebben a kötetben nem is ér véget, mert fogalmunk sincs, hogy mi történik majd a következőben, amikor... Ezzel együtt kicsit sajnáltam, hogy az általam oly szeretett szálat úgy hagytok ott a kötet végén, ahogy, de az kétségtelen, hogy sikerült elérni vele, hogy minél hamarabb olvasni akarjam a következőt. 

Ráadásul ha nem lenne elég a rejtély a második részre, már egy újabb rejtélyt előkészít a szerző, amitől még nem lesz a könyv függővéges, és nem hal bele az ember, hogy olvassa a folytatást, inkább olyan, mint egy apró tüske, ami beette magát az ember bőre alá, és időnként szúr, mert tudni akarod, hogy mégis mi lesz belőle. 

Mellékszereplők tekintetében most talán kicsit kevesebb lett a kedvencem, de ez betudható annak is, hogy sok a visszatérő, kevés az új szereplő. És annyira Borira és a fontosabb kapcsolataira koncentrálunk, hogy igazából nem is nagyon van időnk másokkal foglalkozni. Persze, Béla még mindig vicces a bögyös csaj vérrel, Koppány is felbukkan, hogy kicsit megzavarja az állóvizet, és két testőrt is kap Bori a nyakába, de egyikük megjelenését sem éreztem túl fontosnak. (Persze egyre jobban birizgálja a fantáziámat Bowman, bármily keveset szerepelt is ebben a kötetben.)

Amit Bori stílusán kívül még mindig imádok, az a rengeteg érdekes elgondolás és utalás a kultúra és a történelem kapcsán, és az, hogy ezeket hogyan sikerül összefűzni a vámpírvilággal. Például majdnem lefordultam a székről, amikor a könyvben kifejtik, hogy több klasszikus mese (pl. a Csipkerózsika) valójában vámpírtörténetek. És ez csak volt a sok ilyenből. Szeretem, amikor valamit a szerző teljesen más szemszögből jelenít meg, még ha a saját kénye-kedve szerint is magyaráz bele valamit. Ezek mindig érdekesek és viccesek, legalábbis én nagyon szeretem őket.

Hogy valami rosszat is mondjak azért. Továbbra is sajnálom, hogy a kiadásban ennyire kicsik a betűk. Persze, el tudom olvasni, de gyanítom, anyukámnak már határozott problémái lennének vele, és azért csak kényelmesebb az ember szemének, ha nem ekkora betűkkel van szedve, hanem kicsit emberbarátabbal. Főleg, hogy a könyvben továbbra is rengeteg olyan rész van, ahol faltól falig tart a szöveg, akár oldalakon keresztül - mert leírás, mert hosszabb mesélés párbeszéd nélkül, mert Borinak épp eszmefuttatni van kedve. És bár ezek a részek is szórakoztatóak, azért bevallom, az én ízlésemnek még mindig sok az ilyen rész - kis betűtől függetlenül is. Mit mondhatnék? Én egy ilyen párbeszédes lány vagyok, és akármilyen szórakoztató is, a hosszabb leírásokat nem kedvelem túlságosan. (Azt hiszem egyébként, ez generációs probléma.)

Összességében ezt a részt is nagyon szerettem, talán még jobban is, mint az előzőt. A Magyar nyakba magyar szemfog reklámszövegtől ugyan még mindig feláll a szőr a hátamon, de hát... megbékélek vele, mert szegény Bori nem tehet róla. 

NAGYON AJÁNLOM

Nyereményjáték


Ezúttal nem csak egy szófordulat,  Bori tényleg el van átkozva és balszerencsésebb, mint valaha. Őszintén szólva, az ő munkájánál ez talán nem is annyira meglepő. Mi pedig, hogy témánál maradjunk, minden állomáson bemutatunk nektek egy világhírű elátkozottnak hitt tárgyat, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik az, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Van egy egy hatalmas szikla, amely Ausztráliában található és több ezer látogató zarándokol el hozzá évente. A köveket tilos kivinni az országból, de ennek ellenére rengeteg turista magával visz egy darabot belőle. Mivel a kövek szent, bennszülött területeken találhatóak, ezért szerencsétlenséget hoznak tulajdonosára. Éppen emiatt sokszor bocsánatkérő üzentekkel küldik haza a köveket Ausztráliába.


A turné menetrendje


07.26. Függővég
07.27. Deszy könyvajánlója
07.28. Bibliotheca Fummie

Nincsenek megjegyzések