Colleen Hoover: It ​Ends with Us – Velünk véget ér {Értékelés + Nyereményjáték}

Colleen Hoover: It ​Ends with Us – Velünk véget ér

A blogturnéról

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Colleen Hoover legújabb könyve, a Velünk véget ér. Az írónő ismét hozta a tőle megszokott színvonalat, Lily története garantáltan meg fogja érinteni az olvasók szívét. Tartsatok velünk ti is, ha szeretnétek megnyerni a könyv egy példányát.

Eredeti cím: It Ends With Us
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789634572435
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,43)
Megrendelési link

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan
életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!

Az első mondat:

"Ahogy itt ülök terpeszben a peremen, és tizenegy emelet magasból lenézek Boston utcáira, akaratlanul is az öngyilkosságra gondolok."

Véleményem

Ez a könyv meglepett. Mert bár éreztem benne itt-ott a klasszikus Colleen Hoovert - leginkább a kreatív ötletekben és néhány cuki romantikus jelenetben -, összességében teljesen más volt, mint amit az írónőtől megszoktam. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem volt jó, mert Colleen megint megmutatta, hogy mennyire lehet imádni, amit csinál, csak nem pont azt kaptam, amire számítottam. 

Viszonylag nehéz a kötetről spoilerek nélkül beszélni. A fülszöveg alapján azt hihetnénk, egy klasszikus szerelmi háromszöggel állunk szemben - ám ez így, ebben a formában nem igaz. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs jelen ilyesmi, de abszolút életszerűen jelenik meg, és bár itt-ott kínzott, hogy most akkor mi van a két sráccal, nem olyan egyszerű a helyzet, hogy azt tudjuk mondani: "Na, megint egy idegesítő szerelmi háromszög." 

A történetet ugyanis két idősíkon ismerjük meg - egyébként olvasva az Ugly Love-ot, azt kell mondanom, Colleen ebben lassan igazi profi. Úgy tudja használni a múlt és a jelen összefüggéseit és titkait, hogy igazán megkínozza az olvasóit, a jó értelemben. Szóval visszatérve, két idősíkot kapunk. A jelenben a főszereplőnk, Lily épp túl van apja temetésén, ami nem ment túl jól. Egy tetőn próbálja feldolgozni mindezt, amikor váratlanul megjelenik egy idegen, Ryle. Nem történik közöttük igazából semmi, és szét is válnak az útjaik, de ez a találkozás sorsfordító, és ezt valószínűleg mindketten érzik. Aztán nem meglepő módon a sors újra összehozza őket, és elindulhat egy cuki szerelmi szál. Egészen konkrétan olvadoztam, annyira aranyos és irigylésre méltó jeleneteik voltak.

Forrás

Másrészt ott a múlt, amit pont Lily apjának köszönhetően ismerhetünk meg. Lily próbál számot vetni fejben apjával való kapcsolatáról, ebben pedig segítségére vannak régi naplói - illetve elküldetlen levelei, amelyeket Ellen DeGeneresnek címzett, és neki mesélte el a mindennapjait. Ebben bontakozik ki a másik szerelmi szál. Adott nekünk a 15 éves Lily, egy naiv, szeretetreméltó kislány, aki végignézni, hogyan bántalmazza édesapja az anyját folyamatosan. Lily észreveszi, hogy a szomszéd házba beveszi magát egy végzős iskolatársa, akiről kiderül, hogy jelenleg hajléktalan. Segít neki, aztán szép lassan bele is szeret Atlasba - mert hogy így hívják. Rendkívül cuki történet az övék - első szerelem, feltételek és előítéletek nélkül. Ami persze aztán nem ér túl jó véget. 

Kapunk tehát párhuzamosan két szerelmi történetet - egyet a múltból és egyet a jelenből. Persze, hogy ezek egy ponton elkerülhetetlenül ütközni fognak, de a világért sem szeretnék spoilerezni. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a sztori első felében ember legyen a talpán, aki a két pasi közül választani tudna. 

Ám itt álljunk meg egy pillanatra! Mert ez a könyv nem egy cuki romantikus regény, még akkor sem, ha egy cuki romantikus regénybe van öltöztetve az üzenet. Ugyanis sokkal fontosabb témával foglalkozik: a családon belüli erőszakkal. 

Innentől kezdve az értékelés tőlem szokatlan módon kis spoilereket tartalmaz. Nem nagyot, nem emlegetek neveket és konkrét eseményeket a könyvből, de magát a témát, amivel a könyv foglalkozik, érintem. Jelzem, ha vége a kicsit spoileres résznek.

Őszinte leszek: én is azok közé a nők közé tartozom, akik sohasem tudták megérteni, hogy a nők, akiket megütött a férjük egyszer, kétszer, háromszor... hogy a fenébe nem mondják azt, hogy elég, és hagyják ott a fenébe a férjüket. Modern világban élünk, ahol a nők is vállalhatnak munkát, ahol már senki nem süt igazi stigmát az elvált emberekre, legyenek nők vagy férfiak, és ahol minden adott hozzá, hogy egy nő is megállja a helyét az életben - férfi nélkül. 

Ez a könyv ezt a témát járja körül, több oldalról is. Megkapjuk a klasszikus elképzelést is: azt, hogy milyen ez külső szemlélőként, milyen pontosan azzal az állásponttal figyelni az eseményeket, amelyeket én is kifejtettem az előbb.

De megkapjuk a válaszokat a miértekre is. Miért marad mégis vele a nő? Hogy lehet megbocsátani, amikor megütött? Hogy lehet együtt élni egy ilyen emberrel? 

Nagyon érdekes, ahogy ezt a témát Colleen Hoover kibontja. Olvastam már könyvet ilyen témában, és akkor azt is hittem, jól körüljárta a témát, de a Velünk véget ér-t olvasva azt kell mondanom, ez a könyv rádöbbentett, hogy mégsem járta körül olyan jól a témát még semmi, mint ez. Rendkívül személyes, szívet szorító, és annyira együtt élünk a szereplőkkel, annyira sajnáljuk még sokszor azokat is, akik hibáznak, és annyira... nos, szeretjük őket mi is, hogy nagyon nehéz. Nehéz elismerni, hogy ami történt, az ha nem is megbocsáthatatlan, de olyasmi, amivel nem lehet együtt élni. És a mi fejünkben és végig ott motoszkál a mi van, ha... Mi van, ha máskor nem csinálja? Mi van, ha "meg tud javulni"? Egy-két ütés néhány felindulásnál beleférhet, ha egyébként minden más csupa boldogság? 

Nagyon nehéz kérdések ezek, sokkal összetettebb életek és sorsok állhatnak mögötte, mint amikre első körben gondolunk. Nem mondom, hogy nem ítélem el, ha egy ember kezet emel egy másikra, főleg egy párkapcsolatban, főleg egy erősebb egy gyengébbre. És azt sem, hogy minden helyzet olyan összetett, mint amit Hoover ebben a kötetben feltálalt nekünk - biztos vagyok benne, hogy vannak olyan esetek, amikor a férfi egyszerűen csak agresszív, és minden büntetést megérdemel azért, amit tesz. 

Ezzel együtt örültem, hogy nem magától értetődően állt hozzá a témához az írónő. Aztán persze a zárásként leírt személyes történetéből ki is derül, hogy lehet ez. Be kell vallanom, ez az utószó tette nálam teljesen kerekké a történetet. 

SPOILER VÉGE

Az utószót mindenképp olvassátok el! Tudom, hogy nem mindenki szokta, mert a legtöbb esetben tényleg nincs bennük semmi igazán fontos, de ebben az esetben nagyon is érdemes elolvasni. Anélkül is kerek a történet, de az a hab a tortán. 

És akkor beszéljünk egy kicsit minden másról. 

Korábban említettem, hogy kisebb dolgokban éreztem leginkább Hoovert ebben a könyvben. Ez leginkább ötletek szintjén jelentkezett: ott volt például a zseniális virágbolt ötlet, a tető, vagy a kendőzetlen igazság pillanatok, de már önmagában a hajléktalan srác története és az, ami Ryle-lal történt. Mind nagyon "hooveresek" voltak. 

Szót kell ejtenem még Allysáról is, aki a világ egyik legimádnivalóbb mellékszereplője, és talán az egyik legjobb barát, akiről valaha olvastam. Ha szomorú vagy, veled szomorú, ha lelkes vagy, még lelkesebbé tesz. Kirángat a gödörből, és hű támaszod bármikor. Imádtam! 

Egyébként érdekes, hogy azt kell mondanom: a regény első fele rettentő cuki, még ha kétfelé is húz az ember szíve, az igazán gyönyörű mégis a második rész. A sztori vége felé hozza azokat a pillanatokat az írónő, amik összetörik az ember szívét, mégis boldogságot sugároznak, a maguk fájdalmas módján. Nagyon érdekes, mennyire összetett érzéseket tudott kiváltani az írónő az olvasóból. 

Azért hogy valamivel kapcsolatban kötekedjek is. Számomra az epilógus kicsit kevés volt. Aranyos volt, kedves volt, el tudom fogadni, de annyira cuki volt korábban, örültem volna ennél bővebb kifejtésnek. 

Összességében azt tudom mondani, mindenképp olvassátok!

NAGYON AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Colleen Hoover tollából már rengeteg érzelmes romantikus könyv jelent meg, ezeket fogjuk felidézni a nyereményjátékunk során. Minden blogon találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a dolgotok pedig természetesen az lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik, és beírjátok a könyv címét a rafflecopter dobozba. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mert meg akarom csókolni, szeretkezni akarok vele, el akarom venni feleségül, gyereket akarok tőle… és mindezt még ma este.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

11.11. - Könyvvilág
11.13. - Kristina blogja
11.15. - Angelika blogja
11.17. - Sorok között
11.19. - MFKata gondolatai
11.21. - Deszy Könyvajánlója
11.23. - Dreamworld
11.25. - CBooks