Kass Morgan: Hazatérés {Értékelés + Nyereményjáték}

Kass Morgan: Hazatérés

A blogturnéról

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Hazatérés című regényét, amely a The 100 sorozat harmadik része és az azonos című amerikai tv széria forgatókönyvének alapjául szolgált.  Folytatódnak a Százak kalandjai, a Kolóniáról újabb űrkompok érkeznek és a Földlakók nem örülnek az újabb “betolakodóknak”. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Kapcsolódó bejegyzések:

100 - Kiválasztottak
21 nap

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 312
Fordító: Őri Péter
ISBN: 9789632618548
Sorozat: 100-sorozat
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,7)
Megrendelési link

A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy… az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget. A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe. Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.

Az első mondat:

"Glass keze ragadt az anyja vérétől."

Véleményem

Így jár az ember, ha nem néz utána, mit olvas: teljesen abban a tudatban álltam neki ennek a könyvnek, hogy ez egy trilógia lezárása, és azzal az érzéssel tettem le, hogy nem hiszem el, hogy ennek így van vége. Nem azért, mert függővéges. Egyszerűen csak úgy éreztem, itt még nincs vége. Aztán persze rövid úton rájöttem, hogy van egy negyedik rész is, ami elég nagy megkönnyebbülést jelentett. 

Na de akkor jöjjön a könyv maga. 

A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk: Glass és Luke, valamint a többi hajóra szállt elérik a Földet. Nem kis tragédia ez, hiszen rengeteg szerettüket kellett maguk mögött hagyniuk, és a landolás sem jött össze komoly áldozatok nélkül. Ez most mindkét csapatnak nagy kihívást jelent: Glass és Luke meg a többiek idegen helyen találják magukat, ráadásul úgy, hogy egy csapat "bűnöző" többet tud a túlélésről, mint ők. Másrészt a 100-aknak sem kis kihívás, hiszen ők arra készültek, hogy jön a segítség, ellátmány és találkozhatnak a szeretteikkel. És nem csak ez nem történt meg maradéktalanul, ráadásul még arra sem feltétlenül számíthatnak, amit ígértek nekik: megbocsátásra. Amikor pedig az alkancellár próbálja a hajón megszokott rendszert bevezetni, az már végképp kiveri a biztosítékot. 

Nagyon érdekes volt látni a különböző rendszerek és hitek összecsapását ebben a könyvben. Egyrészt nyilvánvaló "főgonosz" jelleggel ott van az alkancellár, aki egyfajta disztópikus rendet akar bevezetni a Földön, amit már megismerhettünk a hajón is. De ezek a gyerekek már nem ugyanazok, akik voltak. Kifejezetten vicces ellentétet hozott a Földön megedződött gyerekek és a parancsoláshoz szokott, ámde kissé életképtelen felnőttek szembenállása. 

Emellett bekerült a képletbe még a két földi banda is. Nyilván a Sasha-Max-féle csapat a kevésbé fenyegető, de ott vannak a veszélyes leszakadottak. 

Nagyon tetszett ez az ellentét, érezni, hogy itt már nem csak a túlélés a tét, hanem az egész Föld jövője.

Ami a kapcsolatokat illeti... Továbbra is nagyon szeretem együtt Glasst és Luke-ot, kifejezetten imádtam a kis boldogságmorzsákat, amiket kaptak, még ha nem is volt elég belőlük. Nagyon elégedett vagyok azzal is, amilyen éretten kezelte Wells, Clarke, Bellamy és Sasha ezt a furcsa szerelmi... sokszöget, szerencsére nem volt túl nagy kavarás, most már elengedtük a szenvedést, és Wells és Clarke nagyon szépen kezelik azt, hogy exek és jól ismerik egymást. De továbbléptek, nincs harag. Ez nagyon érett ahhoz képest, amit sok YA regényben tapasztalok. 

Mostanra tehát eljutottunk odáig, hogy minden szereplőt ismerünk és kötődünk hozzájuk, és ez érződik is. Már nem az a feladat, hogy megismerjük őket, nem is az, hogy túléljünk a Földön, a központi téma most már az ember, és hogy az emberek hogyan képesek közösségben élnek. Vajon létezik-e ilyesmi ellenségeskedés és háborúskodás nélkül? 

Azért néhány rejtélyt is kapunk, még ha nem is annyit, mint korábban. Mindenesetre továbbra is ott van Clarke szüleinek kérdése, ami inkább csak mellékág, annak viszont érdekes. 

Összességében tetszett ez a történet, bár talán egy fokkal kevésbé izgalmas, mint az elődei. És bár nagyrészt szerettem, azért nem voltam mindennel teljesen elégedett. Egyrészt Wells és Bellamy kapcsolatáról szívesen olvasnék még bővebben, másrészt nem igazán éreztem hitelesnek az alkancelláros szál végkifejletét ebben a kötetben. 

Szerencsére viszont van még folytatás, hogy a kérdéseimre választ kapjak, mert bár egészen kerek ez a könyv így, azért van még hová vinni tovább. 

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket: idézeteket kaptok, amit fel kell ismernetek, melyik szereplőtől hangzottak el. A karakter nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Nem akarok főnök lenni. Csak az érdekel, hogy életben maradjunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

12/15 Kelly és Lupi olvas
12/17 CBooks
12/23 Sorok között
12/25 Deszy könyvajánlója
12/26 Dreamworld