Breaking News

13 ütős idézet A végzet ereklyéi sorozat Izzyjével

Ma már megírtam, hogy május 15-én ünnepli a születésnapját Isabelle Lightwood, A végzet ereklyéi sorozat egyik fontos szereplője. 




Ebből az alkalomból összegyűjtöttem nektek 13 olyan idézetet Izzytől/Izzyvel, amiken nagyon jól szórakoztam annak idején, amikor a könyveket olvastam. 

Íme:

– Nem értem, hogy járhattok ti emberek ilyen lábbelikben egyáltalán.
– Ez a mottóm – közölte Isabelle érzéki mosollyal. – Tizenöt centinél kevesebb szóba sem jöhet.
Meliorn fagyos mosollyal meredt rá.
– A cipősarkamról beszélek – magyarázta a lány. – Érted? Az volt benne a vicc…
– Gyertek! – szakította félbe a tündérlovag. – A Királynő egyre türelmetlenebb lesz. – Ezzel máris továbbindult a folyosón, újabb pillantásra sem méltatva Isabelle-t.
– Mindig elfelejtem – súgta oda a lány a többieknek, amikor felzárkóztak mellé –, hogy a tündéreknek nincs humorérzékük.
Cassandra Clare: Hamuváros


– Jaj, ne már! – mondta Simon. – Nem csináltam semmit, csak elmondtam a Csillagok háborúja teljes történetét.
– Arra azt hiszem, nem emlékszem – felelte Isabelle, és elvett egy kekszet az asztalon lévő tálcáról.
– Tényleg? Ki volt Luke Skywalker legjobb gyerekkori barátja?
– Biggs Darklighter – vágta rá azonnal Isabelle, aztán tenyerével az asztalra csapott. – Ez annyira csalás! – Azért a fiúra mosolygott a keksz mögül.
– Á! – szólt Magnus. – A nördök szerelme. Gyönyörű dolog, bár mi, kifinomult embertársaitok gúnyosan kacagunk rajtatok.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


– Nézd meg ezeket! – Megérintette az eltűnt jelek után maradt fehér hegeket a nyakán, a karján, a melle ívén. – Csúnyák, nem?
– Rajtad semmi sem csúnya, Izzy. – Simon őszintén megdöbbent.
– Egy lányon nem szoktak hegek lenni – jegyezte meg szárazon Isabelle. – Téged mégsem zavarnak.
– Hozzád tartoznak… Persze, hogy nem zavarnak.
A lány megérintette Simon ajkát.
– A vámpírságod meg hozzád tartozik. Nem azért hívtalak ide tegnap este, mert más éppen nem ért rá. Veled akarok lenni, Simon. Engem is halálra rémít, de ez az igazság.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


– Szeretjük a szantálfát.
– Ez vagy a királyi többes, vagy Magnusszal lassan eljutottatok odáig, hogy egy személyként gondoltok magatokra. „Szeretjük a szantálfát.” "Imádjuk a szimfóniát." „Reméljük, tetszik a karácsonyi ajándékunk.” Mondjuk, ha engem kérdezel, így csak az olcsójánosok kerülik el, hogy két ajándékot kelljen venniük.
Alec nedves szempilláival pislogva nézett vissza rá.
– Meg fogod érteni…
– Ha most az jön, hogy meg fogom érteni, amikor szerelmes leszek, megfojtalak azzal a törülközővel.
– Ha továbbra sem engeded, hogy visszamenjek a szobámba, és felöltözzek, megidéztetek Magnusszal egy rakás pixit, hogy csomózzák össze a hajadat.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


Dübörgött benne az erő, ahogyan a vér dübörög az erekben. – Egészen tökéletes a mérete – mondta kicsit sértődötten.
– Ó, épp elég nagy – felelte Jace leereszkedően –, de valahogy arra számítottam, hogy… tudod. – Kezeivel nagyjából egy macska méretét mutatta.
– Ez a Végzet Kelyhe, Jace, nem a Végzet Vécécsészéje – mondta Isabelle.
Cassandra Clare: Csontváros


– Ja, és szappan is van a fürdőszobában – tette hozzá. – Talán megmosakodhatnál. Bűzlesz.
Clary a lányra meredt. – Nagyon köszi.
– Szívesen, máskor is.
Cassandra Clare: Csontváros


– Hogy csinálod, hogy sosem sározod össze magad?
Isabelle mindentudó mosollyal rántott egyet a vállán. – Tiszta a szívem. Taszítja a koszt.
Cassandra Clare: Hamuváros


– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.
– Talán így van – mosolyodott el a királynő.
– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.
– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.
– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön. Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


– Szeretem az öcsédet* – szólt. – Te is tudod, igaz?
– Ha tőlem kérsz engedélyt, hogy összeházasodjatok, hát csak rajta – mondta Isabelle. – Az ősz éppen megfelelő évszak lenne hozzá. Narancssárga szmokingban tudlak elképzelni.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa
*valójában bátyádat - Deszy


– Isabelle, ne… – szólt feszülten. – Nem tudom türtőztetni magam. Kárt tehetek benned. Meg is ölhetlek.
Isabelle-nek ragyogott a szeme.
– Nem fogsz. Képes vagy türtőztetni magadat. Jace-szel is sikerült.
– Jace-hez nem vonzódom.
– Kicsit sem? – kérdezte reménykedve a lány. – Egy egészen icike-picikét sem? Mert az azért elég dögös lenne. Na, mindegy. Kár!
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


– Azt hittem, meghaltál – folytatta a lány. – Láttam, hogy elestél, és… azt hittem, meghaltál.
(…)
– Rég halott vagyok.
– Tudom – felelete a lány. – De azt hittem, most a szokásosnál is halottabb vagy.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


– Akkor most tisztáztuk a kapcsolatunkat?
Isabelle felhúzta a szemöldökét.
– Hogy mit csináltunk?
– Hivatalosan is a barátod vagyok, te meg a barátnőm? Van erre valami árnyvadász rituálé? Át kell állítanom a Facebookon a „bonyolult kapcsolatban” -t „kapcsolatban” -ra?
Isabelle bűbájos grimaszt vágott.
– Vámpírokat felengednek egyáltalán a Facebookra?
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa


Magnusról lerítt a döbbenet, ahogy meglátta a közeledő Alecet.
– Tulajdonképpen édesek – jegyezte meg Isabelle. – Érted, a maguk béna módján.
Cassandra Clare: Üvegváros

Nincsenek megjegyzések