Breaking News

Csalódtam a magyar Strange the Dreamer borítóban

Bevallom, a kapcsolatunk Laini Taylorral egyelőre leginkább semmilyen. 

Beszereztem már az eddig magyarul megjelent könyveit, de az olvasásig valahogy sohase jutottam el, és ebben igazából szerepet játszott az is, hogy igazán átütő sikere talán nem lett nálunk - még úgy sem, hogy a Füst és csont leányáról elég sokat hallottam egy időben.



Mindenesetre a Strange the Dreamer borítóiba annak idején beleszerettem, akkor írtam is a könyvről, itt.

A sztori az alapja miatt egy hatalmas kérdőjel nekem, valahogy mágikus realizmus érzésem van, azok pedig nekem nem szoktak bejönni, mindenesetre a Strange the Dreamer a gyönyörű borító miatt újra meg újra szembejött velem, és mindig nagy volt a csábítás.

Most érkezik a kötet magyarul is, A különös álmodozó címen.

Igazság szerint már a címmel sem vagyok 100%-ig elégedett, hiszen nyilvánvaló szójátékról volt szó, figyelembe véve, hogy a Strange vezetéknév a sztoriban. 

De ennél is jobban sajnálom a borítót. 

Ha valahol ugyanis lett volna értelme megtartani az eredetit, az ez. Mindegy, hogy az amerikai vagy UK borítót, mert mindkettő gyönyörű - de ezek azok a borítók, amik elvarázsolnak, behúznak, hogy egy kis utalással éljek a könyvre is: ez a két borító olyan fény, ami bevonzza a molylepkéket.

Szóval sajnálom, hogy végül nem tartotta meg valamelyiket a kiadó, még ha sejtem is, hogy valószínűleg túl drágák voltak.

És bár a magyar borító sem lett ronda, valahogy... nem az igazi, hiányérzetem maradt.



Alapvetően nem igazán értem, miért váltottunk molylepkéről rendes lepkére, ráadásul ezzel a színösszeállítással és háttérrel kicsit az Árnyak és jelek borítóra hajaz az egész - még ha a motívum más is. Ráadásul összességében van egy olyan furcsa érzésem, hogy... fogtak egy hátteret, rátettek egy lepkét, probléma megoldva. Valahogy hiányzik belőle az élet.

Ti mit gondoltok?

Nincsenek megjegyzések