Breaking News

Két új romantikus YA könyv is érkezik a Menő Könyvektől - Részleteket is kaptunk

Két új megjelenéséti is leleplezte a Menő Könyvek, és be kell vallanom, mindkét könyv érdekel. De azért hogy ne csak áradozzak: a londoni borítót imádom, de ezzel a rózsaszín hátterű tragikus Photoshop borítóval nem nagyon tudok mit kezdeni. Kár érte, mert a sztori amúgy kecsegtető.

A jó hír, hogy a hírlevélben egy-egy rövid részletet is kaptunk a nyárón megjelenő könyvekből.

Megjelenés: augusztus 8.


Fülszöveg:

HILDY és PAUL egy pszichológiai kísérletre jelentkeznek, ami arra a kérdésre keresi a választ: megtervezhető a szerelem? A kísérlet 36 kérdést tartalmaz, köztük azt: "mi a legszörnyűbb emléked?" vagy "mikor énekeltél magadnak utoljára?". Mire Hildy és Paul végigérnek a kérdéssoron, mindketten sírtak és nevettek, hazudtak és összezavarodtak, elmenekültek és visszatértek és az őrületbe kergették egymást. És mindketten rájöttek a titokra, amit a másik olyan elszántan próbált elrejteni. De vajon egymásba is szerettek?
A 36 kérdés, amitől rád kattantam cselekménye egy valós pszichológiai kísérleten alapul. Arthur Aron pszichológus 1997-es tanulmánya, Az interperszonális közelség kísérleti generációja annak járt utána, közel kerülhet-e egymáshoz két idegen azzal, hogy feltesznek és megválaszolnak egymásnak 36 kérdést, majd négy percen keresztül mélyen egymás szemébe néznek. A pszichológus saját magán és tanítványain is tesztelte a módszert, ami később bejárta a világsajtót, és számos olvasót arra inspirált, hogy saját magán tesztelje a kérdéseket, amelyekre Vicki Grant regénye épül. 


A szerzőről:

VICKI GRANT tizenöt díjnyertes regény szerzője. Vicces és okos, fiatal felnőtteknek írt regényei szerte a világban sikert arattak. A regényírás mellett forgatókönyveket és reklámszövegeket ír. Kanadában él, Nova Scotiában. www.vickigrant.com

Rövid részlet:

„HILDY: Nem veszed elég komolyan a kérdéseket.
PAUL: Nem kérték, hogy azt tegyem. Csak azt, hogy válaszoljam meg őket. Szóval, igen, szeretnék híres lenni. És hogy hogyan? Rohadtul, mert abban van a lé. Ezek az én válaszaim. Nem vagy a főnököm.
HILDY: Gyerekes vagy.
PAUL: Hohó! Kinek a hangsúlyával vannak most bajok? És, csak hogy tudd, az olyanok, akik egy zacskóban tartott hallal parádéznak, hogy cukin nézzenek ki, mint akiket éppen egy romantikus vígjátékból szalajtottak, senkit sem nevezhetnek gyerekesnek.
HILDY: Semmit sem tudsz erről a halról, vagy arról, hogy miért van nálam, és hogy miért olyan fontos nekem.
PAUL: És különös módon mégis leszarom.
HILDY: Csak azt kívánom, bárcsak a válaszadásban volnál feleolyan őszinte, mint a velem kapcsolatos megjegyzésekben.
PAUL: Ki is mondta egyszer, hogy „mit szólsz hozzá: én így akarok válaszolni”?
HILDY: Világos. Te is a magad módján csinálod, és én is az enyémen. Ennyit a „kapcsolatépítésről”.
PAUL: Hogy mi?
HILDY: Semmi.
PAUL: Következő kérdés.”


Megjelenés: július 17.
Fülszöveg:

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen... és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.


A szerzőről:

Sarra Manning több mint húsz éve dolgozik íróként és újságíróként. Dolgozott a Guardiannek, az ELLE-nek, a Graziának, a Stylistnak, a Fabulousnek, a Stellának, a You Magazine-nak és az InStylenak. Jelenleg a Red magazin irodalmi mellékletének szerkesztője. Sarra tizenötnél is több fiatal felnotteknek szóló regényt is írt. Követheted a www.sarramanning.co.uk címen, vagy a Twitteren: @sarramanning

Rövid részlet:

„Mintha valami hatodik érzékkel rendelkezne, Mark felhív, amint sikerül kiverekednem magam a Lakatból. Mérges vagyok, hogy nem várt meg, de megkönnyebbültem, hogy felhívott, így aztán nem kell belső vitát folytatni magammal arról, hogy mennyire számítana zaklatásnak, ha felhívnám, amikor még az üzimre sem válaszolt.
– Hol a szöszben vagy? – A hangom szomorú, vékonyka nyüszítésnek hangzik.
– Nem süt a nap, hogyha elmész – énekli Mark. Úgy tűnik, örül, hogy hallja a hangom, akár nyüszítés, akár nem. – Még mindig a Lakatban vagy, Sun?
– Előtte. – Egy pillanatig meg vagyok győződve róla, hogy most aztán a nyakába zúdítom az összes gyanúmat az állítólagosan ártatlan csókkal meg a seggfogdosással kapcsolatban.
Hogy a kételkedés és a fájdalom, ami még nem múlt el nyomtalanul, kegyetlen, éles szavakká alakul, akár a mérges végű dárdák. De mégsem. Kiderül, hogy még nem hagytam fel a nyafogással.
– Miért mentél el nélkülem?
– Jaj, bébi. Bébi! – kezdi. – A barátaim idiótán viselkedtek, és ki kellett vinnem őket innen. Most az Edinboro Castle-ban vagyunk, de át akarnak menni Shoreditchbe.
– De neked nem muszáj velük menned, ugye? – kérdezem.
– Nem, persze hogy nem. Mármint ha ez nem azt jelentené, hogy óriási katyvasz keletkezik belőle, amivel nem akarok megbirkózni.
– Ó – mondom. – Értem. – Bosszantó, mennyire képtelen vagyok kimondani, amit gondolok.
– Ne légy ilyen, kicsim. Tartsd egy kicsit! – Odaszól valamit egy testetlen hangnak a háttérben. – Figyelj, miért nem jössz ide, megismerkedhetnél a többiekkel.
– Nem tudom. Az a lány…
– Csak az van, hogy öt perc múlva jön értünk egy kocsi. Rajta vagyunk egy klub vendéglistáján, de muszáj odaérnünk még tizenegy előtt. Bébi, alig várom, hogy lássalak. Ha szaladsz, még ideérsz. Gyerünk, Sunny! Fuss, mint a szélvész! Öt perc múlva találkozunk!”

Nincsenek megjegyzések