Amie Kaufman - Meagan Spooner: This Shattered World – Meggyötört világ {Értékelés + Nyereményjáték}
Amie Kaufman - Meagan Spooner: This Shattered World – Meggyötört világ
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amy Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának második részét: This Shattered World - Meggyötört világ címmel. Az első könyv sikere után ez a rész is számos díjban részesült, a magyar olvasók is türelmetlenül várják a megjelenést. Kövessétek végig az öt állomásos turnénkat, ahol a vélemények mellett játszhattok is Lee és Flynn történetének három példányáért a kiadó felajánlásában.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512
Fordító: Ipacs Tibor
ISBN: 9789634571070
Sorozat: Lehullott csillagok 2.
Kezelhető-e standalone-ként? so-so
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,97)
Megrendelési linkLee Chase százados és Flynn Cormac küzdelme az Avon megmentéséért.
Jubilee Chase-nek és Flynn Cormacnek sosem kellett volna találkoznia.
Lee százados az Avonra küldött seregben szolgál, melynek meg kell fékeznie a terraformált bolygó lázadó telepeseit; de megvan rá az oka, hogy gyűlölje a felkelőket.
Flynn ereiben lázadók vére csörgedez. A nővére az Avont vasfegyelemmel irányító, hatalmas vállalatcsoport elleni felkelés során halt meg. Ezek a vállalatok vagyonokat keresnek azzal, hogy lakatlan bolygókat terraformálnak az univerzumban, majd telepeseket bíznak meg, hogy tegyék élhetővé azokat, miközben azt ígérik nekik, hogy a gyerekeik már jobb körülmények között fognak élni. De az Avon esetében nem állták a szavukat, és évtizedekkel később Flynn vezeti a felkelést.
Flynn elkeseredetten próbál bármiféle előnyre szert tenni az otthonát elfoglaló hadsereggel szemben, így amikor összetalálkozik Lee-vel, az egyetlen, ésszerűnek tűnő lépés mellett dönt: fogolyként magával viszi a lányt a rejtekhelyükre. De miközben a többi lázadó arra készül, hogy kivégezze a csípős nyelvű, ám acélidegekkel bíró Lee-t, Flynn újabb döntést hoz, ami örökre megváltoztatja: együtt megszöknek a bázisról, és így két tűz közé kerülnek egy értelmetlen háborúban.
A Starbound-trilógia lenyűgöző második kötetében egy szerelemről és megbocsájtásról szóló, felejthetetlen történetet követhetünk végig egy háború szaggatta világban.
Az Avon fiatal bolygó, ám az utóbbi néhány évtizedben a kolonizációs erőfeszítések megtorpantak rajta, többek között azért, mert a bolygó fölött állandóan felhős az ég. A helyiek szerint az Avon fejlődését irányító vállalat nem szeretné, hogy az Avon teljes körű politikai jogokra tegyen szert, ezért húzza az időt a problémák megoldásában.
Jubilee Chase-t az avoni katonák Lee Chase századosként ismerik. A százados nem ismer lehetetlent. Tiszteli a katonáit, de a maximumot követeli tőlük. A lázadók szemében hideg szívű, lelketlen gyilkos.
Amikor Flynn Cormac elrabolja, mindkettejük élete örökre megváltozik.
Szerelem és küzdelem az Avon jövőjéért a bolygón kitörni készülő háború árnyékában.
Az első mondat:
"A lány csatatéren áll – azon az utcán, ahol felnőtt."
Véleményem
A Lehullott csillagokat nagyon szerettem, mindig is csupa pozitív dolog jutott róla eszembe: a gyönyörű borító és a valószínűtlen, de nagyon szerethető szerelmi szál.
A Lehullott csillagok, ahogy sokan rámutattak, kicsit olyan volt, mint a Titanic. Nos, a This Shattered World sem jutott túlságosan messze a hasonlítgatásoktól, ez is egy tiltott szerelem története. Itt nem két különböző társadalmi réteg tagjai találnak egymásra, hanem két ellenséges harcos.
Az Avon bolygó egy azok közül a bolygók közül, amiket terraformálni akarnak, azaz ahogy az előző részből már tudjuk, lakhatóbbá tenni azáltal, hogy megművelhetővé és... nos, "Földszerűbbé" teszik. A helyzet viszont megakadt, nem úgy tűnik, hogy sokat haladnának előre a dolgok, viszont az ott állomásozó katonák megvonnak egy sor dolgot az ott élő lázadóktól, akik már eredményeket szeretnének látni, és azt gyanítják, mesterségesen tartják vissza a fejlődésüket.
A két főszereplő természetesen ezen két "pártnak" a tagja. Jubilee katona, aki azon dolgozik, hogy kordában tartsák a bolygó lázadóit. A katonák között is igen ismert személyiség, hiszen nagyon régóta van már a bolygón - ami egy Düh-nek nevezett jelenség miatt nagyon is különleges - és számtalan könyörtelen tettet fűznek a nevéhez a lázadók. Jubilee szabálykövető, szigorú és teljes mértékben betagozódott a katonai társadalomba.
Vele szemben a lázadók oldaláról ott áll Flynn. Flynn az öccse annak a korábbi lázadó vezérnek, aki mártírrá lett. Így minden indokolná, hogy bosszút akarjon állni a katonákon. Csakhogy Flynn nagyon is pacifista: úgy gondolja, valahogy meg kellene próbálni békésen megoldani a dolgokat ahelyett, hogy folytatják az agressziót, aminek nyilvánvalóan nem lett eredménye és valószínűleg soha nem is lesz.
A történet igen izgalmasan indul: Flynn elrabolja Jubilee-t, így indul kettejük meglehetősen furcsa kapcsolata.
Elég nehéz erről a könyvről spoilerek nélkül írni, mert igazából folyamatosan ugyanazon a szálon mozog a történet. Egyrészt ott a lázadó-katonai vezetés közötti állandó konfliktus, és az a kényszer, hogy valahogy megakadályozzák a véres küzdelmet. Másrészt egy rejtélyt is meg kellene oldania a két főszereplőnek, amiről látszólag csak ők tudnak, és viszonylag hamar kiderül, hogy kapcsolatban lehet mindez a bolygó egész sorsával.
A könyv tele van akciójelenetekkel, gyakorlatilag folyamatosan feszültségben telik, hiszen hol Flynn jár katonai területen, hol Jubilee a lázadók között. Ráadásul ezt a feszültséget tovább erősíti, hogy igazából egyik főszereplő se akar teljes szívvel átállni a másik oldalra. Így tehát ott van a nyilvánvaló kapcsolat Flynn és Jubilee között, ami ráadásul nagyon lassan bontakozik ki igazán (bár Flynn érezhetően romantikus lelkű, a kis cuki), ami teljes egészében ellentmond kettejük céljainak.
A folyamatos akció pedig izgalmas persze, de bevallom, engem nem vont be annyira, mint az első rész esetében. Ezt némileg enyhítette, amikor felbukkant a korábbi kötet két főszereplője is, aminek rettentően örültem - egyrészt mert nagyon szeretem őket, és jó volt látni őket újra, másrészt pedig végre elkezdtem összekötni a korábbi könyvet ezzel.
Az ugyanis nyilvánvaló a kezdetektől, hogy ugyanabban a világban mozgunk. Viszont mivel egy új bolygón járunk, gyakorlatilag nulláról kell elkezdeni a világ megismerését, nincs az a kellemesen ismerős érzés, amit az ilyen sorozatok folytatásai esetében tapasztal az ember. A könyv végére persze teljesen összeáll, mégis milyen kapcsolat van az első, második és harmadik könyv helyszínei között, viszont a második könyv esetén ez nagyon nincs így. Belecsobbanunk egy totál ismeretlen helyzetbe, egy új bolygó életébe két idegen főszereplővel - és csak egy-egy szó emlékeztet igazából arra, hogy ez ugyanaz a világ, mint az elsőben. Egészen a két korábbi főszereplő felbukkanásáig - ugyanis a könyv második felében szépen összeáll minden, és igazából ez a kollektív összeesküvés az igazán izgi, nem is annyira az, ami konkrétan ebben a könyvben történik.
A homályos érzést erősítette még valami, ami bevallom, engem kifejezetten idegesített - persze a végén értelmet nyert, ám ettől még nem tagadhatom, hogy szívem szerint konkrétan átlapoztam volna az összekötő részeket. Már a Lehullott csillagok esetében is voltak összekötő részek az egyes fejezetek között, ezekről az akkori értékeléseimben emlékeim szerint áradoztam is egy sort: izgalmas volt, hogyan függnek össze az aktuális történettel, és mindig megvolt a kapcsolat, plusz érdekesen két idősíkon futott tőle a történet, nem utolsó sorban pedig rettentő viccesek voltak. Ezzel szemben az itt kapott fejezetek közötti néhány bekezdésnyi részek annyira rejtélyesek és sok esetben érthetetlenek és feleslegesek voltak, hogy majdnem a könyv legvégéig érthetetlenül olvastam őket végig. Persze, rá lehetett jönni melyik szereplőről szólnak, és igen, némelyikből tényleg megismertem a múltját és értettem, miért van ott helye - de többségében inkább csak a rejtély szálát akarta alátámasztani. A könyv vége felé értelmet nyernek, de még így sem gondolnám, hogy jó volt ez a megoldás. Nem felhergelte az érdeklődésemet, hanem idegesített. És még utólag sem érzem, hogy ilyen mennyiségben, ilyen rejtélyességgel sokat segített abban, hogy összeálljon a könyv vége. Megvan a kapcsolat, de nagyjából az egészet újra kellene olvasnom, hogy rájöjjek, pontosan mi mit jelentett - és még akkor sem hiszem, hogy igazán segítene az érzelmi kötődésben. Ahhoz ezek a részek túl rejtélyesen voltak megírva és túl... semmilyenek voltak.
Amit még nagyon sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jutott a mellékszereplőknek. Ennek az első rész esetében a sztori miatt volt értelme, itt viszont nagyon szívesen olvastam volna még többet egyes szereplőkről, például Seanról és Mollyról. Így kicsit azt érzem, hogy voltak szereplők, akik érdekesek - lehettek volna. De a szerepük miatt inkább csak kellékekké váltak Flynn és Lee sztorijában. Pedig kár értük, mert biztos vagyok benne, hogy egy sor nagyon érdekes háttérsztori maradt kibontatlanul.
Összességében nem volt ez egy rossz könyv, a nagy rejtély nagyon foglalkoztat, és rettentő kíváncsi vagyok, hogyan áll majd össze mindez az utolsó kötetre és hogyan találnak majd megoldást. Viszont kicsit azt érzem, sokkal több is lett volna ebben a történetben. Kicsit kevesebb homály, kicsit több romantika és a mellékszereplők jobb kibontása szerintem sokat dobott volna a sztorin.
Ennek ellenére persze ajánlom, mindenképp folytatásra érdemes az első rész, már csak azért is, mert a nagy rejtély, a nagy megoldásra váró összeesküvés... nos, megoldásra vár, és már rettentő kíváncsi vagyok, hogy sikerül ezt majd összehozni. És az első két bolygó után nagyon várom, mi lesz a Korintoszon.
A Lehullott csillagok, ahogy sokan rámutattak, kicsit olyan volt, mint a Titanic. Nos, a This Shattered World sem jutott túlságosan messze a hasonlítgatásoktól, ez is egy tiltott szerelem története. Itt nem két különböző társadalmi réteg tagjai találnak egymásra, hanem két ellenséges harcos.
Az Avon bolygó egy azok közül a bolygók közül, amiket terraformálni akarnak, azaz ahogy az előző részből már tudjuk, lakhatóbbá tenni azáltal, hogy megművelhetővé és... nos, "Földszerűbbé" teszik. A helyzet viszont megakadt, nem úgy tűnik, hogy sokat haladnának előre a dolgok, viszont az ott állomásozó katonák megvonnak egy sor dolgot az ott élő lázadóktól, akik már eredményeket szeretnének látni, és azt gyanítják, mesterségesen tartják vissza a fejlődésüket.
A két főszereplő természetesen ezen két "pártnak" a tagja. Jubilee katona, aki azon dolgozik, hogy kordában tartsák a bolygó lázadóit. A katonák között is igen ismert személyiség, hiszen nagyon régóta van már a bolygón - ami egy Düh-nek nevezett jelenség miatt nagyon is különleges - és számtalan könyörtelen tettet fűznek a nevéhez a lázadók. Jubilee szabálykövető, szigorú és teljes mértékben betagozódott a katonai társadalomba.
Vele szemben a lázadók oldaláról ott áll Flynn. Flynn az öccse annak a korábbi lázadó vezérnek, aki mártírrá lett. Így minden indokolná, hogy bosszút akarjon állni a katonákon. Csakhogy Flynn nagyon is pacifista: úgy gondolja, valahogy meg kellene próbálni békésen megoldani a dolgokat ahelyett, hogy folytatják az agressziót, aminek nyilvánvalóan nem lett eredménye és valószínűleg soha nem is lesz.
A történet igen izgalmasan indul: Flynn elrabolja Jubilee-t, így indul kettejük meglehetősen furcsa kapcsolata.
Elég nehéz erről a könyvről spoilerek nélkül írni, mert igazából folyamatosan ugyanazon a szálon mozog a történet. Egyrészt ott a lázadó-katonai vezetés közötti állandó konfliktus, és az a kényszer, hogy valahogy megakadályozzák a véres küzdelmet. Másrészt egy rejtélyt is meg kellene oldania a két főszereplőnek, amiről látszólag csak ők tudnak, és viszonylag hamar kiderül, hogy kapcsolatban lehet mindez a bolygó egész sorsával.
A könyv tele van akciójelenetekkel, gyakorlatilag folyamatosan feszültségben telik, hiszen hol Flynn jár katonai területen, hol Jubilee a lázadók között. Ráadásul ezt a feszültséget tovább erősíti, hogy igazából egyik főszereplő se akar teljes szívvel átállni a másik oldalra. Így tehát ott van a nyilvánvaló kapcsolat Flynn és Jubilee között, ami ráadásul nagyon lassan bontakozik ki igazán (bár Flynn érezhetően romantikus lelkű, a kis cuki), ami teljes egészében ellentmond kettejük céljainak.
A folyamatos akció pedig izgalmas persze, de bevallom, engem nem vont be annyira, mint az első rész esetében. Ezt némileg enyhítette, amikor felbukkant a korábbi kötet két főszereplője is, aminek rettentően örültem - egyrészt mert nagyon szeretem őket, és jó volt látni őket újra, másrészt pedig végre elkezdtem összekötni a korábbi könyvet ezzel.
Az ugyanis nyilvánvaló a kezdetektől, hogy ugyanabban a világban mozgunk. Viszont mivel egy új bolygón járunk, gyakorlatilag nulláról kell elkezdeni a világ megismerését, nincs az a kellemesen ismerős érzés, amit az ilyen sorozatok folytatásai esetében tapasztal az ember. A könyv végére persze teljesen összeáll, mégis milyen kapcsolat van az első, második és harmadik könyv helyszínei között, viszont a második könyv esetén ez nagyon nincs így. Belecsobbanunk egy totál ismeretlen helyzetbe, egy új bolygó életébe két idegen főszereplővel - és csak egy-egy szó emlékeztet igazából arra, hogy ez ugyanaz a világ, mint az elsőben. Egészen a két korábbi főszereplő felbukkanásáig - ugyanis a könyv második felében szépen összeáll minden, és igazából ez a kollektív összeesküvés az igazán izgi, nem is annyira az, ami konkrétan ebben a könyvben történik.
A homályos érzést erősítette még valami, ami bevallom, engem kifejezetten idegesített - persze a végén értelmet nyert, ám ettől még nem tagadhatom, hogy szívem szerint konkrétan átlapoztam volna az összekötő részeket. Már a Lehullott csillagok esetében is voltak összekötő részek az egyes fejezetek között, ezekről az akkori értékeléseimben emlékeim szerint áradoztam is egy sort: izgalmas volt, hogyan függnek össze az aktuális történettel, és mindig megvolt a kapcsolat, plusz érdekesen két idősíkon futott tőle a történet, nem utolsó sorban pedig rettentő viccesek voltak. Ezzel szemben az itt kapott fejezetek közötti néhány bekezdésnyi részek annyira rejtélyesek és sok esetben érthetetlenek és feleslegesek voltak, hogy majdnem a könyv legvégéig érthetetlenül olvastam őket végig. Persze, rá lehetett jönni melyik szereplőről szólnak, és igen, némelyikből tényleg megismertem a múltját és értettem, miért van ott helye - de többségében inkább csak a rejtély szálát akarta alátámasztani. A könyv vége felé értelmet nyernek, de még így sem gondolnám, hogy jó volt ez a megoldás. Nem felhergelte az érdeklődésemet, hanem idegesített. És még utólag sem érzem, hogy ilyen mennyiségben, ilyen rejtélyességgel sokat segített abban, hogy összeálljon a könyv vége. Megvan a kapcsolat, de nagyjából az egészet újra kellene olvasnom, hogy rájöjjek, pontosan mi mit jelentett - és még akkor sem hiszem, hogy igazán segítene az érzelmi kötődésben. Ahhoz ezek a részek túl rejtélyesen voltak megírva és túl... semmilyenek voltak.
Amit még nagyon sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jutott a mellékszereplőknek. Ennek az első rész esetében a sztori miatt volt értelme, itt viszont nagyon szívesen olvastam volna még többet egyes szereplőkről, például Seanról és Mollyról. Így kicsit azt érzem, hogy voltak szereplők, akik érdekesek - lehettek volna. De a szerepük miatt inkább csak kellékekké váltak Flynn és Lee sztorijában. Pedig kár értük, mert biztos vagyok benne, hogy egy sor nagyon érdekes háttérsztori maradt kibontatlanul.
Összességében nem volt ez egy rossz könyv, a nagy rejtély nagyon foglalkoztat, és rettentő kíváncsi vagyok, hogyan áll majd össze mindez az utolsó kötetre és hogyan találnak majd megoldást. Viszont kicsit azt érzem, sokkal több is lett volna ebben a történetben. Kicsit kevesebb homály, kicsit több romantika és a mellékszereplők jobb kibontása szerintem sokat dobott volna a sztorin.
Ennek ellenére persze ajánlom, mindenképp folytatásra érdemes az első rész, már csak azért is, mert a nagy rejtély, a nagy megoldásra váró összeesküvés... nos, megoldásra vár, és már rettentő kíváncsi vagyok, hogy sikerül ezt majd összehozni. És az első két bolygó után nagyon várom, mi lesz a Korintoszon.
AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Mi még mindig imádjuk az űrhajós filmeket, ebben a játékban is a legjobb sci-fi mozikat keressük. Egy-egy kép alapján kell kitalálnotok és beírnotok a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A turné menetrendje
11.25 Kelly és Lupi olvas
11.27 Deszy könyvajánlója
11.29 Bibliotheca Fummie
12.01.CBooks
12.03 Sorok között
Nincsenek megjegyzések