Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Son of the Dawn {Értékelés}
Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Son of the Dawn
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 68
ASIN: B079QB6ZLM
Sorozat: Ghosts of the Shadow Market 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,16)A Lightwoodok, az Árnyvadászok, akik a New York-i Intézetet vezetik új családtagot
várnak: apjuk barátjának elárvult fiát, Jace Waylandet. Alec és Isabelle nem biztosak benne, hogy szeretnének egy új testvért, és a szüleik se nagyon segítenek enyhíteni ezt a félelmet, mivel túlságosan lekötik őket a hírek, amiket Raphael Santiagotól, a helyi vámpírklán vezetőhelyettesétők kaptak az Árnypiacról.
Az első mondat:
"Minden világban vannak más világok."
Véleményem
Már sokszor írtam Cassandra Clare-ék újabb Árnyvadászos novellasorozatáról, a Ghosts of the Shadow Marketról. Így nagyon hosszan nem szeretném bevezetni, mindenesetre amit tudni érdemes róla: Árnypiacon játszódó történetek ezek, és mindegyikben fontos szerepe lesz Zakariás testvérnek.
Az első kötet a Son of the Dawn címet kapta, és tulajdonképpen Jace New York-ba érkezésének kicsit felspékelt története ez.
A sztori elején természetesen az Árnypiacon nyitunk, méghozzá Zakariás testvérrel, aki gyakorlatilag a narrátora lesz a sorozatnak, akik végigvezet minket mindenen. A nyitójelenetben két régi ismerős bukkan val, Raphael és Lily, akik segítséget kérnek Zakariástól. Hallották, hogy ő nyitott Néma Testvér, aki gyakran megfordul az Árnypiacon, és mivel nem bíznak a Lightwoodokban, gondolták, őt keresik meg - már csak a személyes érintettsége miatt, de ezt nem lövöm le.
A hajó, ami Jace-t szállítja New York-ba, veszélyes csempészáru érkezik. Így tehát nem meglepő módon Jace megérkezése új családjához egyáltalán nem ment könnyen.
A csemegefaktor elég magas a történetben: kapunk a kis Alecből, a kis Izzyből és a kis Jace-ből, valamint Zakariás testvér emlékeiből is. Rengeteg utalást rejtettek el a szerzők, pl. Alec már mutatkozó melegsége is téma.
Megtudhatjuk, hogyan fogadta Alec és Izzy az új testvérüket és hogy úgy egyáltalán a Lightwood szülők hogy álltak a jövevényhez. Ami igazán izgalmas: elhangzik, hogyan is kapta Jace a becenevét.
Néhány utaláson kifejezetten jót mosolyogtam, pl. amikor Izzy arról beszél, hogy a vámpírok undik vagy épp a kis twilightos utaláson - És mióta vagy tizenöt?
Érdekes volt elmerülni a Néma Testvér Jem fejében is, azt hiszem, eddig még egyik írásban sem mutatkozott meg ennyire, hogy Zakariás mennyire küzd. Az érzései egyre jobban tűnnek el és nagyon erősen küzdenie kell, hogy a legmélyebb érzéseit, a Tessa és Will iránt érzett szeretetét még őrizze magában.
És bármilyen meglepő, ebben a nagyon vadóc, harcias, bizonyítani akaró kis katona Jace segít neki - még úgy is, hogy Zakariás ezen a ponton még nyilván nincs tisztában vele, hogy ki is Jace valójában. Élveztem látni a kis Jace-t, olyan volt, mint egy kis felnőtt - nagyon Árnyvadászos, és összetörte kicsit a szívem, ahogy eszembe jutott, pontosan milyen neveltetés is vezetett idáig.
Ha pedig ott van nekünk Jem és Will, no meg Jace és Alec első találkozására készülünk, természetesen nem maradhat el egy kis beszélgetés a parabatai kötelékről sem. Ezt a jelenetet, és azt, ahogyan erre Jace reagál, nagyon élveztem.
Szintén egyre jobban érdekel Raphael és Lily kapcsolata, bár igazából tudjuk, hogyan sülnek majd el a dolgok, szóval...
Összességében jó adag nosztalgiafaktorra építés van ebben a novellában, de bevallom, számomra azért nem lett kedvenc. Valahogy hiányzott nekem belőle a könnyedség, és kicsit olyan érzésem volt, hogy csak azért lett ez a sztori, hogy lássuk a kis Jace-t, Alecet és Izzyt. És mivel a történet maga nem volt igazán ütős, ezért megtűzdelték jó nagy adag nosztalgiával, sok régi ismerős tűnik fel és sok utalást kapunk, hogy kicsit megpróbálják elfedni, hogy amúgy a sztori nem lett igazán kidolgozva. Ami sajnálatos, mert ez ennél sokkal jobb is lehetett volna.
Az első kötet a Son of the Dawn címet kapta, és tulajdonképpen Jace New York-ba érkezésének kicsit felspékelt története ez.
A sztori elején természetesen az Árnypiacon nyitunk, méghozzá Zakariás testvérrel, aki gyakorlatilag a narrátora lesz a sorozatnak, akik végigvezet minket mindenen. A nyitójelenetben két régi ismerős bukkan val, Raphael és Lily, akik segítséget kérnek Zakariástól. Hallották, hogy ő nyitott Néma Testvér, aki gyakran megfordul az Árnypiacon, és mivel nem bíznak a Lightwoodokban, gondolták, őt keresik meg - már csak a személyes érintettsége miatt, de ezt nem lövöm le.
A hajó, ami Jace-t szállítja New York-ba, veszélyes csempészáru érkezik. Így tehát nem meglepő módon Jace megérkezése új családjához egyáltalán nem ment könnyen.
A csemegefaktor elég magas a történetben: kapunk a kis Alecből, a kis Izzyből és a kis Jace-ből, valamint Zakariás testvér emlékeiből is. Rengeteg utalást rejtettek el a szerzők, pl. Alec már mutatkozó melegsége is téma.
Megtudhatjuk, hogyan fogadta Alec és Izzy az új testvérüket és hogy úgy egyáltalán a Lightwood szülők hogy álltak a jövevényhez. Ami igazán izgalmas: elhangzik, hogyan is kapta Jace a becenevét.
Néhány utaláson kifejezetten jót mosolyogtam, pl. amikor Izzy arról beszél, hogy a vámpírok undik vagy épp a kis twilightos utaláson - És mióta vagy tizenöt?
Érdekes volt elmerülni a Néma Testvér Jem fejében is, azt hiszem, eddig még egyik írásban sem mutatkozott meg ennyire, hogy Zakariás mennyire küzd. Az érzései egyre jobban tűnnek el és nagyon erősen küzdenie kell, hogy a legmélyebb érzéseit, a Tessa és Will iránt érzett szeretetét még őrizze magában.
És bármilyen meglepő, ebben a nagyon vadóc, harcias, bizonyítani akaró kis katona Jace segít neki - még úgy is, hogy Zakariás ezen a ponton még nyilván nincs tisztában vele, hogy ki is Jace valójában. Élveztem látni a kis Jace-t, olyan volt, mint egy kis felnőtt - nagyon Árnyvadászos, és összetörte kicsit a szívem, ahogy eszembe jutott, pontosan milyen neveltetés is vezetett idáig.
Ha pedig ott van nekünk Jem és Will, no meg Jace és Alec első találkozására készülünk, természetesen nem maradhat el egy kis beszélgetés a parabatai kötelékről sem. Ezt a jelenetet, és azt, ahogyan erre Jace reagál, nagyon élveztem.
 |
| Forrás |
Szintén egyre jobban érdekel Raphael és Lily kapcsolata, bár igazából tudjuk, hogyan sülnek majd el a dolgok, szóval...
Összességében jó adag nosztalgiafaktorra építés van ebben a novellában, de bevallom, számomra azért nem lett kedvenc. Valahogy hiányzott nekem belőle a könnyedség, és kicsit olyan érzésem volt, hogy csak azért lett ez a sztori, hogy lássuk a kis Jace-t, Alecet és Izzyt. És mivel a történet maga nem volt igazán ütős, ezért megtűzdelték jó nagy adag nosztalgiával, sok régi ismerős tűnik fel és sok utalást kapunk, hogy kicsit megpróbálják elfedni, hogy amúgy a sztori nem lett igazán kidolgozva. Ami sajnálatos, mert ez ennél sokkal jobb is lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések