Megnéztem! - Trónok harca 8. évad 2. rész

Amennyire kritizáltam az első részt, annyira imádtam a Trónok harca finálé második részét!

Kicsit olyan érzésem volt a rész nézése közben, hogy az első résszel altattak, letudták azokat a kötelező dolgokat, amikre mindenki számított - pl. első találkozások. A második részben vették ezt - szinte - mind, és csavartak rajtuk egyet.

Csapjuk is a lecsóba, mert rengeteg dolog történt!

A nyitójelenetben Jaime tárgyalását láthatjuk, aminek a dinamikája nekem nagyon tetszett. Dany és Sansa együttes erővel támadják, és minden okuk megvan rá - igaz, Dany azzal is tisztában van, hogy nem véletlenül hívták őrültnek az apját. Jaime reakciójában kifejezetten tetszett, hogy nem csapott át védekezőbe, hanem őszintén bevallotta, miért tette, amit tett és hogy újra megtenné. Sejtettem, hogy Tyrion a védelmére kel majd, de bevallom, Dany reakciója kicsit idegesített - bár nem volt indokolatlan. Persze a jelenet csúcspontjai a vége felé jöttek: Bran beszólása mindent vitt, nagyon jót mosolyogtam rajta és értékeltem, hogy Bran, ugyan nem akart még több olajat önteni a tűzre, azért kicsit mégis odabökött. Ezután következett Brienne mentőakciója, ez pedig nagyon megható volt - Jaime és Brienne megható jelenetei között az elsők. Nem is vártam tőle kevesebbet, Sansa előtt pedig le a kalappal, amiért ilyen hideg fejjel és okosan hozott döntést. 

Egyébként ha már elindítottuk a Jaime vonalat, menjünk is végig rajta. Nagyon örültem, hogy Bran és Jaime megkapták a közös jelenetüket, így, hogy Bran nem borította a bilit a tárgyaláson, szerintem erre óriási szükség volt. És szerencsére jól is sikerült.

Ennél sokkal érdekesebb volt az út, amit Jaime és Brienne bejártak. Amúgy is imádom ezt a kettőt, de amit ebben a részben műveltek... Három nagy lépés volt ez: Brienne kiállt Jaime mellett, Jaime kérte, hadd csatlakozzon a Brienne irányította katonákhoz és persze Jaime lovaggá ütötte Brienne-t. Már a másodikat is nagyon szerettem, bár kicsit értetlenül figyeltem, Brienne miért nem bólintott azonnal, de a lovaggá ütés... Komolyan mondom, olyan kielégító élmény volt, hogy le se tudom írni. Szívem szerint felkiáltottam volna örömömben és mindenkit megöleltem volna. Brienne nagyon rászolgált, és így, hogy Jaime tette meg, lett kerek minden. Gyönyörű történet ezé a kettőé és a lovaggá ütés nagyon intim pillanatra sikeredett. Még meg is könnyeztem és a show egyik legemlékezetesebb jeleneteként őrizgetem majd. Erre a jelenetre egyébként még visszatérünk, de előbb...

Dany és Tyrion kapcsolatáról már szó esett, ennek érdekes szeletkéje volt Ser Jorah és Dany közös jelenete. Nem mindig szerettem Jorah-t, de ebben a részben kifejezetten. Két nagyon jó tanácsot ad Danynek, amiért le a kalappal - bár lassan már tényleg rettenetesen szánom Jorah-t azért, ahogyan mindig beáldozza a saját érdekeit azért, hogy Danynek jó legyen. Talán az lenne a legszebb, ha Danyt védelmezve érné a halál...

Aztán volt Danynek még egy nagyon érdekes beszélgetése, méghozzá Sansával. És úristen, ez a jelenet! A Trónok harca a feszültséggel nagyon jól bánik, és ez ebben a jelenetben is látszott. Ennek a kettőnek már nagyon le kellett ülnie beszélgetni egymással. Ahogy már írtam, kifejezetten ironikus, sok szempontból milyen hasonló utat jártak be és mennyi hasonló tapasztalatuk volt - ezek abszolút indokolnák, hogy jóban legyenek, de a körülmények nem kedveznek a kapcsolatuknak. Ebben a beszélgetésben viszont a feszültség mellett ez is megvillant - volt egy pillanat, amikor mindketten érezték, hogy valóban, jóban tudnának ők lenni. De persze a körülmények... Örülök neki, hogy nem lettek hirtelen puszipajtások, az sok lett volna a jóból, de ez a beszélgetés pont tökéletes volt. (Ó, és a beszélgetés tartalmából hadd emeljem ki Sansa okoskodását, amit imádtam, főleg, amikor Tyriont védte ő is.)

Sansával sok minden történt az epizódban, amiről még nem írtam, az a Sansa-Theon jelenet. Nagyon meglepett, de meglepő módon megkönnyeztem a találkozásukat. El is csodálkoztam magamon, mert egy sor találkozás volt az első részben, amit nagyon vártam, de érzelmileg mégsem mozgatott meg igazán - most viszont Theon és Sansa találkozása olyan nagyszerű volt, hogy bizony, kicsordult egy könnycsepp.

Ebben az epizódban több olyan jelenet is volt, amiben sok-sok szereplő gyűlt össze egy helyen, és ezek meglehetősen jól is sikerültek. Az első ilyen a tárgyalás volt, aztán következett a hadigyűlés. Ugyan nagyon sokat nem tudtunk meg belőle, de érdekes kérdéseket vet fel, amiket Bran mondott - ez alapján rá vadászik az Éjkirály. De vajon miért? 

A következő ilyen a tűz melletti beszélgetés volt, ahol az a bizonyos lovaggá ütés is megtörtént. Szerencsére a jelenet ennél sokkal hosszabb volt, több részletben kaptuk, és helyet kapott benne a humor is. Mivel ez egy elég érzelmes részre sikeredett, nagyon örültem minden apró nevetésmorzsának. Ennek egy részét a Tyrion-Podrick páros ivása szolgáltatta egy másik részét pedig Tormund, akire mindig lehet számítani. Ugyan nekem ez az óriástej dolog kicsit sok volt, de ezzel együtt is bőven szuperre sikeredett az egész. A jelenet megkoronázása pedig Podrick éneke volt, amiről abszolút a Gyűrűk ura Pippin dala jutott eszembe, de jó értelemben. Csatára készül mindenki, és az utolsó pillanataikat montázs formájában nézhetjük meg. Tökéletes megoldás volt, érzelmileg telitalálat. Ahogyan az is, hogy a végefőcím alatt visszaköszön a zene. 

Innen rögtön átcsapunk Dany és Jon nagy beszélgetésébe. A jelenet dinamikája itt is jó volt, Dany szinte már mentegetőző-bocsánatkérő meséléséből átcsapunk az igazságba és Dany is eljut a felismerésig. Érdekes adalék, hogy az első, ami eszébe jut, nem az, hogy Jon az unokaöccse, hanem az, hogy ő a trón jogos örököse. Meglepiiiii! Tipikus, hogy közben megszólalt a harcba hívó kürt, de nem zavart, ennyi lebegtetés szerintem mindenképp kellett.

De kicsit ugrottam egyet, sok minden történt még.

Nagy port kavart Arya és Gendry szála ebben a részben. Az első közös jelenetüket, amiben Gendry próbálja meggyőzni Aryát, hogy húzza meg magát, imádtam. Gendry részéről tetszett a húzódozás, Arya meggyőzési módja pedig nagyszerű - nagyon jót nevettem, megint csak szavak nélkül sikerült ütnie a sorozatnak. Gendry reakciója! xD

Aztán persze jött az a bizonyos szexjelenet, ami elég megosztóra sikerült. Bevallom, először nagyon meglepett, egyáltalán nem készültem ilyesmire - mármint nagyon szerettem ezt a párost, de kicsit gyors volt ez az ugrás. Másrészt tetszett, hogy az egészet Arya kezdeményezte és irányította, ez nagyon illett hozzá. Előjött egy kicsit érzelmesebb oldala is, amit már jó ideje nem láttunk. (Ó, és végre tudja Arya is, hogy ő Robert fia - és hozz, egyesült és Stark és egy Baratheon. A harmadik generációra csak összejött, miután Robertnek és Lyannának meg Sansának és Jeffrey-nak nem jött össze.)

És akkor még néhány szuper dolog, teljesen random: Tyrion és Bran beszélgetését végül nem láttuk, de kíváncsi vagyok, lesz-e jelentősége, hogy Tyrion rákérdezett a történetére. Aztán ott volt az a jelenet, amikor Jon köszönte az Őrségből megmaradtakat: Tormund becsapódása nagyon viccesre sikerült, amikor pedig hárman újra a "falon" álltak, kicsit megint kerek lett minden - Sam húzása pedig még egy kis humort csempészett a részbe. Szintén érdekes adalék volt Ser Jorah és Lady Mormint találkozása, egyikük sem okozott csalódást. Aztán persze ott volt Jorah és Sam megható pillanata, bár bevallom, én nem tudtam közben nem arra gondolni, milyen furcsa, hogy egyikük Jonhoz, másikuk Danyhez hűséges végtelenségig, és bár ők ketten ilyen jóban vannak, de a "másik" protezsáltjával már egészen más a helyzet.

Ó, és még egy fontos dolog: nem volt Cersei. És bakker, hogy én ennek mennyire örültem! Amúgy sem bírom, most meg aztán különösen érdektelen, hogy mit csinál a trónnál, miközben minden lényeges északon zajlik.

Összességében kifejezetten imádtam ezt a részt, tele volt meglepetésekkel és megható pillanatokkal. Persze már a csatára készülünk, így egy jó adag búcsúzkodás is belefért, legalábbis érzésre - és tökéletesen sikerült. Arra viszont még gondolni sem akarok, kiktől lesz ez valóban a végső búcsú.