Breaking News

Megnéztem! - Trónok harca 8. évad 3. rész

Azt hiszem, mindenki erre a részre várt, amióta elkezdődött a Trónok harca 8. évada - de igazából már sokkal régebben. Összecsapnak a holtak és az élők, az Éjkirály és a főhősök. 

Ráadásul elég komoly beharangozó kampányt is kaptunk, amiből kiderült, ez egy nagyon hosszú rész lesz, hogy nagyobb csatára számíthatunk, mint bármelyik Gyűrűk ura csata és egyébként laza 55 napon keresztül forgatták, éjszaka! 

Naná, hogy nagyok voltak a várakozások, ez nem is kérdés. És bejött?




Innentől a bejegyzés spoilereket tartalmaz a 8. évad 3. részéből!

Én is azok közé tartozom, akik felkelnek a Trónok harca aktuális részeiért, bár nem fogok hazudni, annak ellenére, hogy elég gyorsan kipattantam az ágyból az ébresztőre (sőt, ami azt illeti, valamivel az ébresztő előtt már fel is ébredtem - talán a nagy várakozás miatt), azért nem volt ez egy könnyű ébredés. 

Egész hétvégén a Könyvfesztiválon voltam, vonatoztam-tömegközlekedtem, rengeteg élmény ért, rengeteget gyalogoltam, és ennek okán a tegnapi korai lefekvés sem sikerült. 

De természetesen meg kellett néznem a részt még meló előtt, mert ha nem - spoilerek, spoilerek mindenütt. Meg egyébként is - tudnom kellett! 

A helyzet az, hogy nem nagyon szoktam nézegetni a főcím alatt a neveket, de most, ha nem is először, de a ritka alkalmak egyikeként néztem - kár volt. Ugyanis elég gyorsan lelőttem magamnak a poént, hogy a Vörös boszi fel fog bukkanni... Az az egy vigasztal, hogy ez viszonylag hamar megtörtént. 

Na de valamiféle logikai sorrendet tartsunk, kezdjük azokkal a dolgokkal, amik tetszettek. (Mert sajnos lesz bizony nem egy olyan dolog, amivel nem vagyok elégedett - de a köveket tartogassátok a végére.)

Imádtam azt, ahogyan ez a rész elkezdődött. Azt hihettük volna az előző rész végéből, hogy már mindenki csatasorban áll, de azért nem teljesen volt így. És különösen hálás vagyok, amiért a készítők végre megmutattak valamit, amit a nagy csatajelenetek egyáltalán nem vagy legalábbis csak futólag szoktak. A csata előtt a rákészülés percei brutálisak lehetetnek lélektanilag, tele feszült várakozással, bizonytalansággal, félelemmel, erőgyűjtéssel... Nagyon tetszett, ahogy ezt is megmutatta a Trónok harca, és igazából ebben a tekintetben azt érzem, olyat mutattak, amilyet még senki sem.



Ezt pedig szépen tovább is vitte a rész, a csata alatt voltak pillanatok, amikor alig tudtam ülve maradni és nézni, olyan feszült voltam. Különösen nagyot ütött nálam, amikor megindult a Dothraki sereg a tüzes szablyáikkal, amik aztán szépen, lassan, sorban elaludtak. Fájdalmas volt nézni. Anélkül, hogy a nézőpontkaraktereink bármit láttak volna abból, mi történt velük. Csillagos ötös.

A csata taktikai felépítése is nagyon tetszett, kifejezetten élveztem nézni például, amilyen átgondoltan visszavonult a sereg, szépen meg volt komponálva, láthatóan abszolút fel voltak készülve rá, hogy előbb-utóbb visszavonulót kell majd fújni.

Az is nagyon hatásos volt, amikor a két sereg végre összetalálkozott. Nem egyszerűen szembekerültek egymással, hanem szinte áradatként hömpölyögve érkezett a halottak serege, megállíthatatlanul elárasztva mindent.

Ebből fakad az is, amiért viszont nem hiszem, hogy látványvilágban valóban többet/jobbat nyújtott, mint a Gyűrűk ura csatái. A legtöbb ilyen fantasyben epic csatákat láthatunk, ahol persze kapunk kaszabolást is, de szépen kiemelik az egyéni hőstetteket és a nagy párharcokat, ahol jól körülhatárolhatóan van a "jó" és van a "rossz" és mindkét fél valamiért nagyszerű - hiszen a hős számára nem lenne olyan nagy a hőstett, ha a gonosz nem lenne ügyes, erős, legyőzhetetlennek látszó vagy legalábbis ugyanolyan erős. 

Ennél a csatánál viszont egyáltalán nem erről volt szó. A főszereplők nagyrészt arctalan zombikkal küzdenek, akik mindenféle harci technika nélkül, valóban zombiként támadnak. Így pedig Brienne-nek, Jaime-nek és a többieknek igazából "csak" kaszabolásra jut idejük. Az ilyen jelenetekben megszokott nagy összecsapások így elmaradnak.

Ettől persze ez a csata nem rosszabb, csak más. Viszont hatásában talán kevésbé epic ennek köszönhetően.

Azt sem vetném a készítők szemére, amiért sokan panaszkodnak, mégpedig, hogy annyira sötét volt minden, hogy nem is látták, mi történik. Persze a "szerezz jobb tévét" beszólások túlzásnak tűnnek, mert a panaszkodókat is megértem, tényleg sötét volt. Viszont úgy gondolom, ez a koncepció része, kb. ennyit láthatnak a katonák a csatában tényleg. És még indokolható is, nem véletlenül Éjkirály az Éjkirály.


A nagy vitát kavaró Arya ölte meg az Éjkirályt dolog szerintem nagyon jó csavar, igaz, én sem erre számítottam, és bár nagyon tetszett a jelenet, még mindig kicsit kényelmetlen érzés. Gondolkoztam rajta, hogy miért és igazából rájöttem: a foreshadowing volt a gond. Jó, ha vannak váratlan fordulatok, de amikor valamit ennyire előkészítenek, akkor furcsa, amikor nem teljesül be. Gondolok itt az olyan jelenetekre, mint amikor nagyon feltűnően mered egymásra Jon és az Éjkirály.

Illetve nem tudok elmenni Arya megjelenésének logikátlansága mellett. Látunk egy teljes jelenetet Aryával arról, hogy még a könyvtárat is ellepték a hullák, majd bemenekülnek a csarnokba és a magukra zárják. A következő jelenetében pedig egyszer csak megjelenik - és nem csak a hordányi, épületben kerengő hulla mellett ment el gond nélkül, hanem a fát körülvevő összes hulla és az Éjkirály parancsnokai mellett is. Sajnálom, de nekem nagyon hosszan kellene ezt magyarázni ahhoz, hogy ebben a formában el tudjam fogadni.

És sajnos nem ez volt az egyetlen logikátlanság, vagy legalábbis furcsa fordulat. A Vörös boszorkány jövetele minimum váratlan volt, Szellem állandóan hirtelen megjelenik, majd eltűnik, de harcolni még véletlenül sem látjuk, Aryához hasonlóan Jorah Mormont is pillanatok alatt ugrik a hullák közé, de talán még ezeknél is sokkal durvább: nem gondoltam, hogy pont erről a sorozatról írok majd ilyet, de a készítők nem mertek ölni.

Pontosan azért, mert a Trónok harcáról van szó, szerintem a legtöbben nagyon felvérteztük magunkat az érkező halálokra - de minek? Én még zsepit is készítettem magam mellé, de megint csak - minek?

Voltak persze halottaink, de bevallom, én ezekre a halálokra abszolút felkészültem, ráadásul egyikük sem igazán fontos főszereplő. Lady Mormont halála fájdalmas, de hősies volt - abszolút számítani lehetett rá, már csak abból is, hogy eredetileg epizódszereplőnek szánták. Jorah Mormont halála ugyanígy - neki így kellett távoznia, Danyt védve a csatában. Oké, itt fájdalmas, hogy búcsút inthetünk a háznak, de azért még mindig nem vágott földhöz. Beric halála abszolút nem érintett meg, bár tetszett a keresztes áthallás. Aztán ott volt Edd, akinél kvázi megvontam a vállam, és persze Theon, aki legalább hősiesen távozott - de ez is bőven várható volt. Ja, meg a Vörös boszorkány teljesen értelmetlen öngyilkossága a végén. Na bumm.



Mindezt úgy, hogy a legtöbb fontos szereplő az első sorokban harcolt és mindenfelé hullahegyek hevertek. Sansa és Tyrion, de még kedvenc eunuchunk is gond nélkül átvészelte a kriptás meglepetést, Sam pedig gyakorlatilag csatára teljesen alkalmatlanul rohangál ide-oda, fekszik itt-ott, és még ő is túlélt mindent!

Hol vannak az igazán nagy veszteségek?

Mindezt úgy, hogy egyébként az Éjkirály azért a csata elején és közepén nem spórolt. Nagyon nagy ötlet volt a részéről a viharkeltés, így a sárkányokat eléggé leépítette. Ez egyébként váratlan fordulat is, mert szerintem sokan számítottunk a sárkányok fontos szerepére, a készítőknek pedig meg kellett oldania valahogy, hogy ne minden rajtuk múljon. Ezzel együtt nekem kevés volt a sárkányok szerepe, elmaradt a nagy harc a jégsárkány és Dany sárkányai között, pedig erre nagyon készült szerintem mindenki - nem ok nélkül.

Szintén nagyon hatásos húzás volt, amikor feltámasztotta a holtakat - köztük a kriptában lévőket is. Persze erre is számítani lehetett, de amikor vesztes helyzetben még egyszer csak felkeltek a holtak... hát, nem volt semmi. Igaz, kihagyott ziccer szerintem, hogy valaki a jó oldalról a saját korábbi bajtársa visszatért zombijával harcoljon. Mindenesetre a felkeltés hatásos volt, ott már tényleg óriási lett a feszültség. Már csak azért is, mert Jon ott maradt egyedül a hullák között a csatatéren.

Apropó, Jon és Dany. Eléggé csalódástkeltő mindkettőjük teljesítménye. Oké, értem én, hogy nehéz volt ilyen időjárási körülmények közepette a sárkányokon, na de amikor Dany a hullák között percekig a földön maradt, majd csodálkozott, hogy a hullák rávetették magukat a sárkányra - mégis mire számított, de tényleg? Ráadásul senkinek nem jutott eszébe, hogy nem lenne hülyeség egy sárkányüveg valamit neki is magával vinni, hátha egy zombi lecsap az ő sárkányára is? Vagy ő esik le és valamivel védekeznie kell? Komolyan gondolták, hogy konkrétan épkézláb fegyver nélkül kel útra egy ekkorának ígérkező csatában?



A legnagyobb csalódást mégsem ezek a logikátlanságok jelentették nekem, hanem önmagában az, hogy ilyen gyorsan lezongoráztuk ezt az egészet. Mert nem csak részeken keresztül készültünk erre a pillanatra, hanem gyakorlatilag az első évad óta, amikor először meghallottuk, hogy jön a tél. Adott egy főgonosz, aki irányítja az időjárást és gond nélkül felkelti a holtakat, ráadásul maga is tűzálló. Akitől évezredek óta rettegnek. Ja, és már sárkánya is van. Ennek ellenére egy rész alatt megölik. Anélkül, hogy különösebben csatázott volna. Hipp-hopp.

Innentől kezdve nagy eséllyel a sztori elmegy a "marakodjunk tovább a trónért" irányba. És ezt én bizony nagyon sajnálom. Nincs baj azzal, ha a trónért megy a harc, de azt gondolom, ez a rengeteg előkészítés méltatlanul gyors csatát hozott, már ami az Éjkirályt és a másokat illeti. És ehhez képest 3 további rész el fog telni a trónos csatározással, ami persze fontos, de hosszú távon sokkal kevésbé jelentőségteljes, mint az, hogy ki és hogyan győzte le az Éjkirályt és a másokat.



Ráadásul a rengeteg előkészítéssel nagyon megágyaztak a nagy rejtélyeknek. Például annak, hogy meg fogjuk tudni, mit jelentenek a rejtélyes mintázatok, amik már sokszor felbukkantak a sorozatban. Mit akart pontosan az Éjkirály és miért? Miért rajzolta fel állandóan azt a jelet?

Sok kérdés maradt megválaszolatlanul, és meglepne, ha ezekre ezután még választ kapnánk. Vagy ha mégis, akkor már kevésbé jelentőségteljes egy-egy ilyen információ, hiszen magunk mögött tudjuk már az egészet.

Ó, Tyrionról és Sansáról még nem ejtettem szót, pedig az ő pillanataikat nagyon szerettem, különösen ez a sír mögötti összenézés meg Sansa megjegyzése tetszett, hogy ő volt eddig a legjobb férje. Előrevetít ez vajon valamit?


Szóval bármennyire tetszett is, ahogy feszültséget teremtettek a készítők, bármennyi éjszakán át tartott is a csatajelenet forgatása, bevallom, én határozottan többre számítottam. 69 részen keresztül készültünk erre, és hopp, egy csettintésre vége lett. Szerintem szinte kevesebb ideig láttuk az Éjkirályt, mint Sam csetlését-botlását ebben a részben. Ami egy vicc.

Mindenesetre ez van, lássuk, mi jön ezután. Remélem, valami nagyon epic, mert bizony szükség lesz rá... A válaszokat meg talán majd a könyv megadja - csak éljük meg.




6 megjegyzés:

  1. Ennél szebben, jobban, tökéletesebben nem írhatta volna le senki. Teljes mértékben egyetertek veled minden szempontban. Engem is szinten az bosszant fel hogy 8 évadon keresztül lett felépítve az egész, és igen egy résszel el lett intezve az éjkiraly... A Tűz és Jég dala... Ez lett volna az egész sorozatnak a lényege...

    VálaszTörlés
  2. Egy kalap szar volt a 3. rész. A cikkben említetteken túl maga a csata is szar volt. Miért a síkságon vár a sereg ha van mögötte egy vár magas falakkal?

    VálaszTörlés
  3. Milyen hadvezér az aki a teljes lovasságát, az elit Dothraki hordát a csata elején beküldi a teljes sötétségbe, anélkül hogy egyáltalán látszódna az ellenfél, tudna valamit arról milyen sereg fogadja, milyen védelemmel.
    Meg is lett az eredménye...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan,aki tudta,hogy a halálba fognak menetelni, különben a dothrakik nem indultak volna el. Mindenki tudta, hogy mire számítson.

      Törlés
  4. Jonh a kocsmaban konyokol es azt mondja -olyat orditodtam,hogy a jegsarkany is beledoglott-G. Martin is a 8.evadra kisult a rendezok meg elfaradtak olyan gyenge az egesz hogy sajnalom ezt a masfel ev varakozast

    VálaszTörlés
  5. Isten barmai...ha az éjkirályra és a mások köré épült volna a sorozat, akkor az lenne a címe,hogy A mások harca, nem pedig a Trónok harca.
    Igen, 1 rész alatt kicsinálták az Éjkirályt, igaz végigvonult a falig, majd Deresig. Igen, nem jött be újra, amit öreg Nen mesélt, hogy évtizedes sötétség jött.
    Hol van az a szellem, mint mikor azt vártuk, nyírják már ki Joffreyt, vagy Ramseyt.
    Egyszer minden véget ér. Még lesznek jó részek ebben a maradék 3 részben.
    Véleményem szerint ha a fény ura vissza tudta hozni Dondarrion meg Havas Jont, akkor a sötétség istene vissza fogja hozni az Éjkirályt. Valami lesz, nem kell rögtön leszarozni mindent.

    VálaszTörlés