Jessica Park: Nyugtalan ​vizek {Értékelés + Nyereményjáték}

Jessica Park: Nyugtalan ​vizek

A blogturnéról

A Könyvfesztiválra jelenik meg Jessica Park Lélegezz velem! sorozatának második része, a Nyugtalan vizek a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Ebben a kötetben a viszonylag békés állóvizet Sabin karaktere kavarja fel, aki nincs annyira jól, mint amennyire mutatja magát. Blythe, Chris és Sabin újra padlóra kerül, és úgy tűnik, együtt kell megtalálniuk a sötétségből kivezető utat. Ha szeretnétek nyerni a könyvből egy példányt, akkor tartsunk a turné három bloggerével, és játsszatok.

Kapcsolódó bejegyzések:

Lélegezz velem!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789634573654
Sorozat: Lélegezz velem! 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,96)
Megrendelési link

Vihar készülődik, és a viharok fölkavarják a vizeket.
Blythe McGuire egy tragédia utáni lelki betegségéből kilábalva megtanulja, miként engedje el a múltat, és fogadja tárt karokkal a jövőt. Azt a jövőt, ami immár elválaszthatatlan a Shepherd testvérektől.
Közte és Chris között eget-földet rengető szerelem szövődik, ami messzire űz minden szívfájdalmat.
Sabinnel mély barátság köti össze, ami – mindkettőjüket meglepve – alaposan felkavarja az életüket. Ezt a barátságot teszi most próbára a fiú máig kísértő szörnyű múltja. Mert a megsebzett lélek irgalmatlanul sajog tovább.
Így most Sabin merül víz alá, ő kapkod levegő után, és félő, hogy az érzelmi zűrzavar mindhármukat olyan sötét örvénybe taszítja, ahonnét nem menekülhetnek. Bár Blythe megjárta a maga poklát, Sabin megmentése sokkal nagyobb áldozatot követel, mint a lány eleinte hitte. Bizalmas, szeretetteli kapcsolatuk segíthet, de úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat rávennie Sabint, hogy elfogadja a támogatását.

Az első mondat:

"Az óceán hideg vizébe rúgok, kinyitom a szememet, de csak a másodperc tört részére, azután elvakít a fény, és újra becsukom."

Véleményem

Hű, nagyon nehéz erről a könyvről mit írni - és ha megengeditek, először kicsit eltávolodnék tőle.

Szerintem az mindig nagyon nehéz, ha egy lezárt sorozathoz vagy egy alapvetően önállónak szánt kötethez újabb rész érkezik. Nem állítom, hogy megoldhatatlan feladvány, mert már sok olyat is láttam az olvasási pályafutásom alatt, aminél remekül működött. Viszont egy sor olyannal is találkoztam, ahol nagyon éreztem, hogy inkább csak az érzelmek és a könyv sikere vitte rá az írót az újabb részre, mint a tervezés. Különösen bajosnak érzem ezt a new adult és erotikus sztoriknál. Hiszen alapból nagyon nehéz ezeknél egyetlen pár sorsát több részen keresztül húzni úgy, hogy ne váljon rétestésztává, de ha legalább így tervezi a szerző, akkor nem lesz kerek a sztori már az első kötetben és van, ami továbblendíti. Aztán persze a folytatás érkezhet kvázi önálló kötet formájában is, amikor nem az első rész főszereplőinek a sorsát gördíti tovább a szerző, hanem valamelyik mellékszereplőből lesz az új főszereplő - ez szerintem remekül működik, az ilyen folytatásokat én magam is nagyon szeretem.

És akkor most ennek tükrében vegyük a Nyugtalan vizeket! Erre ugyanis azt tudnám mondani, hogy valamiféle furcsa hibrid. A nézőpontkarakterünk ugyanis Blythe marad. Viszont valójában nem az ő történetük folytatódik Chrisszel, vagyis nem teljesen. Amiért, illetve akiért ez a folytatás megszületett, az Sabin. Persze ettől elválaszthatatlan Blythe, mégis nekem nagyon furcsa választás volt ez a szemszög. Blythe félig kívül-félig belül szemszögből meséli a sztorit, és jobbára megmarad tyúkanyó üzemmódban - ez egyébként el is hangzik magában a regényben is. 

Tehát Blythe és Chris kapcsolata nagyjából ugyanolyan, mint az első részben. Óriási változásokon nem megy keresztül. Sabin és a többi testvér története az, ami halad előre. Ettől kicsit olyan érzésem volt, mintha egy YA regény a mostohanővér szemszögéből játszódna, nem a tényleges főszereplőéből. Ami persze lehetne érdekes csavar, de sajnos nekem itt nem működött. Végig azon töprengtem, miért nem Sabin fejében vagyunk. Miért egy külső szereplő szemszögéből követjük végig a benne végbemenő változásokat, amikor teljesen nyilvánvalóan sokkal jobb lenne a sztori, ha valóban Sabin fejében tartózkodnánk - az ő őrlődéseit, az ő problémáit ismernénk meg, nem pedig azt, hogy mit gondol róla Blythe. 

Ez már csak azért is szuper lett volna, mert így gyakorlatilag semminek nem volt jelentősége, amit Blythe úgy csinált, hogy nem volt ott Sabin. Beszélgetnek Chrisszel, random itt-ott szexelnek Chrisszel, de ezek csak úgy lógnak a levegőben, semmiféle súlyuk nincs. 

Ha csak annyi nem, hogy asszisztáljanak valami egészen el... nem mondok csúnyát, szóval valami egészen félrement szerelmi háromszögnek. Már a legelső jelenettől láttam közelegni ezt, ezt a furcsa Sabin-Blythe-Chris szerelmi háromszöget. Az írónő mentségére szóljon, nem a klasszikus módon közelíti meg a dolgot, de bevallom, engem így is idegesített. Sabint nagyon szerettem az első részben, de ezt a huzavonát, amit Blythe-dal ebben a részben műveltek, nem bírtam megszeretni. 

Jessica Park visszahozza a szereplők múltját is. Természetes, hogy nem tudnak elszakadni az őket ért traumáktól, hiszen ezek nem olyan dolgok, amik egy csettintésre megszűnnek létezni. Viszont azt gondolom, az első részben elég szépen körüljártuk a tragédiáikat, és így nekem ismétlésszaga volt a mostani "szenvedéseknek".

A regény végére szerencsére egy fokkal jobb lett a helyzet, amikor végre mindenki számára nyilvánvaló lett a szituáció. Persze nem állítom, hogy mindenki teljes egészében a helyén kezelte a dolgot. Sabin reakciója volt a legéletszerűbb, Chrisé túl könnyednek hatott, Blythe-dal pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Mondjuk az a plusz kis információmorzsa, amit megtudtunk hármuk kapcsolatáról - ha olvassátok, tudni fogjátok, mire gondolok - tetszett. 

Összességében sajnos azt kell mondanom, hiába olvastam Jessica Park bevezetőjét arról, mennyit gondolkozott, mielőtt megírta ezt a könyvet, én úgy érzem, kár volt, legalábbis a formát és a történetet számomra nagyon nem találta el. Szívesen olvastam volna egy külön sztorit Sabinról - a lovas szál és ami ott elkezdődött, nagyon érdekes volt így is, és még jobb lehetett volna -, de nem Blythe furcsán anyáskodó-szenvedő szemszögéből.

EGYNEK ELMEGY

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Jessica Park könyvei lesznek a mostani játékunk főszereplői. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az írónő valamely itthon megjelent könyvéből, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Igazságtalan az élet, de ezzel kell beérnünk. El kell fogadnunk, hogy élhessünk. Nem: azért, hogy boldogan élhessünk.”

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

04.21. Könyvvilág

04.2?. Deszy könyvajánlója

05.02. CBooks