Évértékelés #1 - Filmek és sorozatok

Ez egy könyves blog, ezért nem szoktam külön filmes-tévésorozatos összesítést megosztani, csak az adaptációkat szoktam említeni, de idén úgy döntöttem - miért is ne?

Szóval kicsit off-topic, de mégsem teljesen, érkezzen egy rövidebb összefoglaló arról, miket néztem idén, és mik voltak a kedvenceim!

Azt, hogy milyen filmeket és sorozatokat nézek, folyamatosan vezetem Snitten, ezért tudom megmondani, miket láttam idén. Fontos viszont megjegyezni, hogy csak azokat a filmnézéseket és a sorozatmegtekintéseket vezetem, amik újak - szóval ha egy filmet vagy epizódot már láttam korábban, azt nem jelölöm semmilyen formában. (Ez azért fontos, mert rengeteg újranézésem van.) 

A Snitt statisztikája szerint 218 óra 21 perc megtekintésem volt idén, ahogy említettem, csak az újdonságokat tekintve. 

Ez sok. Több, mint az előző években, de őszintén szólva nem bánom. Tudom, hogy a több "tévézés" nem olyasmi, amire sokan törekednek, de én végső soron a jó történeteket keresem, ezért szívesen nézek filmeket és sorozatokat is. 

Emellett fontos megemlítenem, hogy az év nagy részében teljes home office-ban dolgoztam, így sokkal könnyebb beépítenem az életembe az ilyesfajta tartalmak fogyasztását. Zenét hallgatni nem szeretek munka közben, de bizonyos sorozatokat remekül tudok pörgetni munka közben, illetve rengetegszer nézek újra filmeket és sorozatokat. Még tanulni is tudtam úgy, hogy a háttérben filmek mentek, nekem ez jobban működik, mint a zenehallgatás.

Áttekintés - Sorozatok

Az idei nézéseimben határozottan nagyobb szerepet kaptak a tévésorozatok, mint a filmek - már ami az új tartalmakat illeti. Újranézésekben azért a filmek mindig élen járnak.

Egyaránt voltak olyan sorozatok, amiket elkezdtem, és olyanok is, amiket az új évadokkal folytattam. 

Új sorozatként kezdtem bele a 19-es körzetbe, és nagyon reméltem, hogy szeretni fogom, ha már Grace klinika néző voltam régen, de sajnos nem jött be. Négy részt megnéztem, de nem tudott beszippantani, és már nem is fogok visszatérni hozzá.

Hasonlóan járt Az újonc című széria, amit TikTokon látok rendszeresen, ezért nagyon reménykedtem benne. A 19-es körzetnél jobban szerettem, ezt 9 részig néztem, viszont utána elkezdtem mást, és nem nagyon volt vágyam visszatérni. 

Új sorozatként kezdtem bele a Pulzus című kórházas Netflix sorozatba is, bevallom, reméltem, hogy ez lesz az új Grace klinikám. Az eleje kicsit kusza volt, de az alapötlet tetszett, végig is néztem az évadot, és a végére meg is szerettem. Aztán kaszát kapott...

Ledaráltam a tavasszal nagy port kavart Kamaszok sorozatot is. Értem is, meg nem is, miért lett ekkora őrület körülötte. Valóban érdekes a téma, beletenyerel egy-két kérdésbe, de azok alapján, amiket olvastam róla, őszintén szólva többet vártam.

Új sorozatom volt idén a Szellemgimi, az Étoile és A boszorkányok elveszett könyve is, ezekről később írok bővebben. 

Nyáron elkezdtem az Olympo című sorozatot is a Netflixen, részben érdekesnek találtam ennyire más szerepben látni Az ablakomon át főszereplőjét, részben sportrajongóként a sportos témát is. Bár nagy szerelmem nem lett, voltak benne határozottan idegesítő dolgok, mindig volt valamilyen szál vagy kérdés, ami miatt folytattam, és be is fejeztem az évadot. Azóta szintén kaszát kapott... 

Belevágtam az Outlander spin-off sorozatába, a Vér a véremből címűbe is, amitől nagyon sokat vártam, rettentő kíváncsivá tett. Az első részt megnéztem, aztán beleszaladtam egy-két spoilerbe, mivel odakint egy epizóddal előrébb jártak, mint nálunk. Az egyik dolog, amit nem szeretek az Outlanderben olyasmi, ami végül ebben a sorozatban is előkerült bizonyos formában - nem akarok spoilerezni -, ez pedig kicsit elvette a kedvem a folytatástól. Bele- belenéztem abba, mi történik, de az első rész után nem folytattam rendesen. Talán majd később... 

Az évem egyik legviccesebb "folytatása" A nyár, amikor megszépültem volt. Hogy miért vicces? Nos, azért, mert sem az első, sem a második évadot nem néztem. Ellenben a harmadikat! Sosem szoktam ilyet csinálni, de egy ponton itt azt mondtam, tudjátok mit? Nem érdekel. A regények közül az elsőt olvastam, de annyira nem tetszett, hogy folytassam. A végére viszont kíváncsi voltam, így annak idején ezt már előre direkt elspoilereztem magamnak. Kíváncsi voltam, a sorozat készítői mit kezdenek egy ilyen helyzettel, változtatnak-e a végkifejleten. Ráadásul a 3. évad első előzetesének hangulatát is imádtam. Így végül úgy döntöttem, mellőzöm a rengeteg drámát az első két évad kapcsán, és rögtön a finálét nézem. Azóta se bántam meg.

Szintén a folytatások közé tartozik A szellem ereje, ami nagy kedvencem lett, megint teljesen utolértem a sorozatot, várom a folytatást. Ugyanígy vagyok A Fehér Lótusszal.

A folytatott sorozataim közé tartozik a Fallout, amit a párommal nézünk, és kicsit lemaradtunk az első évad végével, de lezártuk, hamarosan elkezdjük a friss 2. évadot is. 

Ahogy Facebookon többször megosztottam, folytattam a Maxton Hall sorozatot is, itt az első négy részt egyben néztem meg, utána pedig egyesével a következőket, az évad kínzó vége után nagyon várom a harmadik évadot.

Félig-meddig tartozik csak ide, de megnéztem a Zootroplishoz készült kis antológiasorozatot is, a Zootropolis+-t. Mivel nagy lemaradásban voltam, elejétől a végéig még a filmet sem láttam, a karácsonyi szünetben viszont megnéztük, és akkor már rögtön hozzávettük ezt is. 

Szintén a decemberben néztem meg az Eras Tour doksifilm-sorozatot, a The End of an Era is azok közé a sorozatok közé tartozott, amiknél mindig megnéztem azonnal a frissen kijött részeket. Szerettem, de mivel sok kérdésem maradt még, sok témáról szívesen hallottam volna még, simán elbírt volna ez több részt is szerintem. (Pl. technikai részletekről is szívesen hallottam volna, többet arról, hogyan válogatták össze a dalokat, az összes rajongók által kezdezményezett dolgot, és ha nagyon akarnám, tudnám még sorolni.) Mindenesetre szerethető volt, és sokkal meghatóbb, mint amilyenre számítottam.

Említést érdemel még két sorozat, amiket elkezdtem, de egyelőre csak egy-két részt láttam. Az egyik A luxusbunker, amit teljesen random kezdtem el, és ha akkor lett volna időm rá, valószínűleg már végignéztem volna. Nagy eséllyel még lezárom, de kicsit visszatart, hogy az első két rész élménye már nem olyan friss.

A másik a Munkaügyek, amiből én is sok részletet láttam már az évek során, és mindig mondogattam, hogy meg kéne már nézni, de sosem cselekedtem. Most felfújtam magam, és elkezdtem az elejéről, de tényleg csak néhány epizódot néztem meg eddig.

Mozi

Idén keveset voltam moziban, számításaim szerint összesen háromszor. Ebből kettő premier előtti megtekintés volt: a Marked Men és a Regretting You adaptációja. A harmadik film az új Superman volt. 

Többet kéne moziba járni, szeretek is - viszont úgy érzem, egyre gyatrább a felhozatal. Ráadásul amikre korábban garantáltam mentem, kérdés nélkül, a Marvel filmek voltak - itt viszont a rengeteg tévésorozat őrült lemaradást hozott az életünkbe, pedig korábban up-to-date-ek voltunk folyamatosan. És minél jobban lemaradtunk, annál nehezebb a felzárkózás, cserébe viszont sok jót nem hallottunk... így ezek a fix mozizások is elmaradoztak. 

Áttekintés - Filmek

Tehát idén megnéztem a Regretting You adaptációját, ezt egyébként szerettem, őszintén szólva sok drámára számítottam, és nem gondoltam, hogy ennyi humor bele fog férni, nagyon jókat nevettünk rajta.

A Marked Men már egy fokkal gyengébbre sikerült, nem is minden változtatást értettem, és vagy én vagyok már tényleg nagyon boomer, vagy helyenként tényleg túlságosan fiatalos akart lenni. 

A Superman a harmadik film, amit moziban láttam. Én szerettem ezt a feldolgozást, szerintem jó az új színész, azzal együtt, hogy én Henry Cavillt is szeretem. Valószínűleg én vagyok a kisebbség, de én sajnálom, hogy átugrottuk a sztori szokásos elejét - nem annyira a nagyon fiatal részt, de a Loisszal való megismerkedést, a találgatást én hiányoltam, nekem mindig ez az évődés a Lois és Clark kapcsolat kedvenc része, valószínűleg a romantikus lelkemmel összefüggésben. Értem, miért nem akarták újra ezt bemutatni, ettől viszont én még megnéztem volna, és nagyon sajnálom, hogy ezzel a két, egyébként szerintem jól eltalált színésszel sosem fogjuk látni a kezdeteket.

Komolyabb vonalról megnéztem a Pelicot esetről szóló dokumentumfilmet HBO Maxon, ez az ügy még mindig elborzaszt.

Könnyedebb vonalról láttam még a Képtelenség című filmet, óriási szerelem nem lett, de egyszer nézős romkomnak tök oké.

Hasonlóan éreztem az Egy másik Párizs című filmmel kapcsolatban. Nagyon érezni, hogy Netflix, a háttér állandó homálya rettentő idegesítő, viszont a sztori vicces, könnyed, egyszer nézők romantikusnak jó volt. 

Elég jóban szoktam lenni Sofia Carson filmjeivel is. Idén kettőt láttam, mindkettő adaptáció. Az Álomlista amolyan semmi extra, kávéval tök oké nézés volt, de semmiképp sem a jobb Carson filmek közé sorolnám. Az oxfordi éveimet én olvastam könyvben, szóval bizonyos dolgokra számítottam, és bár tudom, sokan utálták a filmet, én igazából nem. Ez is amolyan egyszer oké, de semmi extra nézés volt, újranézni nagy eséllyel egyiket se fogom. 

Erre a listára tenném a karácsonyi filmet is, amit megnéztem - többet terveztem, de csak ez lett belőle. A Karácsonyi pezsgés címe csillagos ötös, tudom, hogy Taylor Swifttől függetlenül létező kifejezés a Champagne Problems, de szinte biztos vagyok benne, hogy a marketingesek fejében ott volt az áthallás. A film semmi extra, újranézni nem fogom.

És ha már Netflix, itt kell megemlítenem az idei évem legrosszabb filmjét, a Mocskos játékokat. Ne kérjétek, hogy felidézzem, mi volt benne, az agyam jótékonyan törölte. Úgy voltam vele, nem angolajkú romantikus film, ezeket szoktam szeretni, vagy legalábbis általában nem borzalmasak - de ez igen, ne pocsékoljátok rá az időtöket.

A vicces folytatások közé tartozik A mi hibánk is - azért vicces, mert a második filmet nem voltam hajlandó megnézni. :D Láttam belőle részeket, kb. tudom, mi volt benne, de alapvetően úgy vagyok vele, hogy amikor egy ilyen típusú romantikus sztoriból trilógiát csinálnak, az szinte biztos, hogy a második rész egy nyújtatott, szenvedős maszlag, aminek a vége elkerülhetetlen szakítás, hogy aztán tudjanak mire építeni a folytatásban. Ez már a sokadik ilyen, én már nem szenvedem végig őket. De a harmadik részt megnéztem, különösebben nem voltam ettől sem elájulva, de félbe se hagytam, érdekelt már a vége. Az angol váltotatot valószínűleg skippelem, ennyi szerintem nincs ebben a sztoriban. 

És végül meg kell említenem a három filmet, amit igazán szerettem az idei szórásból: a Zootropolist, aminek csúnya módon nem akartam igazán esélyt adni korábban, és a két másik filmet, amit majd inkább csak a legek között emelek ki lentebb.

Mondanám, hogy jövőre majd igyekszem kicsit a filmek oldalára vinni a hangsúlyt a sorozatokhoz képest, de majd meglátjuk, hogy alakul. Mindenesetre most tényleg elég kevés új filmet néztem.

A sorozat, amit a legtöbbet néztem

Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály

Az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály a tavalyi évem felfedezése volt. Ugyan nem vagyok óriási nyomozós sorozat rajongó, időnként egy-egy ilyenre rákattanok. Épp túl voltam a 911 darálásán, amit szintén remekül tudtam munka mellett nézni, amikor sokadszor jött szembe velem ez a széria. Többségében nemi erőszak ügyek vannak benne, szóval egyáltalán nem habkönnyű történetek, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem hatnak rám nyomasztóan a mindennapokban.

Az évem legbrutálisabb darája

Szellemgimi

Határozottan ennek az évnek az egyik nagy felfedezettje volt számomra a Szellemgimi, vagyis a School Spirits. A címmel már többször találkoztam korábban, de csak idén jutottam el odáig, hogy tényleg rá is nézzek, miről van szó. 

És húúú, ez a történet! Adott a főszereplőnk, akit meggyilkolnak a gimiben, és a suliban ragad a túlvilágon - jó néhány másik olyan tini társaságában, akik az iskolában haltak meg. Valami azonban nem kerek a történettel, ugyanis egyáltalán nem emlékszik a halálára. Úgyhogy igyekszik kideríteni, mi történt vele valójában. 

Akik szeretik a misztikus YA történeteket, ezt a sorozatot imádni fogják. Érzelmes, izgalmas, fordulatokkal teli. Eddig két évada jött jött ki, a kétszer 8 részt kevesebb, mint egy hét alatt ledaráltam, abba se tudtam hagyni. És rettentően várom a következőt.

Az év fantasy kedvence / Sorozat

A boszorkányok elveszett könyve

Biztos nektek is vannak olyan sorozatok, amiknek az érkezését nyomon követitek, talán már a premier előtt, de aztán valahogy mégis elcsúsztok vele. Papíron imádnátok, mégis valamiért mindig úgy hozza az élet, hogy tologatjátok.

Na, nekem ilyen volt A boszorkányok elveszett könyve. Amikor az első évad kijött, nem tudtam nekiállni, pedig egy barátom teljesen rá is volt kattanva, és még az első könyvet is megvettem. Aztán pótolnom kellett volna, a vége pedig az lett, hogy már évek óta kint volt a teljes széria, és csak várta, hogy egyszer majd nekiálljak.

Idén ez végre megtörtént, és húúú, micsoda utazás volt ez! Ez volt a másik esélyes a darás díjra, csak ebben azért némi szünetet tartottam. (Bár tény, hogy a három évadot így is letoltam 5 nap alatt, szóval...)

A történet főszereplője egy boszorkány, aki folyamatosan küzd a képességeivel, és egy vámpír, aki egy régi könyvet kutat évszázadok óta. Nagy is a meglepetés, amikor ez a bizonyos könyv váratlanul felbukkan - a főszereplő boszorkánynak. Csak hogy aztán újra eltűnjön... Fontos megjegyezni, hogy bár sok szempontból YA vibe-ja volt anno a promóciónak, ebben a szériában nagyon is felnőttek a főszereplők, felnőtt problémákkal, de ez így tökéletes. 

Az év nem fantasy kedvence / Sorozat

Étoile 

Az évem egyik kedvence, és egyben nagy tragédiája az Étoile című sorozat. Ezt a szériát a Szívek szállodája és A káprázatos Mrs. Maisel készítői jegyzik, több színész is felbukkan belőlük, ennek megfelelően a humorát nem is nagyon kell szerintem magyarázni. Viszont sajnos elkaszálták, annak ellenére, hogy eredetileg egyszerre rendelték be az első két évadot. (Mondjuk hozzá kell tennem, az előbb említett másik két sorozat lezárását nem szerettem, szóval lehet, jobb is így?)

Az Étoile valószínűleg a lehető legjobb pillanatban talált meg. Ez egy balettről szóló sorozat, amihez soha nem volt affinitásom, ellenben elég komoly átfedésben van a színházi világgal. Májusban, amikor elkezdtek nézni, épp azt az időszakot éltem, amikor a felmondásom után búcsúztam a színháztól, így pedig nagyon jól jött ez a széria a lezáráshoz.

De nem csak ezért szerettem. A történet a New York-i és a párizsi balett-társulatok körül forog, akiknek az az ötlete támad, hogy egy kis extra hírverését és figyelemért kicserélik a társulataik egy-egy tagjait. Innentől párhuzamosan követjük a két társulatot, felváltva a két városban - párizsiakkal New York-ban, és amerikaiakkal Párizsban. Drámák, izgalmas szerelmi szálak, abszurd helyzetek, csodás táncok és Amy Sherman-Palladinora jellemző humor. Nagy kár, hogy vége, ezzel együtt az első évadot azért javaslom megnézni mindenkinek, nincs lezárva, de ez az eset, ahol együtt tudok élni vele így, és sajnálnám, ha csak emiatt lemaradtam volna róla.

Az év fantasy kedvence / Film

KPop Demon Hunters

Igen, a KPop Demon Hunters engem is beszippantott, nincs mese.

A K-Pop nagyon nem az én világom, így bevallom, kicsit lassabban ültem fel a vonatra, mint sokan mások, bár azért talán nem az utolsók között. De egyáltalán nem bántam meg, hogy engedtem a hype-nak, mert a sztori, az animáció, a karakterek, és leginkább a zenék is nagyon tetszettek. 

A párom sógornője pedig koreai, így valamennyi extra ismerettel is ellátott, ami itt-ott hozzátett az élményhez utólag.

A zenéket rongyosra hallgattam, a TikTok videókat agyonnéztem, szóval részemről jöhet a folytatás!

Az év nem fantasy kedvence / Film

Sully - Csoda a Hudson folyón

Ez a film kissé random a listán, mert már nem mai. Engem viszont eddig elkerült, bár a létezésének félig-meddig tudatában voltam, Tom Hanks miatt. 

Nem sokkal a finn utazásunk után, ahová repülővel mentünk, szembejött velem TikTokon egy jelenet, be kell valljam, az győzött meg róla, hogy nekem ezt a filmet látni kell. 

Ha valaki esetleg nem ismeri a történetet, annak elárulom, hogy a sztori valós eseményekre épül - már ami a repülős részt, és nem a tárgyalás részt illeti. Röviden: egy pilóta madárütközést követően egy utasszállító repülővel leszállt a Hudson folyón. Azóta Youtube-on pár dokumentaristább videót is megnéztem az esetről. Érdekes sztori, jó film.