Adventi blogturné - 14. nap: A Remete




„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Jó szórakozást!

A kártyanaptárért katt a képre:

http://www.blogturneklub.com/2014/11/karacsony-blogturne-klubbal-2014.html


December 13. - Még 11 nap a Karácsonyig


J alig várta az idei Yule-t. Az év végi fesztivál mindig is különleges volt, a vidám hangulat igazán magával ragadott mindenkit. De igazi Yule ünnepen most vehetett részt először C-vel, és elhatározta, hogy mindent megmutat az asszonyának.
A Yule bál már el is kezdődött, az ünnepi vacsorával. Előttük az asztalon már ott volt a sör, amit direkt erre az alkalomra főztek. C soha nem szégyenlősködött, J pont ezt szerette benne, úgyhogy most is jó nagyot húzott belőle, aztán nevetve J-hez fordult, aki nem bírta ki, lopott egy csókot tőle. Közben végigsimított a Yeel’s jaadon, amit C tőle kapott. A F klán színeit viselte, és ettől J csak úgy dagadt a büszkeségtől. Remélte, hogy a ruha tényleg szerencsét hoz nekik a jövő évben, ahogyan azt a babona tartotta.
Talán még soha nem volt ilyen boldog. Sorban ették a finomabbnál finomabb étkeket, Mrs. Fi igazán kitett magáért. Ezt bizonyította az előttük heverő liba és a füstölt tőkehal is. J utóbbiból egy darabot C felé nyújtott.
– Egyszer már kaptál tőlem halat, emlékszel? – somolygott, házaséletük első napjaira gondolva vissza.
C csak mosolygott, és ahogy leette a falatot J ujjairól, kicsit beléjük harapott. J abban a pillanatban legszívesebben felkapta volna, hogy az első félreeső helyen a kedvét töltse rajta, de még várnia kellett. Tényleg azt akarta, hogy C megtapasztalja az egész estét. Azután az éjszaka már csak az övék. Azért végigsimított felesége combján, és féloldalasan vigyorgott rá, kétséget sem hagyva afelől, hogy mi jár épp a fejében.
Utolsó fogásként mindenki megkapta a süteményét, C pedig értetlenül nézett körbe, hogy miért komolyodott el mindenki ennyire egy darab édességtől.
J magyarázni kezdett.
– Ez az egyik szokás, a jövő évre kapunk jóslatot belőlük. Illetve... csak hárman. Három süteménybe belesütöttek valamit. Aki gyűrűt talál, jövő évben igába hajtja a fejét. Aki gombot, az továbbra is maga varrhatja az ingeit. Már persze ha nincs mellette egy Sassenach, aki megteszi helyette – utalt vissza az útjukra, amikor D miatt C-nek szinte minden este újra meg újra össze kellett öltenie J ingét. – Ha pedig érmét talál... – J elhallgatott és búskomor pillantással meredt az előtte heverő tésztahalomra. Egészen eddig nem félt, amikor beleharapott a süteménybe. Fiatal volt még, de különösebben nem bánta volna sem azt, ha megnősül, sem azt, ha továbbra is egyedül marad. A harmadik úttól pedig egészen mostanáig nem kellett tartania. Viszont ha csak eszébe jutott, mi várna rá C nélkül, elszorult a szíve. A leány pillanatok alatt elvarázsolta, és azóta is ezt teszi minden nap. Tudta, milyen érzés lenne elengedni, hiszen egyszer már kénytelen volt átélni. De akkor visszakapta, mo duinne visszatért hozzá. Az nem lehet, hogy csak azért, hogy újra elveszítse.
C kíváncsian méregette, miért hallgatott el olyan hirtelen.
– Akkor mi történik? – sürgette J-t.
– Ha valaki érmét talál, a következő évben megözvegyül – mondta komoran, aztán amikor látta, hogy ez mennyire elrontotta C hangulatát is, gyorsan igyekezett magára ölteni egy kis vidámságot. – De persze ez csak egy szokás.
Hiába mondta ezt, amikor enni kezdte a süteményt, szinte minden falatot úgy kellett leerőltetnie a torkán. Igyekezett ennek ellenére gyorsan rágni, hogy minél hamarabb túl legyen rajta. Alig egy perc alatt végzett is a süteménnyel, és hatalmas súly került le a válláról, amikor biztossá vált, hogy nem vár rá özvegység.
C még mindig csak a süteménye felénél járt, J reménykedve várta, hogy az övé is üres legyen. Persze a két út közül még az ő halála lett volna a jobbik, ha C életben marad. De azért szeretett volna még hosszú éveket eltölteni mellette.
Amikor C sem talált hatpennyst, újra vidáman iszogatták az ünnepi sörüket. Az érme végül egy idős asszonynak jutott, aki könnyek nélkül, némán meredt az ujjai között szorongatott pénzdarabra. A jóslat szerint egy fiatal lévő leány marad továbbra is eladósorbab, aki nem igazán örült a gombnak. Annál nagyobb port kavart, hogy kinek jutott a gyűrű. R fancsali képpel tartogatta a kezében a darab fémet, és látszott, hogy legszívesebben szabadulna tőle. És ez csak részben volt azért, mert tudta, hogy most aztán egész este hallgathatja a férfiak csipkelődéseit és találgatásait, ki lesz a szerencsés ara.
J is odaszólt neki, hiszen R sem kímélte, amikor ők készültek az esküvőjükre C-vel, a nász elhálását nem is említve.
Amint a vacsora véget ért, megkezdődött a táncmulatság.
A gyerekek fel-le szaladgáltak a kastély nagytermében, és nem szólt rájuk senki. J hallotta, hogy a régi gyerekdalt énekelgetik.

Seall an sneachda
Seall an sneachda
Tighinn a nuas
Tighinn a nuas
Feumidh mi mo chòta
Feumidh mi mo chòta
Tha e fuar
Tha e fuar!

Ő sem bírt sokáig nyugton maradni, felpattant és magával húzta a feleségét is..
– Tudod, sassenach, nálunk az a szokás – suttogta tánc közben C fülébe –, hogy a fiatal férfiak kiválasztanak egy leányt, elmennek érte, elhozzák a bálba, aztán jól megtáncoltatják.
– Eddig nagyon is hasonlít arra, ahogyan mi ünneplünk – szúrta közbe C.
– Igazán? Viszont erre gondolom, nem számítottál.
J hirtelen elengedte, és odasétált a nagyterem szélén álldogáló nőhöz. C látta, hogy az erszényével matat, aztán alig egy percen belül már vissza is tért, és C felé nyújtott valamilyen furcsa édességet.
– Újabb szokás. A férfi vesz a kiválasztott leánynak egy süteményt. A pénzt pedig egyébként elosztják az öregek között.
– És mi történik ezután? – kérdezte sokatmondó mosollyal C, aztán beleharapott az ajándékába.
– A legény hazakíséri a leányt.
Több megjegyzést már nem is fűzött a dologhoz J, egyszerűen csak megfogta C kezét, és húzni kezdte a kijárat felé. Mindketten pontosan tudták, hogy hova tartanak és miért. J útközben megállt egy pillanatra a kijáratnál, és mosolygó szemmel felfelé meredt. Egy fagyöngy lógott az ajtó fölött.
– Ezt a szokást én is ismerem – mosolygott C, és csókra hajolt, amit meg is kapott.
Amint elhagyták a tömeget, J magához rántotta C-t, és újra hevesen csókolta, közben pedig már nyúlt is C ruhájának fűzője felé. Legszívesebben azonnal a magáévá tette volna.
– Tudod – suttogta C két csók között –, nálunk is szoktak bálokat rendezni karácsonykor. Még akár utcabálokat is.
– Hm – morogta J, fel sem fogva felesége szavait.
– Itt a téli napforduló, lehet, hogy megmutathatnám. Craigh na Dun...
C már nem tudta befejezni a mondatot, mert mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de azért a gondolat még ott motoszkált a fejében. Talán egy gyors kirándulás...






Nyereményjáték


Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

A mai napon A Remete kártyához tartozó "J" személyét kell kitalálnotok!

 


a Rafflecopter giveaway

2 megjegyzés

Írj megjegyzést
Dóra
AUTHOR
2014. december 20. 16:15 delete

Szia!
Nem "R"-t kell kitalálni? Én nem láttam "/"-t a szövegben.

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2014. december 20. 18:32 delete

Szia!

Bocsi, ha a formázás miatt nem látszik rendesen. :( Az J betű, tehát J-t kell kitalálni. De igazából logikus is, mindig a kis történet főszereplőjét keressük. :)

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!