Adventi blogturné - Még 17 nap karácsonyig
„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik.
De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a
feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell
keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban,
őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell
ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek
kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem
csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S
hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró
turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és
láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a
szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és
kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub
tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a
tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői
miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők
maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
December 7. - Még 17 nap a Karácsonyig
A pláza jó
választásnak tűnt M számára. Úgy okoskodott, hogy nagy tömegben könnyebben
eltűnni, ráadásul a rengeteg üzlet jó búvóhelyül szolgálhatott, a vészkijáratok
száma – Környezetellenőrzés: 12 kijárat
– pedig szintén jó alternatívát jelentett, ha esetleg rá találnak.
Amikor
azonban belépett, néhány pillanatra eluralkodott rajta az emberi oldala. Hiába
menekült már hetek óta, és hiába használt ki minden beépített funkciót –
legalábbis azokat, amelyekről tudott –, a látvány magával ragadta.
Amint
megpillantotta a bevásárlóközpont karácsonyi pompáját, emlékek jutottak eszébe,
valahonnan a semmiből.
Anya a konyhában van, almás pitét süt, az
egész házat belengi a kellemes fahéjillat. Apa egy létrán áll, éppen egy
karácsonyi füzért igyekszik felerősíteni a lépcsőkorlátra, kevés sikerrel.
Hiába halad azonban nagyon lassan, arcán boldog mosoly ül, és M hallja, hogy
még dudorászik is. Rögtön felismeri a dallamot: a Jingle Bells az, Apa kedvenc
karácsonyi dala, amin mindig jót mosolygott magában – más nem is illene az ő
mindig jókedvű édesapjához.
Anya aztán megjelenik egy tálcával, három
bögre forró csokit egyensúlyoz rajta.
– Mindenki három pillecukrot kapott bele.
Vigyázzatok, forró! – szól a figyelmeztetés, de ez sem M-et, sem az apját nem
tartja vissza, mindketten rögtön nagyot kortyolnak az édes italból, majd amikor
megégeti őket, egyszerre kezdenek el köhögni, Apa még meg is legyezi a nyelvét,
hogy hűtse.
Anya nem feddi meg őket érte, egyszerűen
csak mosolyog, ad egy gyógyító puszit mindkettőjüknek, aztán ismét eltűnik a konyhában.
M-nek
elszorult a szíve, amikor az emlék véget ért. Ő is pontosan tudta, hogy semmi
nem történt meg ebből – sem a forró csoki, sem a béna karácsony girland a
lépcső korlátján. Arra is rájött azonban, hogy nem szabad elmerülnie a
fájdalmában, állandóan mozgásban kell lennie, így elindult a pláza egyik
folyosóján. Alig tudott haladni a tömegben, időről időre embereknek ütközött,
akik teljesen váratlanul fékeztek le előtte, vagy épp annyira elfoglalta őket a
kirakatok nézegetése, hogy maguk elé már nem is figyeltek.
M irigyelte
őket. Ő nem csak azért nem tudta nem észrevenni a környezetét, mert ennél
sokkal komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznia, hanem azért is, mert bizonyos
dolgokat nem tudott olyan hatékonyan ki-be kapcsolgatni. A belé programozott
túlélőösztön túl erős volt.
Gyorsan
ellenőrizte is a környezetét, de egyelőre egy kisfiú játékpisztolyán kívül más
gyanúsat nem látott.
Haladt előre
a tömegben, időnként lekanyarodott itt-ott, míg végül azt vette észre, hogy bár
egyedül van, elkezdi élvezni a hangulatot. A plafonról óriási, csillogó
aranygömbök lógtak, a pláza közepén egy hatalmas karácsonyfa állt, minden ágán arany-
és vörös díszek ültek. Egy-egy bátrabb gyerek még oda is szaladt, és megnézte
saját, torzított képét a fényes gömbök domború felületén. A hangszórókból
folyamatosan szóltak a karácsonyi dalok, szinte egy olyan dallam sem volt,
amiben nem kerültek elő a csengettyűk.
M azon kapta
magát, hogy ő maga is megáll egy-egy kirakat előtt, hogy megcsodálja a
díszítést, és elgondolkozzon rajta, ő milyen ajándéknak örülne, vagy mit
venne meg, ha tehetné.
Épp amikor
kezdte azonban igazán magával ragadni a karácsonyi hangulat, az ösztönei
veszélyt jeleztek. Megpördült és körbenézett.
Képi ellenőrzés: elindítva.
Emberi fenyegetés észlelve.
Fegyverek bemérve: 2 hatméteres körzeten
belül.
Két magas,
gyanús alak közeledett felé. Látszólag csak hétköznapi vásárlók voltak,
sötétzöld nadrágot és fekete kabátot viseltek, M azonban jobban tudta. Sokkal
több tapasztalata volt a veszély észlelésében, mint szerette volna. De még ha
nem is lett volna tényleges tapasztalata, a belekódolt információk akkor is
irányították.
M az egyik
üzlet előtti kisebb karácsonyfa mellé húzódott. Ilyenekből tízméterenként akadt
egy, és a tér közepén található fa díszítését követték ezeken is, csak
kicsiben. Olyan közel húzódott a fához, amennyire csak tudott, majd megragadott
néhány üveggömböt.
Kivárta a
tökéletes pillanatot a célzáshoz.
Távolság: 3,1 m.
Célzásra tökéletes.
M dobásra
emelte a kezét, pontosan tudta, milyen szögben, milyen magasra és milyen erősen
kell elhajítania a gömböket, hogy azok a legnagyobb hatékonysággal találják el
támadóit.
Mire
észrevették, mire készült, már késő volt. Az egymás után elhajított négy gömb
eltalálta a két hegynek is beillő támadót, az egyik piros gömbbel ráadásul
arcon találta a támadóját, és biztos volt benne, hogy az arcán nem csak a dísz
szilánkjai vöröslenek.
Szerencsére
a támadók a tömeg miatt képtelenek voltak használni a pisztolyaikat, ennyi
lépéselőnye volt velük szemben.
Gyorsan
kellett cselekednie, mert a közelharcra más tervei voltak, így még mielőtt
túlságosan kicsire csökkent volna a távolság, újabb gömböket dobott a
támadókra.
Eddigre már
a vásárlók is felfigyeltek arra, hogy baj van, többen a biztonságaikért
kiáltottak.
M-et azonban
ez egyelőre nem érdekelte. Tudta, hogy körülbelül másféle percre van tőle a
legközelebbi őr, így ennyi ideje még volt, hogy elintézze a támadókat és
egérutat nyerjen.
A támadóit
az újabb rögtönzött töltények sem tartották vissza, de ez már nem is számított.
M megragadta a karácsonyfa égősorát, nagyot rántott rajta. A gondosan a fára
eszkábált füzért persze nem sikerült teljesen lerántania, de épp annyi „kötélhez”
jutott, amit a két támadó nyaka köré tudott tekerni, miután négy jól irányzott
ütés fájdalma néhány másodpercre elterelte a figyelmüket. Megfojtani nem akarta
őket, de épp annyi időre nem engedte őket levegőhöz jutni, hogy elájuljanak.
Neki ennyi idő már elég lesz a meneküléshez.
Végszóra a
biztonsági őr is befutott, pont annyira volt profi, mint ahogy M képzelte – egy
gumibot volt a kezében, amit egy kezdő rendőr is ügyesebben fogott volna.
Inkább nem is foglalkozott vele, hanem megcélozta a legközelebbi kijáratot,
mielőtt még megérkezne az utánpótlás.
A bejárat
mellett vett észre egy plakátot, ami megragadta a figyelmét.
Karácsonyi
utcabál?
Ha ott nem
tud elvegyülni a tömegben, akkor sehol.
Nyereményjáték
Minden könyv felér egy apró
varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal,
veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És
mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy nagyot
álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos
adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum
lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy
válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk
alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két
kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi
novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét
beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik
arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a
Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie)
ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor
huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
A mai napon Az Igazság kártyához tartozó "M" személyét kell kitalálnotok!
Szia! Ne haragudj a kérdésért lehet, hogy én vagyok a hülye. :) Ez most a nyolcadik nap, ha jól számolom, de az Igazság kártya a 14. naphoz tartozik. Most melyikhez írjam be akkor?
VálaszTörlésVálaszodat köszönöm! Szép napot! :)
Igen ezt én se értem. Segítsééééééééééééég!!!!!!!!!! :O
VálaszTörlésElőre is köszi. :D
Sziasztok!
VálaszTörlésJavítva lesz a Rafflecopter doboz, csak helyet cserélt a két szereplő, akinek a történetét írom.
Köszönjük!!!!!!!!! :D
VálaszTörlés