On Sai: Lucy
Még mindig fennakadt a szemem
Lucy
A blogturnéról
A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér a öt főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.
A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ???
ISBN: 9789633992289
Sorozat: Szivárgó sötétség 2.
Függővég: igen
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbáll helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?
Véleményem
Mondhatni egy éve erre a könyvre várok. Letettem a Scart és már nyúltam volna a folytatásért, ami persze nem volt, de most végre!
Furcsa volt elkezdeni a folytatást, mert legutóbb a Calderont olvastam újra, és most aztán tényleg lehetett érezni, mekkora különbség van On Sai két sorozata között. Itt már nem babra megy a játék, mondhatnám, és igazam lenne. (Egyébként az első koe-nyál és vagázás után pillanatok alatt visszacsöppentem a világba, mintha csak onnan folytattam volna, ahol tavaly abbahagytam.)
A Lucyban minden szereplőnk visszatér, akit az első részben megszerettünk, váltott szemszögben követhetjük a történetüket. De már semmi sem olyan, mint az első részben, mindenki más irányba sodródott, mint ahogyan a Scar elején gondoltuk volna. Scar a kiképzését tölti egy csapat újonc között és senki sem sejtheti, hogy ő köztük a nagykutya. Annyival jobbak képességei, hogy ez bizony gondot jelent számára a beilleszkedésnél. Don még mindig minden áron védeni szeretné az életet, és nem érdekli, a többi mentál mit gondol. Lucy gőzerővel próbálja megtalálni Don gyenge pontját, és küzd benne a két oldala: az, amelyik szereti Dont és az, amelyik annyira sértett, hogy bosszúra szomjazik és minél messzebbre taszítaná. Artúr Scar visszautasítása után még mindig küzd a hitével, a lány iránti érzelmeivel és egyre inkább kezd rádöbbenni, milyen képességei vannak, amelyeket hasznosítania is kell. Chester pedig épp olyan mindig eddig, soha nem tudjuk, épp mire számíthatunk tőle - olyan furmányosan alakítja a stratégiáit, hogy tényleg nagyon nehéz eldönteni, érzelmileg mit kezdjünk vele.
Őszintén szólva kicsit bajban vagyok a Lucyval. Annyi minden történt ebben a regényben, hogy ember legyen a talpán, aki össze tudja foglalni, de ami még ennél is nehezebb: mindezt spoilerek nélkül. Minden szereplőről írok valamit, amilyen benyomást most hagytak bennem a második rész alapján, de a cselekménybe az előbbiek miatt nem nagyon szeretnék belemenni. Legyen elég annyi, hogy háború van, jó sok kemény döntést kell meghozniuk, némi akcióra is lehet számítani és fájdalomra, vérre, de tulajdonképpen a tényleges harcnál sokkal jelentősebb az, ami döntések szintjén és a fejekben zajlik. Tudjátok, a háborúk mindig zárt ajtók mögött, az íróasztaloknál kezdődnek.
Kezdjük Scarral, mégis vele indultunk el az úton. Scarról túl sok rosszat nem mondhatok, igazából ő az a szereplő, aki túl nagy meglepetéseket nem okozott. Már érezni rajta a kiképzést, néhol kifejezetten sokkoló látni, hogy milyen tudatosan viszonyul a környezetéhez. De ettől eltekintve még mindig megmaradt az önbizalomhiánnyal küzdő, hányattatott sorsú kereszténynek, akit megedzett a sok próbatétel, ami az útjába került. Szilárd hite van, még ha néha ő is elgondolkozik rajta, mindez hogyan kapcsolódik ahhoz, ami a világban zajlik. Persze nagy kérdés, hogy ezt a tiszta lelket a körülötte zajló események tönkre tudják-e tenni, megérintheti-e őt is a gonosz szele, vagy valóban ő a fény az univerzumban?
Újfent terítékre kerül Scar kapcsolata Artúrral, nagyon-nagyon szerettem ezt a szálat, cukik voltak a közös jeleneteik, szeretnék még egy csokornyi ilyet. De a legjobb az volt benne, hogy nem lettek túl rózsaszínek, hiszen nem oldódnak meg a problémáik és a különbségeik egyik pillanatról a másikra. Ráadásul nem minden a szerelem, ha a körülmények nem kedveznek egy kapcsolatnak.
Nagyon szerettem Scar és Don kapcsolatát is, és minden alkalommal nagyon jókat mosolyogtam, amikor a külső szemlélők mindenféle feltételezésekbe bocsátkoznak, hogy pontosan milyen természetű ez a kapcsolat. Nagyon tetszett, ahogy Don állandóan védené Scart, egyszerre jóbarát és óvó "felnőtt" Scar mellett, mindeközben meg valami csodaként tekint rá. Nagyon különleges ez a kapocs köztük, oda-vissza, kifejezetten érdekes olvasni róla.
És akkor folytassuk a másik címszereplővel. Az első rész esetében is Lucyval kapcsolatban tudtam a legnehezebben mondatokba önteni az érzéseimet. Lucy félelmetesen összetett személyiség, és egyszerűen képtelen vagyok kiismerni, és ez még mindig érvényes. Egyrészt határozott és céltudatos, igazi kemény mentál, aki nem csak a vele született képességeit használja mentálként, hanem igenis feszegeti a határokat, csak nem pont úgy, ahogyan Don teszi. Bizonyítani akar, a származása és a csalódásai miatt, és teljesen emberi érzés. De pont ezért lesz olyan kettős személyiség: egyrészt kifejezetten sérülékeny érzelmileg, egy rossz szó is romba döntheti, másrészt viszont keménykezű vezető, akitől jó félni. Mindkét oldalát jócskán megmutatja ebben a könyvben, de az előző kötethez képest sokkal többet kapunk az érzelmes Lucyból, aki szeret, aki fél, akit bántanak dolgok, aki maga is gondolkozik jó és rossz különbségéről és küzd a lelkiismeretével, és még ráadásul a múltját is felfedezi útközben. (És ebben a részben Lucy köpenyét is nagyon megszerettem!)
Don tulajdonképpen hű marad önmagához, ahogyan már korábban is írtam, bármit hajlandó megtenni, bármit hajlandó feláldozni a jó cél érdekében. Nála és Chesternél jön azonban be talán leginkább a regény egyik központi kérdése: meddig mehetnek el? Don simán feláldozza magát, hogy mások életét mentse, ez nagyon is "donos". Viszont a nagy érdekes törekvése az, hogy rájöjjön a dolgok nyitjára. Tudja, hogy létezik a jó és a gonosz entitás, de hiányzik belőle az a hit, ami Scarban megvan. És pont ezért szinte tudományos, megszállott érdeklődéssel kutatja a világ működését, a jó és rossz entitás hatását és tevékenységeit, és próbál rájönni, mi miért történik. Ebből fakad a meglepi, amit Donnal kapcsolatban kapunk a történet végén.
Chester hozza a jó formáját, ember legyen a talpán, aki tudja, hogy éppen mit miért csinál. Kiderül, hogy nagyon nagy stratéga, amit persze eddig is sejtettünk, de most sokkal nagyobbak a tétek. Nem csak az embereket, a mentálokat is ki akarja játszani, és ő a másik, aki az eszközök meglehetősen széles skáláját hajlandó bevetni: hazudik, sajnáltatja magát, becsap másokat, igazi manipulátor. De végre-végre megtudunk pár dolgot Chester múltjáról. Hurrá!
Így tehát eljutunk odáig, hogy lehet, hogy a korábbi kedvenc szereplőinkbe vetett hitünk nagyon is megkérdőjeleződik.
De ott van nekünk Artúr. Jókat mosolyogtam, amikor Artúrról olvastam véleményeket az első rész után. Meglepődtem, ugyanis a botrányos lánykéréstől eltekintve én magam nagyon szerettem Artúrt. Nekem átjött, hogy mennyire küzd a hitével, és milyen bizonytalanná teszi, hogy mekkora válságot él éppen meg, mindent megkérdőjelez, és ezért eszembe sem jutott utálni. Sokakkal szemben. Viszont akik nem szerettétek Artúrt, jó, ha most felkészültök. Artúr messze a kedvenc szereplőm volt a Lucyban. Az ő történetében kapjuk a legtöbb akciót, a legtöbb izgalmas jelenetet, ráadásul ő a többiekkel ellentétben a "fronton" találja magát. Artúr az, aki nem csak távolról, fejben játssza a háborút, hanem a sűrűjében van. És hirtelen vezetővé válik. Nagyon érdekes látni, hogy az önmagát, a múltját, a hitét, a szerelmét és az egész életét megkérdőjelező szereplőt kérdés nélkül követik. Igazi karizmatikus szereplő lett belőle, az a fajta, akiért a halálba sétálnak a követői. Artúr erre maga is rádöbben, és el kell döntenie, mit kezd ezzel a hatalommal. A környezet reakciói is érdekesek: az astoriak számára egyszerre jóbarát és vezető, a papok próbálják meggyőzni, hogy álljon ő maga is annak, közben pedig a szakmai tudására is szükség van több fronton.
Szenzációs volt a szála, komolyan, határozottan Artúr szemszögeit vártam a legjobban. Ráadásul imádtam a kapcsolatát Márkkal és az astoriakkal is, és a legtöbb feszültséget oldó vicces jelenet és beszólást is tőlük kaptuk.
Mindenesetre a Lucy végére sikerül elérni azt, hogy teljesen bizonytalanságban maradjunk. Konkrétan egyik szereplő szálán sem lehetünk nyugodtak. Extra spoileres lenne, ha leírnám, mi történt pontosan, de a helyzet kétségbe ejtő. Eljutunk odáig, hogy már mi magunk sem tudjuk, mi a jó és a rossz. Az első részben szépen el tudtuk határolni, ki áll a jó oldalon és ki a rosszon. Melyik oldalról kapjuk Istent, és hol kezdett el kísérni a gonosz. De ebben a részben a határvonalak már egyáltalán nem olyan tiszták, a regény végére pedig szinte el is mosódnak. Ugyanis háború van, szenvedés, fájdalmak, veszteség, kemény döntéseket kell hoznia a szereplőinknek minden szinten, legyenek császárok, mentálok vagy csak hétköznapi "katonák". Ezek a kemény döntések pedig igenis magukkal hozzák a komoly kérdést: jó oldal-e az, aki ugyanúgy életeket áldoz a jó nevében, mint ahogyan a rossz teszi? Lehet-e rosszat cselekedni a jó ügy nevében? És egyáltalán, jogunk van-e ilyen döntéseket hozni és szigorú logika alapján belefolyni a sors folyásába?
Rettentő nehéz kérdések ezek, de tulajdonképpen nem is vártam kevesebbet az első rész után.
A Szivárgó sötétség második részét is legalább annyira imádtam, mint az elsőt! Érdekes alapötlet nagyon jó kivitelezéssel. On Sai pont jó arányban adagolja a filozófiai és vallási kérdéseket, a humoros jeleneteket, az akciót és az érzelmes szálakat, mindig épp csak annyit, amennyire szükség van. Alig várom a folytatást, miközben félek is: mi jöhet még egy ilyen befejezés után?
NAGYON AJÁNLOM
December 13-án könyvbemutató!
Nehogy elfelejtsétek, hogy közeleg a Lucy könyvbemutatója! A turné zárónapján, amikor már az utolsó értékelést is elolvastátok, kerekedjetek fel, és gyertek könyvbemutatózni!
Hogy mire számíthattok? Jó hangulatra mindenképp!
A könyvbemutató elején On Sai moderátorként támogatja az Aranymosás elsőkönyves szerzőit, majd 19 órától fordulnak a szerepel: On Sai immáron a mi Lupink moderálása mellett beszél majd a Lucyról és a Szivárgó sötétség sorozatról, végül pedig az olvasók is kérdezhetnek.
Mi ott leszünk. Ugye Ti is?
A könyvbemutató eseménye:
https://www.facebook.com/events/723846754358025/?fref=ts
Blogturné extra - Borítótervek
A kiadó csakúgy, mint a Scar esetében, most is borítótervező pályázatot hirdetett. Rengeteg alkotás született a pályázati szakaszban, én most a kedvenceimet gyűjtöttem össze nektek.
On Sai is írt egy bejegyzést a saját blogján a játék végén, azt IDE KATTINTVA olvashatjátok.
Krajcz Vivien alkotása |
Krajcz Vivien alkotása |
Egyed Regina és Németh Balázs alkotása |
Kira Walker alkotása |
Nyereményjáték
Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.
A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő névrokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!
A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb!
A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Én még ismertem a Dél szép oldalát: a napfényt, a szabadságot, a gondtalanságot. De aztán a háború mindent elragadott tőlem, csak a földem maradt, semmi több. De erős vagyok, erősnek kell lennem, megyek előre bármi áron, mert én mindig elérem, amit akarok.
a Rafflecopter giveaway
A blogturné menetrendje
12.09. - Deszy könyvajánlója
12.10. - Kristina blogja
12.11. - Kelly Lupi olvas
12.12. - Bibliotheca Fummie
12.13. - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések