Gyereknapoztam!


Sziasztok!

Előrevetítem: ez egy rövid bejegyzés lesz, mert nagyon őszintén, még mindig fáradt vagyok. :) De ez az az igazi jófajta fáradtság, amikor csukódik le az ember szeme, és folyamatosan érzi, hogy még tíz órát tudna aludni, de közben mosolyog, mert eszébe jut, milyen jó is volt és mennyire megérte... 

És a tegnapi Könyvmolyképző Gyereknap a westendi Könyvmoly Pop Up Store-ban szuperül sikerült! Legalábbis én nagyon élveztem, és ezt leginkább a társaságnak köszönhetem. 

Itt még előkészülünk :)

A játékokról ugyanis én nem tudok nyilatkozni, mert most a másik oldalon voltam: mi találtuk ki őket, és mi voltunk a résztvevők segítői, így azt, hogy mennyire tetszettek a játékok, ítéljék meg ők, ítéljétek meg ti, ha ott voltatok. 

Viszont a másik oldalról nézve a hangulat szuper volt. Már alapból az is hatalmas öröm volt, hogy ennyien jöttek a boltba, akik szeretik a könyveket, szeretnek olvasni, a legapróbbaktól a felnőttekig. Az öt állomásos játékot pedig a legtöbben nagyon lelkesen teljesítettétek - már amennyire mi ezt láttuk -, és nem nagyon láttam hiányos papírokat. 

Én magam az utolsó állomáson töltöttem az egész napomat, és nagyrészt szívecskés könyvjelzőket hajtogattam kicsikkel és nagyokkal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy estére már nem volt kicsit fárasztó századszorra is megmutatni és végigcsinálni ugyanazt, de tényleg szívesen csináltam. Ha pedig sikerült a könyvjelző, az volt az igazi öröm. Kinek pontosabban, kinek kevésbé, de mindenkivel megcsináltuk a fránya könyvjelzőket, és örültem, hogy sokatoknak ennyire tetszett. Főleg azokat volt jó nézni, akiknek állításuk szerint köze sincs az origamihoz, mégis végigcsinálták! 





Sok látogatóval jókat beszélgettünk a könyvekről vagy akár másról, és akadtak, akikkel még ennél is több volt a közös téma. Mi, bloggerek mindig pirulva és kicsit szégyenlősen fogadtuk, amikor valaki a nevünk hallatán közölte, hogy tudja, kik vagyunk, olvassa a blogunkat. (A közös fotóra is szívesen beálltunk, még ha kicsit szürreális volt is az élmény, hogy valaki ennyire örül nekünk. :D)

Voltak velünk szerzők is, akiknek a társaságát mi is legalább annyira élveztünk, mint az olvasók: ott volt On Sai, K. László Szilvia, Kozári Dorka, Helena Silence, Kae Westa és Rácz-Stefán Tibor, és nagyon remélem, hogy senkit nem hagytam ki. Akadtak olyanok is, akik dedikáltatni jöttek, Kozári Dorkánál pedig Marcsi cicát lehetett színezni. (A gyerekek rettentően élvezték, mindenféle színkombinációjú macskák születtek a nap végére.)

A hangulat pedig... Soha nem tudom igazán megfogalmazni milyen szuperek ezek az alkalmak, amikor találkozhatok a többi bloggerrel és a szerző ismerősökkel, meg persze a bolt munkatársaival,  még ha csak néhány szó erejéig is. 
Reggel még arra gondoltam, az üresjáratokban majd elolvasok egy-egy gyerekkönyvet, amit magamnak nem feltétlenül vennék meg, mert nincs kisebb tesóm, akinek tovább ajándékozhatnám. De aztán hamar rájöttem, hogy ez nem működik, és nem csak azért, mert üresjáratból sem sok akadt. Hanem egyszerűen azért, mert a társaság mellett képtelenség volt nem beszélgetni, együtt nevetni. Hosszú volt a nap, és még ha éreztük is ezt, gyorsan elrepült. Újabb bizonyítékaként, hogy ahol könyvmolyok összejönnek, ott esély sincs, hogy az ember unatkozzon.

Ó, és azért új szerzemények nélkül sem távozhattam. Az ajándékos kosárból egy új rúnás nyaklánccal, a polcról pedig egy Iron Queen érkezett velem haza. Amúgy meg rengeteg szuper élmény, ami még az előző kettőnél is sokkal többet ér. (Például először osontam be könyvesboltba a személyzeti bejárón. Izgi volt. :D)


A fotókért köszönet Kozári Dorkának és Rácz-Stefán Tibornak! :)

Rendeld meg a képre kattintva!