Cat Clarke: Összekuszálva {Nyereményjáték}
Érdekes ötlet, lehetett volna kicsit jobb
Cat Clarke: ÖsszekuszálvaA blogturnéról
Augusztus 13-ától három állomáson keresztül mi is a fehér szoba rejtélyét kutatjuk az Összekuszálva főszereplőjével. Vajon mi történhetett vele? Tarts velünk, bár nem ígérjük, hogy eláruljuk! De a rejtély és a nyomozás önmagában is érdekes.
Ha pedig ügyesek vagytok, a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy példányt is nyerhettek a könyvből. Eredeti cím: Entangled
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 316
Fordító: Cziczelszky Judit
ISBN: 9789632456515
Sorozat: -
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,76)
Megrendelési linkA tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak
és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.
Az első mondat:
"Azon az éjjelen találkoztam Ethannel, hogy elterveztem, megölöm magam."
Véleményem
Először a Gutenberg villában olvastam ezt a regényt, és két dolog nagyon mély nyomot hagyott bennem: a fehér szoba és hogy nagyon-nagyon kiakadtam a végén.
Amikor szóba került a retró turné lehetősége, jelentkeztem rá. Kíváncsi voltam, hogy évekkel később vajon még mindig ugyanúgy hat-e rám a történet, mint az első alkalommal.
Ami biztos, és amit másodszor is nagyon szerettem: a fehér szoba rejtélye. Ez volt az egyik, amibe első körben is beleszerettem, és ami rögtön foglalkoztatott. Végig olvasás közben. Igaz, másodszor ez már nem üt, hiszen már pontosan tudtam, mi fog történni, de azért még így is tetszik az ötlet. Még így is el tudtam merengeni rajta, még ha más kérdések is merültek fel bennem, mint első olvasásra. Gyanítom, nem ez az első könyv, ami ilyen eszközökkel él, de számomra ez volt az első, és ezért is különösen maradandó.
A másik Ethan. Nagyon szerettem Ethan karakterét, főleg amikor először olvastam. Érdekes volt, rejtélyes, a nagy kérdőjelek és nyomasztó kérdések mellé adott valamit, amibe tudtam kapaszkodni. Még akkor is, amikor sejtettem, hogy ez már nálam is kezdődő Stockholm-szindróma. Hittem, hogy majd kiderül... Szóval nagyon szerettem Ethant, a rejtélyes megjegyzéseit, a félmosolyait, amik mindent elmondtak, mégsem mondtak semmit.
Viszont őszinte leszek, azért voltak problémáim is a könyvvel, nem is egy. Az alapötlet tök jó, Ethan pirospont, de a többiek... Grace-t nem tudtam igazán megkedvelni, sokszor még együttérezni is viszonylag nehéz volt vele, mert egyszerűen nem értettem meg, mit miért tesz úgy, ahogy. Nem lett igazán maradandó karakter. És ez már csak azért is rossz hír, mert Natet és Salt kifejezetten utáltam. A velük kapcsolatos szál nagyjából egyértelmű volt, kérdőjeleket akart ez a szál is nyújtani, de annyira nem sikerült neki. Elég könnyen össze lehetett adni a kettőt meg kettőt, és nem lett öt belőle.
Hogy idegesítő volt-e Grace régi életéről olvasni? Na igen, nagyon is. De annyira nem érzékeltem szörnyűnek a helyzetét, hogy indokoltnak érezzem a könyv elejét - az öngyilkossági terveket és a többit. Értem én, problémái voltak, na de... Alapvetően az öngyilkosság persze nehéz téma, és én a magam részéről ellene vagyok, minden kis sejtemmel ellenzem, viszont például a Tizenhárom okom volt meggyőzött, meg tudtam érteni a miérteket. Itt nem sikerült. Egyszerűen csak elküldtem volna Natet meg Salt a búsba...
Ezen a szálon egyetlen reménysugaram volt, és ő az, aki megmaradt a végéig: Nat tesója. Nem mondom, hogy ő nem követett el hibákat, de szimpi volt, és végre valaki, akit meg tudtam érteni.
Sajnálatos viszont, hogy mire a kedvenc szálam kezdett kibontakozni, puff, vége lett. Csak így. Reméltem, hogy most már jóval több könyvvel és pár évvel többel a hátam mögött talán majd megértem a könyv befejezését. De jelentem: még mindig nem vagyok elégedett. Értem, mit szeretett volna az írónő, értem, miért zárta le így. De ettől még nem tetszik. Amikor egy teljes regényt végigolvas az ember gyereke kérdőjelekkel megpakolva, nem szép dolog újabb kérdőjeleket a nyakunkba dobva egyszerűen csak befejezni. Csak így. Bizonyos kérdésekre persze választ kapunk, de kapunk helyette egy csomó másikat.
Összességében nem egy rossz könyv ez, de azért vannak hibái is, rendesen. Érdekes a koncepció, tetszett a felépítése a visszatekintésekkel és a nagy felfedezés a végén, néhány mellékszereplőt még megkedvelni is sikerült, de valahogy hiányérzetem maradt. Meg egy kis méreg, amiért nem tartott még legalább néhány oldallal tovább, hogy nem pont ez legyen a lezárás.
EGYNEK ELMEGY
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Grace semmiben sem lehet biztos, nem hihet a szemének és a gondolatainak sem. De még az emlékei is cserben hagyják. Mi a fehér szoba? Miért van ott? Ki a titokzatos srác?
Nos, most mi teszünk próbára titeket. Ti sem hihettek a szemeteknek - vagy csak félig.
Nincs más feladatotok, mint megmondani mit láttok a képen! Csakhogy figyelem! Sehol sem egyetlen dolgot, és mi legalább két megoldást várunk minden képnél. Hajrá! Lássatok Ti is a dolgok mögé!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben a nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, újból sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
08/13 Media Addict
08/17 Dreamworld
08/19 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések