Cover Reveal - Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!
Sziasztok!
Újabb magyar Cover Reveallel érkeztem, ezúttal Róbert Katalin legújabb könyve, a Kezdjetek el élni! kapott borítót!
Fülszöveg:
Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?
>>> Jegyezd elő! <<<
>>> Tedd a várólistádra! <<<
Kedvcsináló idézetek
„– Mondjuk erre sem fogadtam volna túl nagy összegben, hogy valaha izgatottan állok majd a fürdőszobámban, és bámulok egy műanyagdarabot, amire előtte rápisilt egy csaj.
– Jaj, már… – Gábor hangja nevetős volt. – Rossz a felfogásod.
– Miért, szerinted mit csinálunk? – vágott vissza Vencel.”
* * *
„– Hát, jól nézünk ki. A gyerek jön, az apa megy – mondta végül Vencel. Úgy tűnt, ma nincs lelkiereje a csendhez. Barbi fintorgott.
– Gondolod, hogy végleg elment? – kérdezte halkan. Gábor tekintete találkozott az övével.
– Őszintén, Barbi, te mit gondolsz?
Barbi arca megfeszült. Gábor mindig megnyugtatta. Gábor még az osztálykirándulások legnehezebb pillanataiban is képes volt nyugalmat árasztani magából, pár mondattal és néhány mozdulattal lecsillapítani a diákokat és nem mellesleg elérni, hogy Barbi maga is higgadtnak látszódjon. Mellette bizakodó tudott maradni.
De a férfi szemében most együttérzés csillogott.
– Félek, hogy elhagyott a picsába – suttogta Barbi, és közben azon töprengett, hogyan tudná ezt a dolgot visszafordítani. Mit tehetne, hogy Marci mégse rúgja fel az életüket.’
* * *
’Még el sem kezdődött az este, de a férfi máris úgy érezte magát, mintha tönkretett volna valami különlegeset. Eltűnt a fürdőszobában, hogy kezet mosson, de leginkább csak Barka hallgatásától szeretett volna megszabadulni. A felesége nem az a típusú lány volt, aki elkezdene veszekedni ilyesmi miatt – de valahogy arra sem volt képes, hogy ne éreztesse legalább csenddel a neheztelését. Hogy a végén Marci érezze kellemetlenül magát, amiért megint gyenge volt, és rágyújtott, hiába szoktak le közösen, hosszú hónapok nehéz munkájával.’
* * *
’– Nem azért zavar, hogy egy könyvesboltban dolgozol, mert nekem gond lenne, hanem azért, mert nem vagy közben boldog.
Szerette volna rávágni, hogy téved, de pontosan tudta, mekkora hazugság lenne. Még akkor is, ha ebben a pillanatban gyűlölte, hogy Gábor ennyire éleslátó. A férfi kivárt, mint aki számít az ellenkezésre. Vagy talán csak azért hallgatott, hogy Vencel maga mondja ki a megoldást. Ő ehelyett arra gondolt, hogy így bánhat a diákjaival is – és ettől kényelmetlenül érezte magát.’
* * *
’Budapest zsúfolásig megtelt, mintha az aranyhétvége örömére úgy zúdították volna a városba az embereket, ahogy a kilós szaloncukrot öntik az árusok a boltok polcaira.’
* * *
„Hogyan tudta volna elmagyarázni, hogy milyen volt az első karácsonyt Endre szüleinél tölteni – mert minden egyes napot velük töltöttek, a lakás kisszobájában kialakított élettel, várva arra, hogy kapjanak egy tanácsi lakást? Bele sem kezdett, mert unalmas nosztalgiázásba fulladt volna az egész. Inkább csak hallgatott, bólintott, és nem mert azon töprengeni, hogy mit fog kezdeni szenteste kettesben a férjével. Életükben először.”
* * *
„Ahogy teltek a napok, egyre inkább megijedt a gondolattól, hogy Marci hosszabb időre tűnt el. Kilenc éve voltak együtt, és eddig mindig számíthatott a férfi megnyugtató jelenlétére. Megriasztotta a gondolat, hogy akár több héten keresztül is egyedül kell majd helytállnia.”
* * *
„– Viszont ezt küldi neked. – Egy átlátszó, puha műanyagtokba csúsztatott CD-t tartott a kezében. Vencel csak annyit írt rá kék alkoholos filccel: „waiting”.
Barbi érdeklődőn forgatta.
– A pasid válogatáskazettát készített nekem?
– Igen, én is roppant féltékeny lettem. Aztán eszembe jutott, hogy nem a kilencvenes években vagyunk…”
* * *
„Arra gondolt, amikor Marci és Vencel kérdezte ugyanezt – újra és újra. Miért? Miért élvezi annyira azt a pillanatot, amikor leül a nő mellé, beszélget vele, tudva, hogy nem olyan régen lefeküdt a férjével?
Olyan volt, mint tudni egy titkot. Zsófi sohasem azért szerette a titkokat, hogy pletykákat terjeszthessen, hanem mert titkot ismerni hatalmat jelent.”
A szerzőről:
Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harminc közé került, 2013-ban részt vett az Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyben a nyertesek közé került.
2014 nyarán megjelent Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál a pályázatban részt vett Szívből, színből, igazán című regénye.
2015 végén jelenik meg Kezdjetek el élni! című regénye a Könyvmolyképző Kiadó Aranypöttyös sorozatában.
Írói blog: http://robertkatalin.blog.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/robert.katalin.iro
Nincsenek megjegyzések