Mary E. Pearson: Az árulás csókja {Nyereményjáték}
Csak egy szó: imádtam! Na jó, még egy: átvert!
Mary E. Pearson: Az árulás csókjaA blogturnéról
A Gabo SFF jóvoltából hazánkban is megjelent Mary E. Pearson Az árulás csókja című regénye, A Fennmaradottak Krónikái trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Lia hercegnő és két társa titkokkal, s árulással átszőtt történetét, melyből a szerelem sem hiányozhat.
2015. november 5-től minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Eredeti cím:
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 408
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789634061274
Sorozat: A Fennmaradottak Krónikái 1.
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,08)
Megrendelési linkEGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját
apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.
Az első mondat:
"Aznap volt a napja, hogy ezer álom elpusztuljon, és egyetlen új szülessen."
Véleményem
Az árulás csókjára már nagyon régen kíváncsi vagyok, annyiszor láttam a külföldi bloggereknél. Viszont épp akkor, amikor eljutott hozzám, valahogy nem volt rá hangulatom. Féltem, hogy a hangulatomhoz képest túlságosan fantasys, túl szenvedős lesz. De tudjátok mit? Szerencsére tévedtem. Nekiálltam, beszippantott, annyira, hogy éjjel 1-ig olvastam, pedig korán terveztem lefeküdni. Nem tudtam letenni.
Lia hercegnőt elrendezett házasságba akarják kényszeríteni. Ő Első Leány, akiknek különleges képességet tulajdonítanak. De hiába tűnik úgy, hogy ő nem örökölte a tehetséget, ettől még a király legidősebb lányaként politikai házasságot kell kötnie. Ő azonban sokkal dacosabb ennél, így a szobalányával és barátnőjével, Paulinával megszökik. Közben többen is a nyomába indulnak, köztük a kérdéses vőlegény, a szomszéd királyság örököse, valamint egy harmadik ország orgyilkosa.
Hú, hogy ezt a történetet én mennyire, de mennyire szerettem!
Leginkább valószínűleg a szereplők miatt. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs akció, főleg a könyv elején és a könyv végén azért akadnak kifejezetten izgi jelenetek, de nem ez van a középpontban. Mellette kapunk még egy nagy rejtélyt, de ez is a könyv közepe felé kezd csak kibontakozni, illetve nyilván végig munkál bennünk a kérdés, hogy most akkor Liának tényleg nincs különleges képessége, vagy van, csak nem tud róla.
Ennek ellenére ez a történet a cselekmény helyett szerintem sokkal inkább a szereplőkre és a meglepetésekre helyezi a hangsúlyt, és a konfliktusokban is inkább az észre a nyers erővel szemben. Ezért aki a nagy, epikus harcjeleneteket szereti, annak lehet, hogy ez a sztori kevés lesz.
Viszont én kedvelem a karakterközpontú történeteket, ha vannak jó szereplők, akkor az izgalmas hétköznapokkal is nagyon jól érzem magam. Így volt ez most is.
Lia a fülszöveg alapján lehetne egy hisztis hercegnőcske is, akit annyira elkényeztettek, hogy azt hiszi, a szabadságát nem kell majd megfizetni kemény munkával és a palotáénál rosszabb körülményekkel. De Lia nem ilyen, és ennek annyira örültem! Egyáltalán nem elkényeztetett, sőt... Iskolapéldája a szülők által elhanyagolt gyereknek, akiket aztán később olyan keretek közé szorítottak, amik nem voltak számára elfogadhatóak. Pusztán kötelességből és mert ez volt a hagyomány. (Nem csodálom, hogy ennyire gyűlöli ezt a két szót.) De Lia nagyon is talpraesett, nem egy kényeskedő, hisztis királykisasszony. Simán viseli a menekülés zord körülményeit, probléma nélkül állja meg a helyét mosogatólányként és felszolgálóként, nem esik le a karikagyűrű a kezéről, ha valóban kétkezi munkát kell végeznie. Sőt, élvezi. Ráadásul megvédi magát, nem várja, hogy más tegye meg helyette, emellett pedig eszes is.
Kifejezetten szimpatikus szereplő, de a sok képessége ellenére nem tökéletes, amitől csak még hihetőbb. Vannak hibái, például forrófejű és sokszor hirtelen felindulásból dönt.
Mellette ott van a két srác is, Kaden és Raffe. Az a nagyon érdekes, hogy mindegyik szereplőt szeretni lehet, annak ellenére is, hogy ismerjük a sötét titkaikat. Ez a hercegnél még kevésbé problémás, viszont az orgyilkos gondolatait ismerve viszonylag nehéz rá szerelmes hősként gondolni. Pont ez okozott számomra konfliktust érzelmi szinten olvasás közben, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakul a dolog.
És most itt kell kicsit megszakítanom a beszámolómat a karakterekről, mert úristen! Ekkora csavarra nem számítottam ezen a fronton. Komolyan, az írónő becsapott, megtévesztett és... Késő este volt már, amikor a csavarosig részig eljutottam, szerintem már éjfél is elmúlt, és esküszöm, azt hittem, hogy rosszul olvastam valamit. Még vissza is lapoztam, hogy félrenéztem-e valamit, de nem. Úgyhogy kínomban kacagtam, hogy hogy lehetett így átverni. Aztán másnap reggel rögtön kérdeztem a többi blogturnéstól, hogy most akkor nekem ilyen rossz a szövegértésem, vagy tényleg annyira zseniális az írónő, hogy a bolondját járatta velem. (Természetesen az utóbbi.) Imádom! Annyira egyedivé tette a sztorit, ami már amúgy is tette! A nagy csavar. Miután befejeztem, muszáj volt újra belelapoznom az elejébe, már az új tudással felvértezve, hogy nyomozni kezdjek, mégis hogyan csinálta... És az a legbosszantóbb (és a leglelkesitőbb), hogy kiszúrta a szememet a sok egyértelmű utalás, amit elsőre teljesen félreértelmeztem. Pedig az írónő mindent a szemem előtt csinált. Komolyan, mint valami bűvész. Elérte, hogy arra figyeljek, amire ő akarta, miközben a háttérben...
Na de akkor vissza a karakterekre! Nagyrészt ez a három szereplő adja a sztori magját, ők hárman a nézőpontkaraktereink is. Az ő gondolataikba tekinthetünk bele, és ez kifejezetten érdekssé teszi a sztorit. De most komolyan, képzeljétek el azt a szituációt, amikor adott egy fogadó, ahol ott a hercegnő, ott a herceg és ott az orgyilkos. Mindenki találkozott mindenkivel, a két srác tudja, ki a hercegnő, de ennyi. A hercegnő nem tudja, ki a két srác, és a két srác sem tudja, hogy ki a másik. Zseniális feszültséget szül ez az első találkozáshoz, mert mi tudjuk, amit ők nem tudnak, és azt is tudjuk, amit egyik-másik tud, de a többiek nem tudják, hogy ők tudják... Á, nem ragozom tovább, nagyon tetszett. És talán pont ezzel a feszültséggel terelte el a figyelmem Mary E. Pearson.
De szerencsére a mellékszereplők is szerethetőek, vagy épp utálhatóak, mikor mire van szükség. Az orgyilkosokra és a herceg embereire nem igazán térnék ki, fognak ők még szerepelni szerintem eleget a folytatásban, és ott bontakoznak majd ki igazán. (Na jó, azért... Rettentő kíváncsi vagyok, mi a titka Griznek, és hogy menthető-e még szegény Eden.)
De ott van Gwyneth és Pauline és Berdi. Mind rettentő szerethető szereplők, és mindnek - leginkább az első kettőnek - megvan a maga sztorija. Kapisgálom már szerintem, mi lesz Gwyneth titka, legalábbis egy részét, de nagyon rejtélyes és nagyon összetett karakter, alig várom, hogy még többet megtudjunk róla. Pauline viszonylag könnyen kiismerhető, legalábbis egyelőre ő a csupaszív szereplő, és még akkor is az marad, amikor a titkai kiderülnek. Viszont érdekes a története, kíváncsi vagyok, hogyan tovább, főleg Mikaellel kapcsolatban, mert itt lehetnek még érdekes dolgok, amiatt, hogy... nem spoilerezek. Tetszik ennek a négyesnek a "lányszövetsége", volt egy jelenet, amikor együtt üldögéltek négyen, akkor éreztem leginkább. Remélem, mind visszatérnek még, bár lehet, hogy Berdinek jó lenne inkább nyugalmat kívánni. A másik kettő meg úgysem úszhatja meg.
Mellettük ott van még Lia családja, leginkább a bátyjai, az apa meg az anya szót sem érdemel. (Na persze érdemelnek, de nem túl kedveseket. Illetve az udvar szereplői szerintem majd a folytatásban játszanak nagyobb szerepet, beleértve a kancellárt és a többieket, mert jelenleg itt csak a felszínt kapargatjuk.)
Lia bátyjai közül leginkább Walthert ismerjük meg, és őt is nagyon szerettem. Alig várom, hogy a többiekből is kapjunk kicsit többet, mert az eddigi visszaemlékezések és emlékek alapján szerintem imádni fogom őket!
Kapunk egy kellemes kis függővéget is, de pont olyat, amiért még haragudni sem tudok. Csak annyi mondanék: ide nekem a folytatást nagyon gyorsan!
Ó, ha hibát kellene mégis felhoznom: határozottan túl sok volt nekem az egyházi énekekből, meg rejtélyes mesékből és versekből. Oké, fejezet elején vannak, de kihámozni nem tudtam belőlük túl sokat, viszont annyit pont elértek, hogy a sztori rendes sodrásából kiragadjanak.
Összességében imádtam ezt a könyvet, a Mortal Heart után nagyon szerettem volna egy ilyen kis kellemes, középkorias fantasyt, ahol imádhatom a szereplőket és az egyszerű dolgokat, és nem kell epikus csatákkal bíbelődnöm. (Persze annak is megvan a szépsége, de rajongok az ilyen könnyed fantasykért.) Szerettem a szereplőket, a rejtélyeket, a csavarba szerelmes vagyok, és nagyon-nagyon várom, mi lesz még itt, szép számmal akadtak elvarratlan szálak. Már most tudom, hogy újra fogom olvasni. Nem is olyan sokára...
KEDVENC LETT
Blogturné extra - A szerzőről
Mary E. Pearson tinikönyvek bestseller és díjnyertes szerzője. Az írónő művészeti szakot végzett a Long Beach State Universityn, és művészként is dolgozott, mielőtt tanári állást kapott a San Diego State Universityn. Most teljes állásban ír, carlsbadi otthonában, ahol férjével és két kutyával él.
Már gyerekkorában is igazi mesélő volt. Édesanyja szerint minden reggel más karakter bőrébe bújt, neki pedig minden reggel meg kellett kérdeznie, hogy aznap ki is a lánya. Ugyanis ha nem a megfelelő néven szólították, nem volt hajlandó válaszolni. Négyéves korában egyszer elveszett egy bevásárlás alkalmával, és amikor az eladók megkérdezték, hogy hívják, csak annyit volt hajlandó mondani: Piroskának! Az eladók végül kénytelenek voltak Piroskaként rákérdezni a hangosbemondóban, a szülei pedig rögtön tudták, hogy az ő lányuk lesz az.
Azóta persze már kicsit másként bújik a szereplők bőrébe, de még mindig képtelen abbahagyni. Legnagyobb szerencsénkre.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a Liához hasonlóan álruhát öltő hősnőké a főszerep. Minden állomáson találtok egy puzzle-t, melyek kirakásával egy olyan hölgy képét kapjátok, aki valamilyen okból álruhába bújt.
Nektek nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter megfelelő sorába a karakter nevét, ezt megismételni minden állomáson (a www.blogturneklub.com oldalon is találtok egyet!), és máris esélyetek nyílik megnyerni a GABO SFF által felajánlott 3 példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
provided by flash-gear.com
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
November 5 - Always Love a Wild Book
November 8 - Kelly & Lupi olvas
November 11 - MFKata gondolatai
November 14 - Deszy könyvajánlója
November 17 - Dreamworld
most jutottam el a csavarhoz, és meg voltam győződve eddig róla, hogy fordítva van a két srác... visszalapoztam, és még az olvasást is abbahagytam, hogy utána olvassak a blogokon, hogy most én vagyok a bolond, vagy mi van? Komolyan mondom, nekem fel sem tűnt, hogy az orgyilkosos és herceges részeknél sosem használnak neveket. Annyira meg voltam győződve róla, hogy ki kicsoda, hogy szerintem az agyam egyből nevet társított hozzá... hihetetlen... meglepő volt, de tetszik :D nah, most, hogy megtudtam, hogy egész eddig rosszul gondoltam, megyek vissza, olvasom tovább :D
VálaszTörlésUGYE???
TörlésAnnyira jó az a csavar, hogy végig megtéveszt mindenkit, és akkor a végén, amikor kiderül, az ember először azt hiszi, ő a bolond, pedig az írónő játszadozik az olvasókkal. Zseniális.
És aztán amikor az ember visszaolvasva, már tudva, hogy ki kicsoda, rájön, hogy pedig mindent úgy írt meg, hogy igen, de közben mégis pont annyira félrevezetően, hogy mindenki rosszul gondolja. Ááá, imádtam!
az elején nagyon furcsa érzés volt, hogy igazából nem történik semmi és mégis olyan gyorsan haladok vele, gördülékeny, élvezetes, és olvastatja magát, nem is vártam akciót, mégis érdekelt, még nem olvastam ilyen regényt. Aztán a fordulat... még nem értem a végére, de már nem sok van hátra, nagyon kíváncsi vagyok már :D remek könyv!! :)))
Törlés