Estelle Laure: Tomboló fény {Értékelés + Nyereményjáték}

Estelle Laure: Tomboló fény

A blogturnéról




A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laurer: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve.  Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Eredeti cím: The Raging Light
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 264
Fordító: Őri Péter
ISBN: 9789632616742
Sorozat: -
Nézőpont:  E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,75)
Megrendelési link
Vajon megtörténhet a legjobb dolog a legrosszabb időpontban?
Az apja megőrült. Az anyja elhagyta a várost. Ki kell fizetni a számlákat és vigyázni kell a kishúgára. Nem éppen ez a legmegfelelőbb időpont arra, hogy a 17 éves Lucille szerelmes legyen. De hát ezt nem lehet irányítani, és ez lesz az igazi szerelem – bár zűrös és alkalmatlan-, amit Digby Jonesszal, a legjobb barátja testvérével fog átélni. Lázasan lángoló vágy, ami által Estelle Laure lélekkel teli könyvének olvasóit a legutolsó mondatig kísérni fogja a remény.

Az első mondat:


"Úgy volt, hogy anya tegnap hazajön a kéthetes nyaralásából."

Véleményem


A történetnek rögtön az elején belecsapunk a lecsóba, úgyhogy én is így kezdem. 

Adott a helyzet: két lányt elhagyta az apjuk elvesztése után az anyjuk is elhagyja. Ott van tehát a főszereplőnk, Lucille, a végzős lány, akinek hirtelen fizetnie kellene a számlákat, nevelnie a kishúgát és befejezni a sulit - úgy, hogy közben ő maga is nagy traumán esett át a szülei elvesztésével. 

A történetnek ez a része nagyon tetszett. Lucille nem mártír. Az ilyen történeteknél gyakran tapasztalok két dolgot: a főszereplőnk afféle szentnek van beállítva, aki az élet minden nehézségét szó nélkül tűri és/vagy a gondok egytől egyig csettintésre megoldódnak, mert a főszereplőnk annyira ügyes. 

Nos, szerencsére itt egyik helyzet sem áll fenn. Nem állítom, hogy Lucille-nek nincs segítsége, viszont a segítség nem csettintésre érkezik, és bizony meg kell oldania a dolgokat. A végső üzenet pedig még ezekkel a segítségekkel is az, hogy létezik még emberi jóság, és egy-egy apróság milyen sokat jelenthet valaki másnak az életben. És az, hogy egy kis összefogással igazi csodákat lehet összehozni.

Ezzel együtt Lucille úgy fogadja a terheket, ahogy valószínűleg mindenki tenné. Megy előre, mert túl kell élnie minden nehézséget, ám ez nem jelenti azt, hogy simán megy neki a dolog. Ha úgy van, kiakad, akár apróságok miatt kifakad, hirtelen begurul, aztán utólag megbán dolgokat. Pont úgy viselkedik, ahogy ekkora nyomás alatt az embertől elvárható. Nem tökéletes. 

Tetszettek az apró részletek is: a legjobb barátnő balettozása, az idézetmániája, a festés (bár ebből szerintem többet is ki lehetett volna hozni), a paprika (majd megértitek), és kifejezetten imádtam Lucille munkahelyét. Szinte minden ott játszódó jelenetet szerettem, jókat mosolyogtam rajtuk, ezekből is szívesen olvastam volna többet. 

Mindezeken kívül tetszettek a kapcsolatok is a könyvben, különösképp Lucille és a húga, Lucille és a legjobb barátnője, valamint Lucille és Digby viszonya. Ezekre is igaz, amit az előbb írtam, egyik sem volt tökéletes. Sőt, ami azt illeti, sokszor tesznek olyasmit, ami miatt beolvasna nekik az ember, mert annyira nyilvánvalóan bolondság, a sértődés például, vagy egyértelműen nem helyes, mint például a Digby dolog. Ráadásul összességében az maradt bennem a könyv végén, hogy jó volt, jó volt, de lehetett volna jobb is, ha még inkább elmerülünk a kapcsolatokban. Leginkább a Lucille-Eden barátság szorult háttérbe, ami sajnálatos, mert lett volan benne több is. És ugyanezt éreztem a romantikus szállal kapcsolatban is - voltak nagyon aranyos pillanatok, tetszett a lassú közelítés, viszont jó lett volna benne még egy kicsit elmerülni. Főleg a végére gyorsultak be úgy az események, hogy szerettem volna még egy kicsit többet. 

A másik problémám a könyv vége volt. Nem rossz, nem függővég, de őszintén szólva maradtak még bennem kérdések. Nem mondom, hogy nem tudom magamban lezárni a történetet, de jobb lett volna, ha még egy kicsit tart. 

Szóval összességében tetszett, de ha 20-40 oldallal hosszabb lett volna, egy kicsit kifejtettebb lezárással és még néhány olyan jelenettel, amik ennél is jobban elmélyítik a kapcsolatokat, akkor ennél jobb is lehetett volna.

AJÁNLOM

Blogturné extra - A szerzőről


Estelle Laure nagy Vonnegut rajongó, aki hisz a szerelemben, a varázslatban és annak az erejében, ha szembenézünk a nehéz igazságokkal. Alapszakos diplomáját a New Mexico State University szerezte színházművészetből, ezután kreatív írást tanult, kifejezetten gyerek és young adult korosztályos könyvekre célozva. Jelenleg az új-mexikói Taosban él gyermekeivel. 


Nyereményjáték


Lucille húga, Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!



a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


    04.17 Media Addict
    04.19 Deszy könyvajánlója
    04.21 Dreamworld
    04.23 Kelly és Lupi olvas

Rendeld meg a képre kattintva!