Jojo Moyes: Miután elvesztettelek {Értékelés + Nyereményjáték}

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

A blogturnéról

Megmosolyogtatott, megríkatott, kifacsart és felszabadított. Ez volt a Mielőtt megismertelek, most pedig itt a folytatás. Na de mégis hogyan tovább? Tudd meg, merre vezet Lou útja, hogyan küzd meg múlttal és jelennel, és mennyire sikerül megfogadni a tanácsot, amit kapott.

Amikor egy történet véget ér, elkezdődik egy másik...

És a saját történetetek is elkezdődhet a könyvvel, hiszen 2 szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát!

Kapcsolódó bejegyzések:

Mielőtt megismertelek

Eredeti cím: After You
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 448
Fordító: Todero Anna
ISBN: 9789632665115
Sorozat: Mielőtt megismertelek 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem javaslom, de igen
Nézőpont: E/1
Függővég: kicsike
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,72)
Megrendelési link

AMIKOR ​​EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB…

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk?
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli.
Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

Az első mondat:

"A pult végében ülő nagydarab férfi erősen izzad."

Véleményem

Ha valaki olvasta az első részt, az talán pontosan tudja, mire gondolok, ha azt írom, rettegtem ettől a könyvtől. Talán mostanában kicsit több könyvnél írtam, hogy féltem tőle, de ez leginkább a határaim feszegetése miatt volt. Ebben az esetben viszont valami egészen más váltotta ki belőlem a rettegést: az, hogy mennyire szerettem az első részt. A Mielőtt megismertelek romantikus volt, kedves és aranyos, eközben pedig nagyon elgondolkodtató, nagyon szomorú, nagyon megrázó és nagyon-nagyon-nagyon... Adná magát, hogy epedve várom a folytatást. Valójában viszont azt éreztem, hogy ennek a könyvnek nem lehet folytatást írni. Illetve lehet, de azt csak elrontani. Ennek ellenére kíváncsi voltam.

Nem szeretem a változásokat - ahogyan a könyv szereplői sem -, és a folytatásban elkerülhetetlen volt egy jó nagy adag változás, akármerre indul is a történet. Ráadásul legyünk őszinték, ez egy veszett helyzet a szerzőnek: ha Lou hallgatott Willre, akkor az olvasó úgy érezheti, túl könnyen továbblépett, és meggyalázza Will emlékét. Ha nem hallgatott rá, úgy pedig kicsit az első rész végének üzenete az, ami károsodik: Lou-nak sem sikerült élni, akkor mégis kinek? Tulajdonképpen Lou is nagyon könnyen jöhet ki rosszul a helyzetből az olvasó szemében: vagy nem tartja be az ígéretét, ezzel gyalázva meg Will emlékét, vagy továbblép, és akkor a Willt istenítő és imádó olvasók érezhetik legjobb esetben is kényelmetlenül magukat. 

Szerencsére azonban meglepően jól sült el a folytatás, és nem jutottam arra a sorsra, mint például A soha határa második köteténél, hogy legszívesebben valamilyen nagyteljesítményű porszívóval szívtam volna ki az élményt a fejemből, hogy még véletlenül se gondoljam tovább a sztorit az első rész végénél. (Komolyan, ne olvassátok el A soha határa második részét! Hallgassatok rám!) 

Való igaz, hogy a Miután elvesztettelek nem ütött akkorát érzelmileg, mint az első kötet, de ez talán nem is volt reális elvárás, hiszen az a könyv jó magasra tette a lécet, és ha még egy hasonló tragédiát kellett volna végigélni újfent, már nem is lett volna hihető mindez ugyanannál a szereplőnél. Helyette viszont Lou-nak valami olyasmivel kellett megküzdenie ebben a kötetben, amivel nagyon is könnyű azonosulni, és sokkal közelebb állhat az átlag olvasóhoz: a gyásszal. 

Ez a könyv arról szól, amit a cím is ígér: mi van azután? Oké, elvesztette. Oké, kapott tőle egy üzenetet a roppant bölcs, de azért valójában meglehetősen semmitmondó utasítással: élj! (Meg némi pénzt, ami azért nem elhanyagolandó.) Motivációnak nem semmi ez az egész, valójában azonban rengeteg kérdés megmarad, leginkább: Mégis hogyan?

Szép gondolat, hogy éljen az ember - de mégis hogyan, amikor élete egyik legnehezebb időszakát éli át? Mégis hogyan, amikor elveszített valaki nagyon fontosat, és egyszerűen képtelen továbblépni? A határokat feszegetni mindig nehéz, hát még ha az ember nyakig merült épp a gyászban. Persze, jó apropó lehet a váltásra, de a gödör mélyén nem mindenkinél van ott a katapult, sőt... Nagyobb az esély rá, hogy max. egy ásót kap, hogy még mélyebbre kerülhessen.

A fülszövegben akadt egy számomra félelmetes rész: "egy Will múltjából felbukkanó személy". Fel voltam készülve minden rettenetes klisére, mindenféle szerelmi háromszögre, megcsalós sztorira, rettenet, mik peregtek le a szemem előtt. Hát, meg kell mondanom, nem pont arra számítottam, ami végül történt. Meglepetés volt, valójában viszont mégsem akkora. De a kidolgozása miatt el tudtam fogadni, és egy idő után még tetszett is a gondolat. (Nem beszélve arról, hogy újabb fájdalmas kérdőjelet és érzelmi vihart húzott az eutanázia kérdés gondolatai közé. Mi van, ha...?) Természetesen nem spoilerezem el, bár nehéz, mert elég fontos eleme ez a könyvnek.

Mindenesetre hangulatában kicsit más ez a történet. Ez a Louisa nem az a Louisa, akit az első részben megismertünk, mégis kellemesen ismerős minden változással együtt. És vele jön az őrült család is, akiket már megszokhattunk: néhány kiszámítható dologgal (a kedves tesó még mindig az agyamra ment) és néhány kevésbé kiszámíthatóval (előre, feministák!). Minden változással együtt nagyon könnyen tudtam azonosulni az új Lou-val, és még mindig nagyon szerettem. Megvannak benne azok a dolgok, amik miatt olyan könnyű volt megkedvelni az első kötetben, de a gyász megtette a hatását. (Például a ruházkodásában, ami az egyik legfájdalmasabb jelzés volt számomra, mennyire nincs rendben valójában a főszereplőnk.)

Lou keresi az útját, ahogy annyi ember teszi. Ebben a könyvben szépen lassan megtalálja, és ezzel együtt feldolgozza a veszteséget is. Nagyon érdekes gondolatok kerültek elő a gyászról és az elengedésről a könyvben, komolyan tanulságos olvasmány is, ha valaki épp hasonló problémákkal küzd. Itt egy recept, hogyan lehet folytatni az életet és továbblépni. Lou még találkozókra is jár más gyászolókkal, és azt kell mondanom, egy idő után kifejezetten megkedveltem ezeket a nagyon különböző, sokszor nagyon vicces dolgokat bevalló embereket. Sok-sok sors, a közös pont a tragédia, mégis viccesek tudtak maradni a gyűlések. (Jake-ről még nagyon szeretnék olvasni. Hallod ezt, Jojo Moyes? Szeretnék egy Jake könyvet!)

És akkor ezen a ponton merül fel a kérdés: várjuk a romantikus szálat, hiszen ha továbblépés és Willnek tett ígéret, csak kell jönnie egy pasinak, nem igaz? A könyv elején sasszemekkel figyeltem, hogy vajon ki lesz az, minden hímnemű potenciális lehetőség volt, a morgós főnöktől kezdve egy reptéren felbukkanó utason keresztül a tizenéves srácig. (Igen, komolyan mindenki, nem vagyok normális.) Végül egyébként bejött a tippem, hogy ki lesz az a bizonyos. Nagyon más, mint Will. De ez tulajdonképpen jó hír. Az új pasi nem egy Will-pótlék. Hanem valaki, aki bár nagyon más, mint Will, képes megadni Lou-nak, az új Lou-nak azt, amire szüksége van. Megértő, valaki, akinek kiöntheti a szívét, akivel együtt rezonál a gondoskodó oldala. Meglepő módon nagyon megszerettem az új fickót, Will ide vagy oda, és a csavaron, amit ez a szál szállított, kifejezetten jót nevettem. Az írónő bizony szépen átejtett. Mindenesetre a legjobb az volt, hogy attól még, hogy jött egy új, nem lett elfelejtve a régi, így nem kellett, hogy rossz érzést hagyjon bennem ez az egész.

Összességében ez a könyv nem az a zsepibontogatós sztori, mint az első rész volt - legalábbis számomra nem volt az. De azt, hogy komoly témáról szól, szerethető és húsvér szereplőkkel, sok-sok hétköznapi problémával, megint szállította - ez már ismerős lehet az első részből. A probléma más, de ez nem baj. Szerencsére amikor letettem, nem maradt bennem az az érzés, hogy ki akarom törölni a fejemből. Nem mondom, hogy nem fogok már elgondolkozni rajta, mi lett volna, ha Lou-nak rögtön sikerül megvalósítani az "Élj" ígéretet, de így is szép... És talán sokkal Lou-sabb is, mint amit a napos párizsi lezárás ígért. A vége miatt viszont haragszom. Nem mondom, hogy nem tudom elfogadni, és még azt sem állítom, hogy nem értem, miért így fejezte be az írónő, ettől függetlenül még örültem volna valami jobban lekerekített lezárásnak - egy plusz epilógusnak, ha már folytatás ahhoz a könyvhöz, amihez el se tudtam képzelni folytatást, akkor vártam volna, hogy kerek legyen.
Mindenesetre a rettegőknek üzenem: szerintem nincs miért félni, még ha a szerelem nem is lesz olyan lángoló és magával ragadó, mint először. Hm... lehet, hogy ez jó hasonlat: az első, lángoló tiniszerelem, és a második, sokkal nyugodtabb, de harmonikusabb, okosabb kapcsolat - ez a két kötetnek is megfelel.

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a vérbeli Jojo Moyes rajongóknak nem lesz nehéz dolguk. De azért némi utánajárással bárki sikerrel járhat.

Minden állomáson találtok egy könyvborítót - az írónő valamelyik könyvének magyar borítóját. Csakhogy ezeket a borítókat valami súlyos pusztítás érte, rettenetesen eldeformálódtak. A ti feladatotok kitalálni, vajon melyik könyvé a szinte felismerhetetlenségig csúfult borító, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a könyv címét.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

07.16. Szembetűnő
07.18. Deszy könyvajánlója
07.20. Kelly & Lupi olvas
07.22. Zakkant olvas