Új részlet a The Last Hours sorozatból Cordeliával és Jamesszel

Cassandra Clare új részletet osztott meg a The Last Hours sorozatból, a Pokoli szerkezetek "folytatástrilógiájából", ami nagyrészt a Pokoli szerkezetek szereplők gyerekeiről/rokonairól szól majd. A főszerepben Cordelia és a beteg James, a szituáció pedig kifejezetten izgalmas - és ha jobban megvizsgáljuk, még inkább az!

Cordelia egyedül ácsorgott a bejáratnál. Aztán végül kihúzta magát, és belökte a James szobájába vezető ajtót.
Soha nem volt még egyetlen fiú szobájában sem, és elég botrányos, hogy most belépett egybe, de ennek a jelentősége eltörpült az aggodalom mellett, ami eltöltötte. Jamest csak félig takarta a paplan, nyugtalanul hánykolódott ide-oda, az arcát láz rózsázta. A hálóruhája izzadságtól nedvesen tapadt rá. Szép idő volt kint, a napfény beszökött a szobába is, megvilágította az égő gyógynövényes tálakat, amiket Enoch hagyott a szobában.
James felé gördült. A szeme, ami olyan volt, mint maga a napfény, lassan kinyílt. - Matthew? - kérdezte. - Matthew, te vagy az? 

És akkor ezen a ponton könyveltem el magamnak, hogy Cordelia és James kapcsolatában igaz lesz a családfa, még ha az eddigiek alapján ott is van Grace. 

Hogy miért? 

Szemfüles Árnyvadászok emlékezhetnek, hogy Cassandra Clare érdekes párhuzamot vont annak idején A végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek között, és ugyanez tér vissza itt is. Nevezetesen a következő a helyzet: adott egy lány szereplő, aki rányit a férfi szereplőre, a férfi szereplő pedig azt hiszi, a parabataia az. És mindenki, akik között eddig ez lejátszódott, párosként egymás mellett kötött ki. 

Nem hiszitek? 

Íme Jace és Clary a Csontvárosban:

"A hangversenyzongoránál Jace ült, ujjai sebesen száguldottak a billen¬tyűkön. Mezítláb volt, csak farmert meg egy szürke pólót viselt; világos haja olyan kócos volt, mintha éppen most mászott volna ki az ágyból. Ahogy a fiú ujjainak fürge, biztos mozgását figyelte a klaviatúrán, Clarynek eszébe jutott, milyen volt, amikor azok a kezek felemelték, és biztosan tartották, miközben a csillagok talmi ragyogással keringtek a feje körül.
Bizonyára zajt csapott, mert a fiú megpördült a széken, és hunyorogva meredt a sötétbe. - Alec? - szólalt meg. - Te vagy az?
- Nem Alec az. Én vagyok. - A lány beljebb lépett a szobába. - Clary."

És Jem és Tessa Az angyalban (igaz, nekik kellett egy kis idő):

"Olyan édes, tökéletes dallamot csalogatott elő belőle, amihez foghatót Tessa még sosem hallott.
A fiú szeme csukva volt. - Will? - kérdezte anélkül, hogy felnézett volna, vagy akár csak egy pillanatra is abbahagyta volna a játékot. - Te vagy az, Will?"