Trónok harcát néztem - 07x03

A múlt héten elmaradt a Trónok harca beszámolóm, de most akkor is megírom! (És igen, spoileres lesz, mint mindig.)

Nyilvánvalóan a legjobban várt esemény ezen a héten az a bizonyos Dany-Jon találkozó volt. És bevallom, megdöbbentem, hogy rögtön ezzel indult az epizód, mert a sorozatok többségében az ilyet minél későbbre tartogatják. De hát, egyrészt a Trónok harcának nincs szüksége ilyesmire, másrészt meg tartogattak más patronokat is a tarsolyukban.

De mielőtt jött volna a Dany-Jon jelenet, felvezetőnek kaptunk egy partraszállást. Bevallom, nagyon jól szórakoztam Tyrion és Jon találkozásán. Tyrion, Jon és Dany a kedvenceim, innentől kezdve nyert ügyem volt. De visszatérve a két pasira, nagyon tetszett a cinkos összepillantás a fattyú-törpe pillanatnál, az, hogy Jon teljesen egyértelműen nyújtott kezet Tyrionnak anélkül, hogy "lenézett" volna rá, csak mert törpe, és kifejezetten tetszett, ahogy felmérte Tyrion sérülését. Aztán a fegyverek elvétele jelezte, hogy ez azért nem lesz olyan könnyű menet.



Ezen a ponton szinte biztos voltam benne, hogy jön egy vágás, nem eszik olyan forrón a kását, hogy Jonék ugyanebben a jelenetben még fel is jussanak Danyhez, de hát... tévedtem. A felfelé vezető út is jó kis csemegéket tartogatott. Tyrion Sansás megjegyzésein nagyon jókat kacagtam, meg hogy azért jobb a békesség alapon tisztázta a bátyussal, hogy nem hálták el a nászt. Piros pont Tyrionnak a Sansás okos megjegyzésért, Jon válasza pedig határozott mosolyt érdemelt. És aztán jöttek a sárkányok - imádtam Jonék reakcióját!

És megint csak azt hittem, hogy jön egy vágás, de nem - még be is jutottak a beszélgetésre. Nagyon tetszett Jon meglepetése, amikor meglátta Danyt. Ez így logikus, gondolom, senki sem számít ilyen szép nőre. De persze nem ez volt a legjobb az egészben. Az epizód legviccesebb része címet határozottan az nyerte el, amikor Dany címeit órákig sorolták, majd Jonnál annyit mondtak: Jon Snow... (hosszú szünet) Észak királya. Sokat elmond a két karakterről ennyi is, és ezt a Trónok harcások mindig ügyesen csinálták. Anélkül mondanak ki dolgokat, hogy ténylegesen kimondanák őket. Jon mindig is egyszerű gyerek volt, nem vágyik mindenféle cafrangra - viszont van egy célja, és azt meg akarja valósítani, akármi is legyen a neve mögött.

Ezzel együtt nagyon tetszett Dany hozzáállása is. Érezhetően bekeményített, ami ugyan már látható volt az előző részek vége felé is, de kevésbé éreztük határozottnak, amikor idegen szereplőkkel tette, mint most, hogy olyanokkal, akiknek a sorsát már évadok óta követjük. De ez így helyes. Szeretem Dany lágyságát, de a Trónok harcának megvívásához keménység kell, és Danynek minden ízében meg kell mutatnia, hogy királynő - származása és hozzáállása révén is. Bizonyítani kell, ezzel együtt kellő felsőbbrendűséggel kell állnia mindenkihez, hiszen születése jogán királynő, amit mindenkinek el kell ismernie.



Ezért is nagyon vicces, hogy szembetalálja magát Jonnal, akit ez a legkevésbé sem érdekel, és Robb-bal ellentétben a fő fókusza sem a "trónok harca", hanem az, ami északon van.

Tetszett a jelenet humora, és az, hogy mindkét oldalról befigyelt a segítő is: Tyrion és Ser Davos, igaz, utóbbi nyomába se ér Tyrionnak. Mindenki előtt le a kalappal, a fejek, amiket produkáltak, minden dicséretet megérdemelnek. És muszáj szót ejteni arról is, amikor Dany benyögte, hogy ő az utolsó Targaryen - na, itt meg nézői reakcióvideókat látnék szívesen, mert hát röhög a vakbelünk. És mindezt úgy, hogy Jonnak címzi. Zseniális.

És ezen a szálon tovább haladva nagyon tetszett a folytatás is. Tyrion megint bizonyította, hogy csak imádni lehet, képes egyszerre dolgozni mindkét oldalon anélkül, hogy bárkit is elárulna. A Jonnal folytatott beszélgetése alatt megint bizonyította, hogy jogosan az egyik legnépszerűbb karakter a sorozatban.

Jon és Dany második beszélgetése még talán az elsőnél is jobb volt. Érezhetően kevésbé volt formális azzal együtt, hogy Dany továbbra sem hajlott könnyedén - olyan lazán rázta le Jon kérdését is, ami minden tiszteletet megérdemel. Jon beszólását is imádtam arról, hogy ő nem szereti csinálni azt, amiben a legjobb - a lényeg persze kimondatlan marad: a gyilkolás. Újabb részlet, ahol a készítők nem mondatnak ki valamit a szereplővel, mégis mindent elmondanak azzal, amit nem mondanak ki. Sőt.

Vártam egyébként, hogy mi lesz, ha Davos összefut Melisandréval, de ez elmaradt. Lehet, hogy nem is baj, csak elvette volna a hangsúlyt arról, ami igazán fontos volt. Ezzel együtt tetszett az az egy jelenet, amiben Melisandre és Varys tárgyalnak, leginkább Melisande utolsó megjegyzése. Az ilyenekért imádom ezt a sorozatot. No és persze az, ahol rámutat, hogy összehozta a tüzet és a jeget. Erre valószínűleg minden rajongó ugrott, hiszen ez a sorozat címe, és már régóta rágódik rajta mindenki. Persze még így sem biztos, hogy A tűz és jég dala Danyre és Jonra utal, de egyre valószínűbb. Ezzel együtt azért ez elég egyértelmű, én várok itt még valami csavart.

És akkor nézzük a másik oldalt, Cersei-t! Nem pihent, az biztos. Euron még őrültebb, mint eddig - bár alá kell írnom, hogy legalább egy igazán őrültnek mindig kell lennie ebben a sorozatban, izgibbé teszi a dolgokat. Euron ebben meg legalább annyira szórakoztató, mint amennyire elborzasztó. Joffrey-t nagyon lehetett utálni őrültségében, Ramsay-től nagyon lehetett undorodni és elborzadni őrültségében, Euronon pedig... nos, nagyon jókat nevetek. És el kell ismerni, tökös fickó - ahogyan beszólt Jaime-nek, hogy majd adhat tanácsokat. Azt hittem, lefordulok a székről.



Na de ha már Cersei - a rész címe The Queen's Justice, az pedig több ponton is bekövetkezik. Van a nagyon egyértelmű, de kezdjük a másikkal! Nektek feltűnt, hogy Yaráék gyakorlatilag ugyanazt az utat teszik meg, amit korábban Cersei a Shame, Shame jelenetben? Ott a nép, üvöltözik és dobálózik - oké, nem meztelenek, de azért a párhuzam egyértelmű. (Yara Euronnál maradt, félve gondolok rá, vajon mi lesz a sorsa.)

Vallomás következik: sosem csíptem Elláriát, se a Homokkígyókat. És annak idején kifejezetten haragudtam rá, amiért Myrcellát megölte, és ahogyan megölte, úgyhogy... nagyon nem rázott meg, amit most történt vele, sőt. Bármennyire utálom Cersei-t, azért egy kegyetlen pacsit most megérdemel, kifejezetten költői bosszút állt.

Cersei és Jaime jelenetét nagyon nem szerettem, várom már, hogy Jaime felébredjen végre, és megölje. Annyira, annyira szurkolok, hogy a jóslatbeli testvér ne Tyrion legyen, hanem Jaime. Olyan szép lenne... Na de visszatérve, Jaime nem tiltakozott ugyan nagyon, de azért nekem eszembe jutott az a bizonyos sokat vitatott jelenet Joffrey sírjánál, ahol Cersei mondott nemet, feleslegesen. Most Jaime mondott nemet, és Cersei nem hagyta. Szépen látszik már ebből is, mennyire nem egészséges ez a kapcsolat, és maga Jaime is elismeri a rész végén, hogy nem igazán tud szabadulni belőle.

Volt viszont még egy zseniális Cersei jelenet, bármennyire utálom is, el kell ismernem, hogy az volt. Ahogyan a bank vezetőjével tárgyalt, le a kalappal előtte. Nagyon jó érvelés, határozottság - így csinálja egy profi, még ha utálom is érte. (Kifejezetten tetszett a megjegyzés, hogy apja lánya.)

És végül persze a legfontosabb: a csata. Rájöttem, hogy valószínűleg a Trónok harcának most kezdődő időszakát élvezni fogom. Nem azért, mert imádom a hosszú csatajeleneteket, nem azért, mert szeretem, ha folyik a vér. De ha ez valóban olyan lesz, mint a könyv ihletője, a Rózsák háborúja, akkor semmi stratégiai fordulatokra számíthatunk. Mint például most is! Ott volt Danynek az óriási flotta, a három sárkány, a dothrakiak, a makulátlanok, Dorne, Yaráék és a Olenna támogatása, mellé pedig Tyrion és Varys... ja, meg az, hogy hivatalosan tényleg őt illetné a trón. Ehhez képest bármilyen nyert helyzetnek is tűnt ez, rövid úton veszített minden csatában. És ezt imádom! Annyira könnyen kikaphatott volna Cersei, de akkor hol az izgi?

Imádom Tyrion csavaros észjárását, és amikor stratégiát alkottak, nagyon tetszett, ahogy az elsőnek megmutatott bukott helyzetet átfordította a titkos járattal. Költői, hogy pont azért tudott könnyen utat találni a Lannister központ elfoglalásához, mert annyira nem tartotta semmire az apja. De Tyrion ki is mondja, hogy Cersei tudja, Kaszter-hegyet akarja elfoglalni. Mégsem gondol rá, hogy ezt ki is használja. Nagyon tetszett ez a csavar, abszolút nem voltam rá felkészülve, azt hittem, most az következik, hogy egy győztes csata volt már Cersei-nek, kap egyet Dany is. Erre... De így kezdenek kiegyenlítődni a viszonyok. Tyrion és Dany beszélgetése alapján kíváncsian várom, vajon mi lesz a sárkányokkal - egy-két elejtett megjegyzésből én nagyon arra következtetek, hogy bevetik őket, de nem Danyvel a hátukon. Kíváncsi vagyok.

Na de távolodjunk el kicsit a két királynőtől!

Szintén a rész jó jelenetei közé tartozott Mormont csodával határos gyógyulása. Ez az, Sam! Bevallom, a régi évadokban Sam az agyamra ment, nem értettem, miért tartják még mindig életben. De szépen lassan kezd minden értelmet nyerni, és egyre jobban csípem. Most is, ahogy kezet nyújtott Ser Jorah-nak... szép pillanat volt. És kíváncsian várom, Jorah vajon odaér-e Danyhez, mielőtt Jon elmegy, és beszámol-e arról, mit tett Sam. Ha a Trónok harcából indulok ki, nagy eséllyel nem, de hát előbb-utóbb azért itt is össze kell futnia a szálaknak.



Másrészt pedig ott volt Észak, ahol Sansa kezében az irányítás. Kisujj még mindig az agyamra megy, de egyelőre tetszik, hogy Sansa tényleg irányít, és egyelőre nem hagyja manipulálni magát. És a két ügy is nagyon tetszett, amin Sansa dolgozott. Jon lehet jó harcos, de Sansa olyasmiken dolgozik, amikhez nem kell izomerő - okos ötlet volt minden, amit kitalált. Remélem, így is marad. 



Amikor jelentették neki, hogy valami van a kapunál, azt gondoltam, Arya érkezett meg, és már felkészültem... De aztán "csak" Bran volt. Sansa reakciója nagyon megható volt, a hitetlenségtől a könnyekig, de Bran üressége kicsit szíven ütött. Amikor pedig elkezdett Sansának az esküvője estéjéről beszélni, azt hittem, megütöm. Értem, mi volt a cél, de választhatott volna bármi mást, amikor nem volt ott! Akár a Tyrionos esküvőt a borozással és az el nem hált násszal, vagy bármit! Mindenesetre egy dolog a mentségére szól, hogy beszélni akar Jonnal, vagyis el akarja neki mondani, amit látott, és nem titkolózik feleslegesen. Más kérdés, hogy - ahogy az a Trónok harcában lenni szokott - nincsenek egy helyen.



Direkt az értékelés végére hagytam a zárójelenetet, mert ez bizony mindent pénzt megért. Olenna mindig nagy arc volt, és még azt is képes volt behúzni, hogy a gyilkosa szemébe nézve, haldokolva bevigyen neki egyet. Mondjuk nem teljesen értem, Jaime miért hagyta ott, hogy hasson a méreg, mert azért lett volna még ideje valami... fájdalmast csinálni Olennával, de örülök, hogy nem tette. Nem tudom, Jaime hányszor fog még összetörni, de sajnálom szegényt. Tök jó fej volt, hogy kijárta a fájdalommentes mérget, és ez a köszönet. Jaj. Olennának viszont megy így utólag is egy nagy pacsi, amiért megtette, amit mind annyira vártunk!


És akkor ahogy lenni szokott, jöjjön a következő rész promója:


Trónok harcát néztem - 07x03 Trónok harcát néztem - 07x03 Reviewed by Deszy on 8/01/2017 Rating: 5

2 megjegyzés:

  1. Attól félek, hogy Bran nem véletlenül választotta ezt a fájdalmas témát! Bár nem tudom... lehet túl sok idő telt már el és nem is örülnék neki, ha esetleg kiderülne, hogy Ramsey beszólása, hogy "nem ölhetsz meg" arra vonatkozna, hogy Sansa terhes. Remélem nem így van, bár valszeg túl sok idő telt el már azóta, már látszana.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is volt egy ilyen félelmem, de igen, szerintem most már annyi idő telt el, hogy nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Vagy ha igen, akkor valamit idővonalban eléggé rosszul számoltak.

      Törlés

.

Üzemeltető: Blogger.