Breaking News

Jennifer E. Smith: Vajon ​ránk talál a szerencse? {Értékelés + Nyereményjáték}

Jennifer E. Smith: Vajon ​ránk talál a szerencse?

A blogturnéról




Ki ne ábrándozott volna még a telitalálatos lottószelvényekről hallva, hogy milyen jó lenne, ha ő nyerné meg azt a sok pénzt? De vajon áldás vagy átok egy hirtelen jött gazdagság?


Eredeti cím: Windfall
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 368
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789632618654
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link ()
Megrendelési link
Alice nem hisz a szerencsében – legfeljebb a balszerencsében. A szerelemben viszont
nagyon is hisz, és már jó ideje vágyódik a legjobb barátja, Teddy után. A fiú tizennyolcadik születésnapjára – épp, amikor úgy tűnik, talán kialakulhat kettőjük között valami – Alice viccből egy lottószelvényt vesz neki ajándékba. Legnagyobb döbbenetükre Teddy száznegyven millió dollárt nyer a telitalálatos szelvénnyel, és egy szempillantás alatt minden megváltozik. Eleinte olyan az egész, mint egy valóra vált álom. De miközben igyekeznek megbirkózni a fiú hirtelen meggazdagodásának hatásaival, egyre jobban eltávolodnak egymástól. És a pénz egyre inkább tűnik átoknak, mint áldásnak.

Az első mondat:


"Amikor a lottóz pultja mögött álló férfi a szerencseszámomat kérdezi, hezitálok."

Véleményem


Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy nyer a lottón? Szerintem nagy eséllyel a leggyakoribb álmok közé tartozik. Egy idő után az ember sok álma egyszerűen... leépül. Ahogy felnő, rájön, mennyire megvalósíthatatlan álmai voltak korábban, vagy csak rájön, hogy ha megvalósíthatóak is, nem könnyen. Nagy eséllyel nem te vagy a csodagyerek, aki feltalálja a rák ellenszerét, minden bizonnyal nem fogod 20 éves korodra megváltani a világot, nem fogsz milliókat keresni havonta, nem fogsz 7 nyelven beszélni huszonéves korodra, és még sorolhatnánk... Olyasmik, amikről az ember gyerekként, majd tiniként ábrándozik, nem feltétlenül valósulnak, valósulhatnak meg, és az embert szépen lassan maga alá temeti a hétköznapok realitása, az ilyen álmok pedig szépen elvesznek a ködben. 

A lottónyeremény talán a legtovább megmaradó álmok közé tartozik azonban. Mind tudjuk, hogy hihetetlenül valószínűtlen, mégis... csak megnyeri azokat a lottónyereményeket időről időre valaki? Mi lenne, ha te lehetnél az? Nyilvánvalóan sokan gondolkozunk így is, ugyanis az emberek újra meg újra megveszik a szelvényeket, bármilyen kicsi is az esély, és akárhányszor dobták is ki úgy a kukába a szelvényt, hogy nem nyert. Egy ismerősöm egyszer, valahol a harmincas évei közepén azt mondta nekem, eljött az életében egy pont, amikor a lottózás megszűnt abszurdnak lenni, és lehetőség lett belőle. Az élete egy olyan szakaszában járt éppen, amikor minden vérmes álmát elengedte, a szürke hétköznapokból pedig már nem nagyon látott más kitörési lehetőséget, csak azt a halvány "mi lenne, ha" reményt. Más kérdés, hogy azóta új célt talált, és nem hiszem, hogy már hasonlóan gondolkozik a lottózásról, de attól tény, ami tény: jó példája a lottózás pszichológiájának. Szeretünk a reménytelen helyzetekben abba a halvány reménysugárba kapaszkodni, és egy szar nap végén (már bocsánat) elalvás előtt csak egy kicsit arról ábrándozni, hogy ha a világ minden pénze a miénk lehetne, milyen nagyszerű dolgokat tehetnénk...

Hosszú volt a bevezető, de nem ok nélküli. Pont az álmodozás miatt vissza-visszatérő klisé a lottózás a sztorikban. Ezek nagy része nem jut el a megjelenésig, de önmagában a hirtelen az ember ölébe pottyant milliók gondolata olyasmi, amit számtalanszor feldolgoztak már filmekben és könyvekben egyaránt. Spoiler: általában nem lesznek boldogabbak. 

Így tehát azt semmiképp sem állítanám, hogy ez a regény sok újat mond a témában. A témája ugyanis pontosan ez, amiről az előbb írtam. Adott nekünk egy baráti trió - nem, nem kell szerelmi háromszögtől tartani, ugyanis ketten rokonok. Igaz, az egyik fiú meleg, szóval még lehetne ugyanabba a srácba szerelmes a két unokatesó, de nem erről van szó. Főszereplőnk, Alice árva, és egész régóta nagybátyja és nagynénje nevelik. Így került rettentő közel az ugyanannyi idős unokatestvéréhez, Leóhoz, és vele együtt a srác legjobb barátjához, Teddyhez. Sztorink kezdetén Leo már tudja, hogy meleg, pasija is van, Teddy csajozik össze vissza, és hát... Alice, Alice már régóta tudja, hogy ő bizony menthetetlenül szerelmes Teddy. A srác tizennyolcadik születésnapja azonban mindent megváltoztat. Vicces ajándékokat szánnak neki, így Alice egy lottószelvénnyel lepi meg. Arra azonban egyikük sem számít, hogy nem csak nyer vele, de ráadásul a főnyereményt viszi el! Így hát Teddy egyik pillanatról a másikra dollármilliomos lesz. 

Innentől kezdve nem nehéz elképzelni, milyen fázisokon megy át a srác. Végigjárta a lottónyertesek tipikus önpusztító útját, csupán annyi a kérdés az olvasó számára: vajon eljön-e az a pont, amikor Teddy helyrerakja az életét, vagy teljesen tönkreteszi az életét. Érdekes ellenpontként ott van Alice, a főszereplőnk, aki folyamatosan önkénteskedni, igazi tini Terézanya.



És akkor itt muszáj megállnom, mert a cselekményről spoilerek nélkül ennél bővebben nehéz mesélni, és nem is szeretnék. Ellenben ott vannak a szereplők és a kapcsolataik! 

Alice karakterétől bevallom, időnként kicsit kiakadtam. Nem annyira, hogy kifejezetten utáljam, ezzel együtt sokszor annyira nem éreztem reálisnak, hogy az félelmetes. Spoiler lenne, ami nem lesz, de... ember nem csinálja azt, amit ő... többször is. Valahogy, nem éreztem a történetnek ezt a részét kereknek. És persze, Alice bizonyos jellemvonásaival könnyen tudtam azonosulni. Én is voltam reménytelenül belezúgva srácba, akit régóta ismertem. Én is elveszítettem tinédzser koromban az édesapámat, és néhány apró gondolatát határozottan a magaménak éreztem. Ezzel együtt a regény első felében nekem túlságosan mártírom volt. Értem, hogy direkt, de attól még nem kellett kedvelnem érte. 

Ezzel szemben ott volt Teddy. Akit nagyon akartam szeretni, mert hát Alice imádja, és egyébként is annyira aranyosak ők hárman. Itt-ott nagyon jól megvillant, hogy milyen szép emlékeik vannak, hogy Teddy mennyire vicces és kedves, és egyes helyzetekben valóban nagyon figyelmes is. De egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy mindezek ellenére micsoda paraszt időnként. Nem veszi észre, ami kiböki a szemét, ellenben a pénzt olyan szinten szórja... És félre ne értsetek, a költekezést abszolút megértem: nyaralás, új kütyük, kocsi, ház, új ruhák. Kérdés nélkül ki merem jelenteni, én is végigmennék ezen a fázison, amikor a kezdetekben hirtelen a nyakamba szakadt pénzből túlköltekeznék. De Teddy ezt egy ponton olyan nagyképűen, olyan felelőtlenül teszi, hogy egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. 

Ezzel együtt azért befér a szerelmi szálba egy másik srác is, Sawyer. Nem sokat tudunk meg róla, de tényleg. De még így is előfordult velem az a regény közepe felé, ami ritkán: elkezdtem a második srácnak szurkolni. 

Persze ettől még tudtam szurkolni az Alice-Leo párosért, mert Alice annyira akarta, de nem ragadta magával a romantikus szívemet igazán. Elfogadtam, szurkolgattam, de semmi extra. 

És összességében is nagyjából így voltam a sztorival. Nem volt rossz, de igazából semmi különös. Úgyhogy... mondjuk, hogy ajánlom, de azért ennél erősebb ajánlom könyveim is voltak már. 

AJÁNLOM



Nyereményjáték


Mostani játékunkban a szerencséhez és balszerencséhez köthető babonák nyomába eredünk. Minden állomás megfejtése egyetlen tárgy vagy állat, azaz csupán egyetlen szót kell helyesen beírnotok a nyereménydoboz minden egyes sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ha négy levelet hord a szára végén vonzza a szerencsét.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


11.13. – Angelika blogja
11.14. – MFKata gondolatai
11.15. – Deszy Könyvajánlója
11.16. – CBooks
11.17. – Könyvvilág
11.18. – Dreamworld
11.19. – Zakkant olvas

Nincsenek megjegyzések