Bessenyei Gábor: A ​háború lelke {Értékelés + Nyereményjáték}

Bessenyei Gábor: A ​háború lelke

A blogturnéról

Az utolsó kötetéhez ért Bessenyei Gábor humoros és letehetetlen könyvsorozata, A jövő harcosai! Az utolsó részről a Blogturné Klub három bloggere mondja el a véleményét, egy szerencsés pedig meg is nyerheti a könyv egy példányát.

Kapcsolódó bejegyzések:

A jövő harcosai
A feledés folyója

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
ISBN: 9789634572671
Sorozat: Az Olimposz legyőzése 3.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

Mit teszel, ha a világod a tét?

Erik és Adria megnyugodva tért haza az ókori Görögországból. Helyrehozták a múltbéli
időzavart, azt hitték, mindenki fellélegezhet... Csakhogy van egy gond: Marcell helyett valaki más tért vissza velük. Ki lehet az idegen imposztor, és mit akar a jelenben?

Közben a valódi Marcell egy spártai kiképzőtáborban senyved. Vajon mit akar tőle Árész? A háború istene tényleg a békéért harcol, vagy ennél sötétebb tervei vannak?

Eközben Zeusz azon fáradozik, hogy végleg megszüntesse az időzavart a jelen és a múlt között, ám az istenek megérzik a létüket fenyegető veszélyt, és mozgolódni kezdenek. Viszály forrong mindenütt, és csak egy apró szikra hiányzik, hogy kirobbanjon a háború, szétszaggatva az idővonalat. A jövő harcosainak meg kell küzdeniük a legsötétebb alvilági erőkkel.
Marcell, Adria és Erik hatalmas bátorsággal vetik magukat a kalandokba,
noha olyan cselszövésre bukkannak, ami nemcsak a világ sorsát, hanem a barátságukat is veszélyezteti.

Vesd bele magad az utolsó istenvadászatba!

Az első mondat:

"Marcell még soha nem harcolt egyetlen barátja ellen sem."

Véleményem

Bevallom őszintén, még mindig igyekszem feldolgozni, hogy ezzel a kötettel véget ért a sorozat. Kicsit talán azért is, mert a görög mitológia olyan gazdag, és egyébként is, a Percyn szocializálódtam, az meg nem akar véget érni... De bizony, A háború lelke ennek a sorozatnak az utolsó kötete, ezzel bizony szembe kell nézni.

Ennek megfelelően pedig rengeteg dolog történik. Az előző kötet nem kis függővéggel zárult: hőseinknél épp akkor üt be a krach, amikor azt hiszik, győztek: Marcell a múltban ragadt, a helyét pedig egy alakváltó vette át a jövőben - vagyis a mában. Vajon rájönnek a cserére a társai? És vele mi lesz a múltban? Egyébként is, mi a terve az alakváltóval Héphaisztosznak? 

Rengeteg kérdéssel zártuk az előző kötetet, és ennek megfelelően eléggé parásan indul ez a kötet. Meglepő módon ugyanis hónapok telnek el az előző kötet vége és a harmadik eleje között. Ennyi időbe telik ugyanis, mire újra beindulnak az események, ugyanis Erik és Adria nem veszik észre a Marcell cserét, szegény Marcell meg Spártában szív, és végigcsinálja a szokásos "edzést". Ennek megfelelően ebben a kötetben a kapcsolati viszonyok sem olyan egyértelműek már, mint az előzőben. Ez a hármas már nem feltétlenül az a szorosan összetartó hármas, mint az előző részben. 

Marcell teljesen jogosan neheztel a többiekre, nehezen tud túllendülni azon, hogy a barátai nem vették észre a cserét, és nem jöttek őt megmenteni. De nem is csak pusztán erről van szó... Ugyanis Marcell az egyetlen, aki huzamosabb időt töltött el az ókorban, és mire barátai megjelennek egy utolsó mentőakcióra, ő már régen a dolgok közepében van. A helyzetet pedig csak rontja, amikor abban sem értenek egyet, merre kellene indulniuk. 

Így végül most először a sorozatban hárman háromfelé indulnak a kalandban, és mindannyiuknak más a küldetése, még ha helyenként össze is találkoznak, a kötet végére pedig elkerülhetetlen, hogy együtt szálljanak harcba. 

Összességében ez bizony üdítő volt. Nem mintha bajom lett volna a hármasukkal, de ez változatosságot jelentett, másrészt pedig nyilván a feszültséget is növelte, hogy mindenki más helyszínen volt, és más kalandokat éltünk át velük - ki-ki jóslatot üldözött vagy valakivel tárgyalt, ami istenek esetében nem feltétlenül életbiztosítás. Persze ezzel együtt azért nem mondom, hogy tökéletes volt a dolog, ugyanis időnként Marcell túl hisztis volt, Adria és Erik pedig túl értetlen az én ízlésemnek - a mérleg mindenesetre így is inkább pozitív.

Az érzelmi szálakban Marcell dühe, illetve a kis szerelmi szál volt a döntő - ezeken kívül túlságosan izgalmas érzelmi szálat nem kaptunk. Talán még a Kéert emlegetném ebből a szempontból érdekes szereplőként, de nála is inkább a világ helyreállításának hatása miatt volt érdekes, személyes kapcsolatok szintjén most ő kicsit mellékvágányra került - mondhatni, a cselekmény oltárán.

A cselekmény kapcsán viszont aztán tényleg nem lehet panasz, szerintem ez kétségtelenül a legizgalmasabb kötet volt mind közül. Mindig történik valami akció, általában egyszerre több helyen is, a nézőpontváltások pedig tovább növelték a feszültséget - de szerencsére nem váltak idegesítővé, pedig engem aztán tudnak idegesíteni a gyors váltások az izgi részeknél. 

De nem is csak az akciót emelném ki, a csavarok viszont határozottan szót kívánnak. Még a könyv végén is kapunk egyet, mit egyet, rögtön kettőt - ez volt a hab a tortán, hatalmas pirospontok járnak érte, mert ebben a formában abszolút nem számítottam rá. Még ha gyanús is volt, hogy lesz még valami. Szóval akadnak kisebb és nagyobb csavarok is a történetben, ráadásul rögtön több is. 

Azért ha muszáj lenne kiemelnem valamit építő kritikaként: néha olyan érzésem volt, hogy egy-egy olyan momentumot, amin korábban hosszú oldalakig rágódtunk, most elintéztük két mondatban. Pl. egyik helyről a másikra eljutás és hasonlók. Értem én, hogy a szereplők már gyakorlottabbak, de még így is maradt itt-ott hiányérzetem ebből az okból. 

Ezenkívül a könyv üzenete is nagyon érdekes. Izgalmas az elmúlás témakörét boncolgatni, az isteneken keresztül pedig pontosan ezt tesszük. Ugyanis a fő konfliktus pontosan ez: az istenek tudják, hogy ha minden marad a régiben, van még párszáz évük, aztán jön az elmúlás. Mi ilyen helyzetben a helyes döntés? Szembenézhetünk-e a saját elmúlásunkkal mint az élet természetes részével? 

Amiről még szót kell ejtenem, az a lezárás. A csavar zseniális volt a könyv végén, erről már beszéltünk. És az is tetszett, ami történik - azt hiszem, ennek így kellett lennie. Ezzel együtt bevallom, nekem a konkrét utolsó oldalak nem voltak elég kielégítőek, kicsit elkapkodottnak éreztem... hogy mi történik AZUTÁN. Megtudjuk, amit megtudtunk, ez oké, de utána örültem volna, ha kicsit bővebben kifejtettük volna a miérteket és a hogyanokat, illetve az azutánokat. Hiszen... ez mégis csak a búcsú, sok szempontból. 

Ezzel együtt összességében azért tetszett a kötet, mindenképp olvasnom kellett, és maga sorozat is izgalmas volt. A görög mitológiát pedig továbbra is imádom, és ha néhány gyerek figyelmét felkelti, és megtanulják belőle, kik a görög istenek, már bőven-bőven megérte. 

NAGYON AJÁNLOM

Az új rész :) #konyvmolykepzo #olvasnijó #olvasás

Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés, Dec 24., 2017, időpont: 9:43 (PST időzóna szerint)

Olvass bele a képre kattintva!

Nyereményjáték

Tekintve, hogy ez már a trilógia utolsó része, ezért a játékunk egyértelműen azoknak szól, akik már olvasták az első két kötetet.

A feladvány egyszerű. Minden állomáson találsz egy idézetet, neked pedig el kell döntened, hogy az első (A jövő harcosai) vagy a második (A feledés folyója) részből származik-e. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd, a nyeremény 1 példány A háború lelkéből.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"– A látszat sokszor megtéveszt – mondta, de olyan unottan, mint ami idegesít, hogy erről kell beszélnie. – Ezt mindenki tudja… csak az emberek szeretik elfelejteni, hogy ostobábbnál ostobább dolgokra csodálkozhassanak rá."

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

01.19. – Bibliotheca Fummie
01.23. – Sorok Között
01.29. – Deszy könyvajánlója