Breaking News

Vallomás: ezért nem láttam és nem olvastam még a Kisasszonyokat

Figyelem! A bejegyzés Kisasszonyok spoilereket tartalmaz.


Akik régóta követik a blogot, tudhatják, hogy sokat foglalkoztam a Kisasszonyok filmmel, mielőtt kijött és azután is, hogy már játszották a mozik. És amúgy is szeretem a kosztümös filmeket, történelmi romantikusokat, Jane Austen...

Viszont bevallom, még nem olvastam a Kisasszonyok könyvet. És az új filmet sem láttam.

És úgy döntöttem, ebben a bejegyzésben elmesélem, miért.




A Jane Austen láz még középiskolás koromban talált rám, hála a barátnőmnek, aki elkezdte olvasni a könyveit. Innentől nem volt megállás, szépen, sorban végigminden minden Austen adaptáción, majd más kosztümös BBC klasszikusokon is a Daniel Derondától a Jane Eyre-ig. (Olvasni vagy olvastam őket, vagy nem - ebben már sokkal válogatósabb voltam.)

Természetesen a Kisasszonyok is felkerült a radaromra, már csak azért is, mert a barátnőm elkezdte olvasni.

És én is. 

De ahogy ez a régebbi könyvekkel lenni szokott, a kevés párbeszéd, a rengeteg leíró, mesélő szöveg miatt ezeket lassabban lehet olvasni, mint amit én preferálok - főleg amit akkor preferáltam. (Az a típus vagyok, aki nem szereti szanaszét tördelni a könyveket, és minden nap csak 10 oldalt olvasni. Az ideális számomra az, ha max. 3-4 leüléssel végigolvasok egy könyvet, és inkább többet olvasok egyszerre, mint hogy sokszor letegyem az olvasmányaim.)

A Kisasszonyokkal nem haladtam túl gyorsan. A helyzeten nem segített, hogy gyerekek voltak még a szereplők a történet elején - ugyanez zavart egyébként anno a Jane Eyre esetében is, és ezért találtam nagyon érdekes, újító megoldásnak azt, amit a Jane Eyre Michael Fassbender-féle adaptációjában csináltak.

Szóval... esendő középiskolásként utánanéztem kicsit a sztorinak, mert nem bírtam türelemmel. Ha úgy tetszik, direkt elspoilereztem magamnak a sztorit.

Hiba volt.

Egy másik fontos tulajdonságom olvasóként: hűséges vagyok. Ha egy romantikus történetben elköteleződök valaki mellett, akkor nagyon nehéz megváltoztatni a véleményemet. Ezért nem szeretem, ha a könyvszereplők 3-4 párt is találnak útközben. Ez nyilván alkati kérdés, egyéni "problémám", de ez van.

És amikor a Jo-Laurie shippelésem közepén el találtam olvasni, mi vár rám a jövőben... Koppantam. Nagyot. Ráadásul a végén még össze is jön egy másik nővérrel? És még Beth is. Ugye nem gondolják komolyan? És bevallom, félbehagytam a könyvet.



Azóta persze eltelt jó néhány év, sokkal érettebb lettem, gondolhatjuk. Ami igaz is, de vannak dolgok, amik nem változnak.

Aztán jött az új Kisasszonyok adaptáció, egy sor olyan szereplővel, akiket imádok. A rendező személye is kecsegtető. Az előzetest imádtam. Alig vártam a filmet - aztán mégis megtorpantam. És azóta sem néztem meg.

Láttam belőle részleteket. Láttam jó néhány Laurie-Amy videót, és azt kell mondjam, imádtam őket.

Mégsem tudom rávenni magam arra, hogy megnézzem - és ezt tegyem a szívemmel.

Nincsenek megjegyzések