Breaking News

Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú {Értékelés}

Kapcsolódó bejegyzések:



Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 568
Fordító: Felföldi Edit
ISBN: 9789635616763
Sorozat: Hat varjú 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/3
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,44)
Olvass bele!
Megrendelési link
Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.





Az első mondat:


"Joostnak két gondja volt: a hold és a bajsza."

Véleményem


Ennek a könyvnek már másodszor álltam neki - no nem azért, mert elsőre nem tetszett, pusztán annyiról volt szó, hogy amikor Leigh Bardugo Magyarországon járt, gyorsan el akartam olvasni, de mivel újraolvastam az Árnyék és csontot, ez akkor nem fért bele. Aztán el akartam olvasni a sorozat előtt, de ez meg épp nem fért bele, és nem zavartattam magam, tudva, hogy a sztorira nézve nem lesz spoileres, a szereplők alap dolgait pedig már tudtam az eleje alapján is. De három a magyar igazság, a sorozat utáni betervezés már sikerült, úgyhogy jöjjön is a Hat varjú értékelésem!

Amire az első olvasásból emlékszem, hogy bár kicsit lassúnak éreztem az indítást, már a sztori eleje is nagyon lekötött. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy konkrét küldetés áll a szereplők előtt, a könyv sztorija pedig e körül forog majd. A második olvasásnál a felvezetés már kicsit jobban untatott, újfent megállapítottam, hogy Leigh Bardugo szereti a leírásokat, illetve itt fekteti le a világ alapjait. Hangulatteremtésre mindenképpen jó, de mivel engem nem különösebben érdekelnek az alvilági történetek, ez a bandázás nem szippantott be igazán.




Viszont két dolog átlendített ezen: egyrészt, hogy már ismertem Bardugo Grisaverzumát, így biztos voltam benne, hogy megjönnek majd az izgalmak. Másrészt - a második olvasásnál - maga a sorozat. 

Azt kell mondjam, a sorozat nagyon sokat számított abban, hogy a karaktereknek bizalmat szavazzak már a legelején, ugyanis tudtam, hogy mindenféle bűnözős vonal ellenére szeretni fogom őket. Így már azért könnyebb utam volt.

És nem véletlenül használom ezt a szót. A Hat varjú egyik érdekessége, hogy a karakterekről elég keveset tudunk meg az elején. Illetve sok mindent tudunk róluk a jelen tekintetében, de mindegyiküknek a sorsát, a fő tulajdonságait nagyban meghatározza a múltjuk - ezt a múltat viszont csak lassan kibontva ismerjük meg. Ebben a könyvben ez leginkább Kaz esetében hangsúlyos. 




Na de ha már a karaktereknél tartunk, nézzük is, kik ők, ugyanis vannak jó páran!

A történet relatíve egyszerű, ennek nyomán tudjuk körbejárni a szereplőgárdát. Kaz Brekker a ketterdami bűnöző világ új fenegyereke, aki fiatal kora ellenére már komoly hírnévre tett szert. Agyafúrt és nagyon határozott, szinte semmitől nem riad vissza. Ezúttal új megbízást kap: egy szigorúan őrzött cellából kell elrabolniuk egy szigorúan őrzött fjerdai börtönből - ez pedig nagyjából lehetetlen küldetés. A díj viszont nagyon magas, Kaz pedig nem ismeri a lehetetlent, így csapatot toboroz - részben az emberei soraiból, részben külsősökből. 

Inej Kaz egyik embere, akrobata múltjának köszönhetően az osonás mestere - észrevétlenül mászik meg nagyjából bármilyen épületet. 
Jesper szintén Kaz csapatának tagja, ő a lőfegyverek mestere - cserébe viszont meglehetősen hirtelen és felelőtlen, illetve szerencsejáték-függő.
Félig-meddig Kaz embere Wylan, aki a robbantáshoz ért, illetve van vele kapcsolatban még egy fontos dolog, de ezt nem lövöm le.
Nina grisa, méghozzá Szívtörő, akit Ravkában képeztek ki, de még dolga van Ketterdamban, és amíg ezt nem intézi el, nem akar hazatérni.
A csapatból némileg kilóg, és kénytelen-kelletlen, szigorúan érdekek mentén csatlakozik a küldetéshez Matthias, a fjerdai grisavadász, akinek minden vágya, hogy börtönben töltött ideje után visszatérhessen a hazájába - és hogy megölje Ninát, akivel múltjuk van. Amellett, hogy erős, ismeri a fjerdai szokásokat és magát a börtönt is, ahová be kell szökniük.

Ez az a kissé szedett-vedett csapat, akiknek végre kellene hajtani a lehetetlent. 




A történet azért is indul kicsit lassabban, mert egyrészt felfesti nekünk Ketterdam világát Bardugo, aminek hosszú távon fontos szerepe van, még a regény nagy részét távol is töltjük innen. Aztán be kell mutatnia mind a hat főszereplőt, majd ezután jön a bűntény előkészítő szakasza.

Ebben a bevezető részben engem leginkább Matthias és Nina mozgatott, ami azért is érdekes, mert nekem már kvázi elspoilerezte a közös múltjukat a Netflix sorozat. De így is nagyon vitt előre kettejük "rejtélye", meg az, hogy ez pontosan hogyan bontakozik ki, hogyan rendeződik, ha egyáltalán, illetve hogy a többiek számára kiderül-e, pontosan mi is van közöttük. Meg hát... nyilván a romantikus lelkemet is megmozgatta ez a kapcsolat. 


– Nem természetes, hogy a nők harcoljanak.
– Nem természetes, hogy valaki annyira ostoba legyen, mint amennyire magas, és lám, mégis itt vagy.


Ezzel együtt viszont fontos megjegyezni, hogy minden karakter sztorija nagyon érdekes, talán egyedül Wylan az, aki háttérbe szorult a többiek mellett, de remélem, belőle majd a folytatásban többet kapunk.




Amikor már helyén vannak a szereplők, a "sakkbábuk", onnantól kezdve már tényleg elég mozgalmas a sztori. Önmagában elég dinamikussá teszi a regényt az is, hogy ennyi főszereplőnk és nézőpontkarakterünk van, másrészt amikor eljutunk Fjerdába, onnantól nincs megállás.

Viszont itt ne csupán harcolós akciójelenetekre gondoljatok, nekem a betörés intelligenciája tetszett a legjobban. Legalább akkora szerep jut az okos tervezésnek, újragondolásnak, ötletelésnek, mint amekkora a csihipuhinak. 


– Nincs gyász! – szólt Jesper, és odadobta Rottynak a puskáját.
– Nincs temetés! – zúgta rá a Söpredék többi tagja a választ. Náluk ez azt jelentette, „sok szerencsét”.


Anélkül, hogy nagyon spoilereznék, itt muszáj megjegyeznem, hogy Bardugo ügyesen bánt ezzel a betörős szállal, szerencsére nem merült ki annyiban a dolog, hogy csodával határos módon besétáltak és kisétáltak. Sok a váratlan meglepetés, fordulat, megoldandó probléma. 
Illetve azt itt tenném hozzá, hogy bár az Árnyék és csont világa sem volt épp kedves, de a ketterdami világ talán még egy fokkal durvább - volt egy-két jelenet, ami tényleg szokatlanul véresre sikerült egy YA regényhez képest. Ezt leginkább Kaz vonalán éreztem egyébként.

Összességében egyáltalán nem okozott csalódást ez a könyv, és kifejezetten érdekes, hogy ugyanabban a világban, ugyanattól az írónőtől mennyire más lehet ez a sorozat, mint az Árnyék és csonttal kezdődő Grisa trilógia. Mindenképp ajánlom olvasásra, ha esetleg nehezen haladtok az elején (bár azért Burok szintű lassúságra nem kell készülni), akkor se tegyétek le, és lehetőség szerint készítsétek magatok mellé a folytatást is, mert a LEZÁRÁS!

NAGYON AJÁNLOM

Nincsenek megjegyzések